Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

12. Fejezet - Talán

Mikor reggel felkeltem, teljesen Mark karjaiban találtam magam, teljesen egymásba voltunk fonódva. Szokásosan ő még aludt, de mikor felnéztem rá, akaratlanul is elmosolyodtam.

A haja tiszta kócos volt, és halványan mosolygott álmában.

Miután nagy nehezen kikeltem mellőle, felvettem magamra egy rövidnadrágot, és lementem a lépcsőn.

Mikor leértem, halk csörömpölést hallottam a konyhából. Kissé félve, de odasétáltam.

Ugrottam egyet, mikor Emily felém fordult, és éppen valami kaját csinált.

- Te meg mit..?

- Gondoltam benézek, de mivel nem voltatok ébren, elkezdtem kaját csinálni.

- Voltunk? - húztam össze a szemöldökömet. Talán benézett a szobába?

- Hát, mivel tegnap itthagytalak titeket, gondolom Mark itt aludt, szóóval..

- Uhm.. hát igen, de.. maradjunk csendbe, mert még alszik..

- Oké, ahogy kívánod.

Ezután beálltam Emilyhez, és segítettem neki bundáskenyeret csinálni. Miután kész lett, kipakoltunk az asztalra, és leültünk reggelizni.

Csak némán eszegettünk, mikor Mark le slattyogott a lépcsőn. Kissé felvonta a szemöldökét, mikor észrevett minket az asztalnál, de ahogy realizálta a bundás kenyeret, hozott magának egy tányért, leült mellém, szedett magának, és enni kezdett.

Emilyvel óvatosan mosolyogva összenéztünk.

- Mit keres megint itt ez a hárpia?

- Örülnék, ha a nevemen neveznél, és megköszönhetnéd, hogy csináltam reggelit.

- De.. Dan' is tud jó reggelit csinálni. - mosolygott gúnyosan rá.

- Nehogy azt hidd, hogy esetleg miattad jöttem, mert rohadtul nem. Daniellel akarok beszélni, és ha lehet, négyszemközt. - csak úgy vágta a sértő szavakat Markhoz, aki unottan nézte. Sosem fognak tudni felnőni, és esetleg kibékülni.

Miután Mark betömte magába az utolsó szelet kenyeret is a tányérjából, felállt, és elindult fel, feltehetőleg vissza a hálóba.

- Majd szólj, Dan', ha ez a hárpia elhagyta a körzetet. - ezzel pedig eltűnt az emeleten.

- Oké. Akkor kerek perec megkérdezem. Miért nem szóltál, hogy újra összejöttetek? - nézett rám kérdően.

Kissé levert a víz, merthogy féltem, hogy a válaszomra mi lesz pontoasan a reakciója.

- Hát.. A-azért mert.. - akadtam meg. Csaknem mondhatom azt, hogy azért, mert félek tőle.

- Miért? Szégyellted talán?

- E-egy kicsit.. mert mikor a boltban találkoztunk.. Annyira örültél, hogy a sarkamra álltam.. É-és nem akartam, hogy megharagudj..

Kuncogott egyet.

- Rendes srác vagy, Dan'. De a te döntésed, hogy hány esélyt adsz ennek a hülyének. Ő pedig arról dönt, hogy él-e vele, vagy sem. Ez a ti dolgotok. Én nem fogok beleavatkozni, ha nektek jó így. Bár, egy idő után nem egészségesek ezek a se veled, se nélküled kapcsolatok. Egyszer döntenetek kell. Mark alapvetően rendes srác, de nem az a fajta, aki sokáig megmarad egyhelyben. Szereti a változatosságot. És az ilyen emberek csak nagyon ritkán tudnak megváltozni. - sóhajtott egyet, én pedig bólintottam.

- De.. Mark nem olyan. Már nem. Megváltozott.

Halványan elmosolyodott.

- Dan', ugye nem mondod komolyan, hogy beveszed ezt a faszságot? Ne viselkedj már úgy, mint egy szűz kislány. - bökött bele a vállamba. - Lásd reálisan a dolgokat. Most komolyan, attól, hogy felvállalta előtted, hogy nem hetero, nem biztos, hogy meg fogja kérni a kezed. - vigyorodott el.