Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

1. Fejezet - Találkozás

Soha nem voltam túl népszerű a suliban. Mindig is elvoltam a saját kis világomban. Nem voltam soha az a menő gyerek, aki köré gyűlnek a barátok, a lányok. Én mindig is szerettem csendben meglapulni. Persze, ott voltam a bulikon, de mikor alkoholt kellett innom, általában a lehető leghamarabb köptem ki vissza az üvegbe. Egyszerűen undorodom az alkoholtól. Ez főleg azért van, mert apám alkoholista volt, mielőtt elváltak anyámmal. Emlékszem arra a tömény, undorító alkohol szagra. És ha megérzem, már attól hányni tudok. Amint mondtam, én elvagyok a saját kis világomban, és jó is így nekem ez. Legalábbis azt hittem. Ameddig nem ismertem meg Őt. Majd úgy is tudni fogjátok kiről van szó. De kezdjük az elején. Daniel vagyok amúgy. Daniel Anderson.

- Figyelj Dan', nem muszáj jönnöd. Ez nem olyan buli lesz, mint a kisebb házibulik. Ez Mark Foster bulija. Ide csak a legivósabbak jöhetnek.

- Nem érdekel. - vontam meg a vállam. - Max kiraknak. - néztem rá beletörődően.

- Hát, jó.. Ha ennyire akarod.. - Enyhült meg Theo. - De vigyázz magadra, és nehogy szembetűzésbe kerülj valakivel. Kinézem belőled. - mosolyodott el.

Theo elég jól ismer. Már gimi óta ismerjük egymást, most pedig, hogy egy egyetemre jöttünk, tök jó, mert nem vagyok egyedül. Theo tök rendes, és lehet vele jókat beszélgetni. Amolyan legjobb barát féleség. Mikor egy apartmanba költöztünk, tökre jól éreztem magam, mert féltem, hogy valami seggfejjel leszek együtt, aki majd bömbölteti minden este a zenét, de nem. Theo-t kaptam. És ezért hálás vagyok istennek.

Betoppantunk Markéknak az apartmanjukba, amiben már voltak azért páran. Jópáran. Vagy 40 ember tuti volt. Szólt a zene, a velünk egykorúak pedig iszogattak, beszélgettek körülöttünk. A zene is csak halkan szólt, szóval ez még nem a buli.

- Kicsit hamar érkeztünk, nem? - súgtam Theonak, aki csak egy fejrázással válaszolt.

Beljebb mentünk, Theo elment valahova iszogatni, én meg úgy gondoltam, hogy keresek valami eldugott helyet. Így hát elindultam a nagy felkereső útra, hogy találjak egy nyugis helyet magamnak, ahol nincs se pia, se seggfejek. Jól hangzik, nem?

Mindenesetre a földszinten nem találtam, mindenhol voltak. Így felmentem az emeletre, és meg is találtam azt a nyugis helyet. Egy üres szoba volt. Leültem a szürke ágyra, és körülnéztem a szintén szürke szobán. Elég egyhangú volt, és csendes. A szobán belül még volt két ajtó, gondolom az egyik a fürdő, a másik a gardrób. A szobának egyébként meglepően jó illata volt. Lassan elfeküdtem az ágyon, és nem sokkal később el is nyomott az álom.

Nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki a nyakamba szuszog. Kipattantak a szemeim, és hátrapillantottam. Egy fiú aludt mögöttem. Velem egykorú lehetett, a keze a derekamon pihent. Mikor megpróbáltam felülni, visszahúzott. Újra hátranéztem rá, de még mindig aludt. Valószínüleg automatikusan tette. Próbáltam kiszabadulni, de sehogy sem ment. Egyszerűen túl erősen szorított magához. Beletörődtem, és csupán csak bámultam magam elé. Hallottam lentről a zenét, valószínüleg még mindig buli van. Ami kicsit furcsa volt, hogy egyáltalán nem voltam ideges. Megnyugtatott, ahogy mögöttem lélegzett.

Mikor kibújtam végre a szorításából az ajtóhoz mentem, és nyitottam volna ki az ajtót, mikor... mikor nem nyílt ki. Csukva volt. A kulcs pedig sehol..

- Baszki.. - suttogtam magam elé.

Némán bámulva lepörgött előttem az életem. Tuti, hogy végem van. Ha felébred, akkor az lesz az első kérdése, hogy ki vagyok én, és mit akarok. Én pedig nem fogok tudni elfogadható okot találni, mert az nem elég, hogy csak egy kis nyugit kerestem. Egy buliban. Szóval várhatom, hogy mikor fognak elkönyvelni világi buzinak. Király.

