Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

4. Fejezet [16+] - Érzések

Vissza a normális életbe. Mivel hamar eltelt az a 'pizsamaparti', másnap délelőtt órám van, szóval be kellett mennem, így hamar is keltem.

Ahogy hazaértem, átöltöztem, és indultam is az egyetemre. Theo nem volt otthon, fejből tudom, hogy neki is ilyenkor be kell menni. Bár nem egy órán leszünk.

Miután végeztem, hazamentem, és mikor wifi közelbe léptem, rögtön pittyent egyet a telefonom. Mark volt az. Ez állt benne:

Szia, ma egész nap itthon vagyok, szóval ha gondolod átjöhetsz..

Hát.. ennyi kellett. Fogtam magam, és elindultam.

Egy kis séta után már ott is voltam az apartman előtt. Becsengettem.

Hirtelen levert a víz. Hogy illik ilyenkor köszönni? Hogy köszönjek? Szia? Hali? Mizu? Hogy a francba kell köszönni, miután lefeküdtem egy olyan sráccal, akit alig ismerek?

És ekkor kinyílt az ajtó. Mark állt előttem. