Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

38. Fejezet - Döntések

Vannak pillanatok, amikor kénytelenek vagyunk egy döntést meghozni. Az én döntésem sem várhatott többet. El kellett végleg döntenem, mit akarok. Nem futkározhattam többet a kétségeim között.

Már hazajöttem Markkal pár napja, és mit ne mondjak, Emily felháborodva fogadott, mert aggódott értem, hogy eltűntem, csak úgy szó nélkül, és nem szóltam róla. Mentségnek azt hoztam fel, hogy én sem tudtam a dologról addig a pillanatig, ameddig Mark fel nem hozta az ötletet. De őszintén? Nagyon jól éreztem magam, végre volt egy kis időm a semmit tevéshez, és egy kicsit igazán elmenekülni a problémáim elől. De ez eddig tartott, nem halaszthatom tovább. Most az egyszer, tényleg nem akarom elcseszni. Ez a pár nap itthon lét pont segített a döntéshozatalban. Ami azt illeti, nem szeretek olyan dolgokat csinálni, amit muszáj. De hát, azt hiszem, hogy ezzel mindenki így van.

Reggel felöltöztem, és lemenve leengedtem a reggeli kávém, és leülve az asztalhoz ritka lassan kezdtem szürcsölgetni, mint aki direkt húzza az időt.

Időközben Emily lemászott az emeletről, még pizsamában.

- 'Reggelt. - lépett oda a kávéfőzőhöz, hogy ő is igyon egyet.

- Jó reggelt. - mosolyodtam el halványan, felé fordulva.

- Felettéb boldognak látszol ahhoz képest, hogy ma mi vár rád. Bár, még én sem tudom, mert nem árultad el, mit tervezel. Feltételezem azért, hogy ne befolyásoljalak. Megértem.

- Ne vedd magadra, tényleg te vagy a legjobb tanácsadóm, de most ezt nekem kell eldöntenem, nem pedig a barátomnak. Én vagyok benne a kapcsolatban, és én látom a dolgokat úgy ahogy, te pedig.. Hát.. Nem vagy a kapcsolatban. Bocsi.

- Még jó, hogy nem vagyok benne. Anyám forogna a sírjában rendesen, ha halott lenne. - ült le az asztalhoz, és belekortyolt a kávéba elmosolyodva.

- Még jó, hogy nem vagy benne.. - nevettem el magam halkan. - Én sem tudom, mi a jó istent csináltam, hogy két srác bukik rám egyszerre, eddig a 23 évem alatt egy srác se kedvelt. Most nem értem, mi történt.

- Ha tudnám, akkor hidd el, hogy messziről elkerülném az ilyet. Egy ideig jó dolog az, ha ketten futnak utánad, de utána már idegesítő és erőltetett. Jobb, ha választasz, mielőtt ez bekövetkezik. - vonta meg a vállát. - Ne legyél prűd, válassz.

- Választottam. Csak még ők ezt nem tudják.

- Mielőtt bármit is csinálsz, azt jegyezd meg, hogy ne legyél bizonytalan, bármit mondasz. Ha bizonytalan a hangod, biztos, hogy azt fogja hinni, hogy még talán egyszer visszatérsz hozzá. Ilyet ne csinálj, oké?

Mondjuk ez egy okos ötlet..

- Oké.

- És.. Remélem nem bánod meg a választásod. Most azért elég fontos, hogyan döntesz. Remélem, hogy végiggondoltál mindent.

- Végig. Gondoltam mindenre. A múltra, a jövőre, a jelenre.

Emily bólintva, kissé elgondolgodva nézett rám.

- Büszke vagyok rád. Azt hittem, hogy segítséget fogsz kérni tőlem ezügyben.

Megráztam a fejemet, és megsimítottam Emily karját.

- Nem kérhettem volna ilyet. Ez az én döntésem, nem dönthetsz helyettem.

- És.. Kit választottál?

- Legyen meglepi, oké? - mosolyogva felálltam, és felkaptam magamra a pulcsimat. Tavasz van, pulcsis idő. Ez az idő a legjobb.

Úgyhogy.. Elindultam elmondani, hogyan döntöttem. Mindent számításba vettem, ami számíthat. Igazából, felírtam magamnak egy word dokumentumba egy kisregényt mindekettőjükről csak így, mikor érzelmes állapotban voltam és később visszaolvasva, már tudtam, kit akarok igazából. Alan szempontjából kicsit unfairnek éreztem ezt, hogy ő nem tudott arról, hogy vaciláltam nagyon sokáig Mark és közte.