A gondolataim megszakadtak, és feleszméltem, mivel elkezdett mocorogni. Hátrapillantottam, és megláttam, ahogy felül, majd a gyér fény ami az utcáról szűrődött be megvilágította a meztelen felső testét. A kockáit. Baszki.. Ez a srác egy géniusz.. És az imént engem megérintett. Sőt. Hozzámért a mellkasa is. Úristen.

- Te meg ki vagy..? - hallottam a hangját, ami kissé rekedtesnek, és ridegnek tűnt velem szemben.

- D-Daniel.. - mondtam halkan, kissé félve.

- Mit keresel a szobámban, Daniel? - mosolyodott el halványan, ahogy láttam a szemem sarkából. De lehet, hogy csak egy gúnyos mosoly volt.

- Hát.. É-Én csak egy helyet kerestem, ahol nyugiban lehetek. É-és nem akarok zavarni.. - magyarázkodtam remegő hanggal, mikor is megéreztem a tarkómon ahogy veszi a levegőt.

Hirtelen megfordultam, és egy alig pár centire álló rohadt helyes srác állt előttem. Az arcát csak egy kicsit láttam, de rögtön tudtam, hogy kivel is állok én szembe. Mark Foster. Az egyetem ásza. Szó szerint.

- Daniel, van kedved egy kicsit szórakozni? - kérdezte vigyorogva, és az államra vezette a kezét.

Hüvelyujjával végigsimított ajkaimon, mire ösztösen résnyire nyiltak azok. Mintha csak erre várt volna, letámadott, és vadul csókolt, számban utat törve a nyelvével, miközben a derekamat megragadta a másik kezével még közelebb húzva magához.

Lihegve és kipirulva álltam előtte, mikor elváltak ajkaink egymástól.

- E-engedj el.. - kérleltem.

- Tudom, hogy akarod.. - ezzel pedig az ágyra lökve, fölém tornyosulva a pólóm alá kalandoztak a kezei, és megtaláltak a mellbimbóim, mire felsóhajtottam.

Éreztem, ahogy kezd bizseregni a bőröm. Bele akarok simulni az érintésébe..

Ebben a pillanatban húzta le rólam a pólót, én pedig végigpillantottam rajta. Ő már állt. Ki tudja, hogy mióta.

Ahogy puszilgatni kezdte a felsőtestem, egyre jobban kezdtem feloldódni, és egyszercsak elkezdtem leszedni róla a mackó nadrágját, amit viselt. Elég meglepetten pillantott rám, de aztán folytatta is amit elkezdett, egészen az alhasamig ingerelt puszikkal és csókokkal, majd mikor az alhasamhoz ért, felnyögtem.
Nem volt hangos, épp hogy hallani lehetett.

Halványan elpirultam, mire elmosolyodott, és egy újjabb csókcsatára hívott ki, én pedig elfogadtam a kihívást.

Lábaimat a csipője köré kúlcsoltam, és erősen szorítottam magamhoz. Ő csak egy halk sóhajjal válaszolt, és egyértelműen tetszett neki. Miután elengedtem lábaimmal, lehámozta rólam a nadrágot, mikor is bekopogtak. Basszameg.

Automatikusan a hang felé pillantottunk, mikor is kinyílt az ajtó.

- Héh, Mark, nem akarsz jönni egy kicsit iszogatnih? - kérdezte vihogva egy egyetemista lány. Honnan van ennek kulcsa a szobájához?

Hát, biztos ismerhetik egymást..Eléggé kihívós ruha volt rajta. Egyből leszürtem, hogy Mark olyan, amilyennek mondják. Mindenkivel képes összeszűrni a levet. Egyébként a lány totál iszákos volt.

- Majd később. Most dolgom van. - jelentette ki egyszerűen.

Ezzel pedig a lány vette az adást, és kiment a szobából.

- Mennem kell.. - mondtam halkan, kissé csalódottan rá nézve.

- Jó.. Menj.. - szállt le rólam, mire felhuzakodtam, és sietve kimentem a szobából, köszönés nélkül.

Ő nem látszott részegnek, sőt, még csak pia szagú sem volt. Ő sem iszik, vagy mi?

Lassan lementem a lépcsőn, mikor megpillantottam a részeg társaságot. A földszint tele volt táncoló, és ivó emberekkel, így nagy erőt vettem magamon, és nehezen kitolakodtam a házból. Páran csak rámmorogtak, vagy utánam hümmögtek, de nem érdekelt.

Ahogy kiértem megcsapott a csípős téli levegő, majd bekapcsoltam a telefonomat, és nyugtáztam, hogy még csak hajnali 2 múlt.

Gyorsan írtam egy sms-t Theonak, hogy én már otthon vagyok, és ezzel el is indultam gyalog a saját apartmanunk felé.

Kissé még kavarogtak bennem az érzelmek, és úgy éreztem, nem ez volt az első, hogy találkoztam Mark-kal. Még biztos, hogy látni fogjuk egymást..