Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

23. fejezet - Újra otthon

*Daniel szemszöge*

Hamar elment a két hét. Jól éreztem magam, pedig az elején tartottam tőle, hogy nem fogok jól kijönni Mark családjával. Legjobban az anyukájával haverkodtam össze, Mark szerint pedig akkor már nyerő vagyok, mert eddig Mark barátnői közül egyik sem tetszett Mark anyjának. Őszintén szólva örültem neki.

Már a városban voltunk, és csak néztem ki az ablakon, mikor Mark megszólalt.

- Haza vigyelek, vagy hozzám? - nézett rám kérdően.

Kellett egy kis idő, míg válaszoltam, mert őszintén szólva, elég fáradt voltam. Mark pedig, elég ébernek, és jókedvűnek látszik, és nem akarom elrontani a kedvét azzal, hogy konkrétan aludni megyek nála. Plusz, Emily még mindig nálam lakik, és még Theo is visszaköltözött, amiről Mark nem tud, de majd később elmondom neki. Muszály lesz megbékélniük, mert Theo a legjobb barátom, Mark pedig a pasim, és abból kiindulva, hogy Theoval egy házban lakunk újra, így ennél fogva sokszor fogják látni egymást. Majd.. valahogy megoldják.

- Most inkább hazamennék, ha nem probléma. Kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam halványan rá.

- Oké. Egyébként.. mi a véleményed anyáékról? - rám nézett, de csak egy pillanatra, mivel ugyebár vezetett.

- Őszintén? Bírom őket, főleg anyukádat. Apukád kicsit csendes volt..

- Nálunk anya a "góré" - nevet. Szeretem boldognak látni. Én is elmosolyodtam. - Apa alapjáraton csendes, szóval ne aggódj emiatt. Ők is bírnak.

- Értem. Azért ez bíztató.

- Az. Amint mondtam, anyának nem volt szimpi eddig senki se, akit hazavittem bemutatni.

Újra kinéztem az ablakon. Már az utcánkba jártunk. Nem valami forgalmas utca, ennél fogva kevesen járnak. Főleg ilyenkor.

Mark megállt a kocsival előttünk, majd kiszálltunk, kivette a bőröndömet, letámasztotta mellém, majd lassan magához húzott, átfonta a karjait a derekam körül, és megcsókolt.

Lassan visszacsókoltam, én pedig a kezeimet a nyaka körül fontam át, majd mikor elváltunk egymástól, a homlokomnak döntötte az övét.

- Ha most nálam lennél, nem kímélnélek, és azonnal szobára vinnélek.. - suttogja kicsit rekedtes hangon, amitől azonnal kiráz a hideg.

- De nem vagyunk nálad.. - suttogom vissza neki.

- Mikor jössz át? - kérdezi, és még mindig ugyan úgy állunk.

- Majd holnap vagy holnap után. Úgy jó? Úgy is nemsokára vizsgaidőszak, és tanulnunk kell.

- Bakker.. - sóhajtott egyet csalódottan. - El is felejtettem..

- Mark, nem csak a vizsgákra kell tanulni. - mosolyodtam el. Nem tűnt soha se kitűnő tanuló alkatnak, ami most be is bizonyosodott.

- Meglehet, de ez maradjon a te taktikád a tanulást illetően..

Pittyent egyet a telefonom. Valószínüleg mindketten ugyanarra gondoltunk. Emily lesz az.

- Mennem kell. - most én sóhajtok fel csalódottan. Egész nap tudnék így állni vele.

- Szia. - súgtam.

- Szia. - suttogta, majd lassan elengedett, én is őt.

Még utóljára nyomott egy puszit az arcomra, és megfordulva a kocsihoz ment, és mire beindította a kocsit, már bent voltam a házban.