Heart Soldier

XXXII.

-Gyönyörű vagy. -Karolta át a vállam Chris és úgy suttogott, hogy csak én hallhattam. Apró csókot nyomott arcomra, melybe belemosolyogtam.

-Nagyon elfáradtam. Nem megyünk vissza? Szeretném megejteni a karácsonyi ajándékozást. Izgatott vagyok! -mosolyogtam Chris-re, aki épp akkor kapta az egyik sráctól a kezébe a nagyon drága, nagyon minőségi, ilyenolyan "nagyon fancy" rumot, amit Danie hozott a karácsony, na meg gondolom inkább a kinevezése  alkalmából.

-Menjünk! -tette le a poharat, amit addigra kiürített. Felálltunk mindketten. -Hölgyeim és uraim, mi visszavonulót fújunk. Kellemes karácsonyt, további jó ünneplést!

-Na, ne már! Ne bontsátok a bulit!

-Muszáj, még kettesben szeretnénk lenni a szépséges feleségemmel. -nézett rám mosolyogva.

-Gumit vigyetek! -kiáltott fel valamelyikük, Chris pedig csak felemelte a középső ujját.

Becsuktuk magunk mögött az ajtót és megcsókoltuk egymást.

-Bekapcsolhatjuk a karácsonyi fényeket és nézünk karácsonyi filmeket?

-Persze. Mondjuk nem lesz egyszerű elvonatkoztatni arról, hogy harminc fok van. -nevetett, majd a tévé fölé tekert fényfüzérhez nyúlt, hogy bekapcsolja.

-Nézd, olyan szép!

-Tudnék találni a szobában olyat, ami még ennél is sokkal szebb. -fordult felém sejtelmesen mosolyogva.

-Lassan a testtel Don Juan! -toltam el finoman magamtól a mellkasára feszített tenyereimmel.

-Itt az én ajándékom neked. Mivel megbeszéltük, hogy nem lihegjük túl a karácsonyi ajándékozást, ezért valóban nem tettem, remélem ezt nem csak azért mondtad, mert fordított pszichológiát szerettél volna alkalmazni! -nevetett és elővett az asztal fiókjából egy becsomagolt "valamit".

-Ez micsoda?

-Nyisd ki. -mosolygott a nem létező bajsza alatt.

Türelmetlenül, de óvatosan téptem le nem túl szépen a csomagolást az ajándékról.

-Ha ezt tudom, hogy ilyen kegyetlenül megsemmisíted, nem bíbelődök vele annyit! -nevetett.

-Ne haragudj! -néztem rá bűnbánóan.

-Ne viccelj, semmi baj!

Levettem a teljes borítást. Egy kép lapult benne kettőnkről. Boldogok voltunk a képen. Nagyon szerettem azt a pillanatot, amikor ez készült. Könnyek szöktek a szemeimbe.

-Nagyon boldog voltam, mikor ez a kép készült, talán a legboldogabb, mióta veled vagyok, ezért arra gondoltam, ez a kép legyen nálad, hogy amikor távol vagyunk egymástól, erre emlékezz.

-Tökéletes ajándék. -töröltem meg a szemeim. -Köszönöm!

-Szeretlek! -simogatta meg az arcom, majd lassan megcsókolt.

-Apropó! A tiéd is itt van! -szaladtam oda Chris párnájához, amin ott lapult a levél. -Én sem vittem túlzásba, ahogy megbeszéltük.

A kezébe nyomtam a papírtasakot, benne a legbennsőbb érzéseimmel. Nagyon izgatott voltam, izzadni kezdett a tenyerem. Fürgén kinyitotta a borítékot és izgatottan hajtotta szét a lapot.

-"Szerelmem,

Kezdhetném az egész levelemet azzal, hogy mennyire sokat jelentesz nekem, hogy milyen csodálatos vagy, vagy azzal, hogy a világ legmélyebb tengere sem olyan mély, mint a szerelmem irántad, de annak ellenére, hogy ez valóban így van, kissé erőltetettnek érezném így megfogalmazni ezt az egészet. Szeretlek. Ebben az egy szóban minden benne van, amit ezekkel a hangzatos, kissé túlontúl nyálas szavakkal a tudtodra adnék. Bocsásd is meg nekem, hogyha elragadnának az érzelmek és mégis áthajlanék mézesmázosra a későbbiekben. -elmosolyodott.