Heart Soldier

XVI.

-Elmondhatnátok már, mi ez az egész hülyeség a mókusokkal.

-Csak nem akartam lelőni a poént előre, fogalmam sem volt, hogy reagálnál, mert még csak most értél haza, és...

-És? -nézett értetlenül.

-Nincs szó semmiféle mókusról.

-Erre magamtól is rájöttem. -nevetett.

-Csodálatos, akkor már azt is tudjuk, hogy nem egy idiótával élsz együtt! -próbálta oldani a feszült hangulatot Lila, de Chris csúnyán nézett rá. -Bocsánat. Csak egy rossz vicc akart lenni.

-Csak arról van szó, hogy este kimozdulnánk kicsit.

-Igen, hova?

-Bemennénk Bangkokba egy kicsit bulizni. Veled együtt.

-Mmmm. -vágott fancsali képet Chris.

-Tudom, hogy nincs annyira sok kedved, de meg szeretnénk ünnepelni a szülinapod.

-Az két hét múlva lesz. -maradt tárgyilagos Chris.

-Csak nem tudtuk, hogy lesz lehetőségünk rá, hogy megünnepeljük. Menjünk el!

-Nem is tudom.

-Ne rontsd el, olyan nagyon készültünk rá!

-Igen, én állom az estét. -húzta ki magát Daniel.

-Jó, legyen. -ment bele Chris.

-Hány éves leszel?

-Vén. -nevetett. -Tudni sem akarjátok.

-Te mindig fiatal maradsz, édesem. -mosolyodtam el.

-Most leszel harminchat?

-Harmincöt. Még csak harmincnégy vagyok, csak már annyira közel volt a harmincöt, hogy annyinak mondtam már magam. -nevetett.

-Akkor nem vagy még vén. -mondta Lila vállrántva.

-Köszi. Mindig jól esik az elismerés.

-Akkor mi most megyünk is, ti meg készülődjetek csak. -fordította irányba Lila Danielt és az ajtó felé kezdte tolni.

-Jó, értettem a célzást! -nevetett fel a fiú. -Viszlát este!

-Viszlát!

-Haragszol? -léptem közelebb Chrishez és adtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott. -Ne haragudj rám! -öleltem magamhoz, ő pedig automatikusan karolt át. Annyira kicsi voltam hozzá képest, olyan megnyugtató volt, annyira biztonságban éreztem magam a karjaiban.

-Miért haragudnék? -mosolygott. -Mondjuk szívesebben lettem volna itthon ma veled. Kicsit fáradt vagyok.

-Nem az én ötletem volt. Én is inkább összebújnék.

-Azért kedves tőlük. -simogatta meg a hajam.

-Szerintem is. Alszunk egy picit? Elálmosodtam.

-Nem hangzik rosszul. De nem kellene szólnod Maggie-nek, hogy nem mész le a faluba?

-De. Jó is, hogy mondod, azt is mondanom kell neki, hogy ... mindegy, gyorsan beszélek vele. Addig nyugodtan pakolj le.

-Itt?

-Nem lenne jó, ha ide költöznél? -mosolyogtam.

-És Lila?

-Ő csak addig volt itt, míg haza nem érsz. Féltem egyedül és így Daniel könnyebben tudott minket megóvni. Egyébként remek munkát végzett, szinte a mosdóba is elkísért. Örülne nagyon, ha bevennéd a csapatba. Egyébként szerintem méltó lenne rá.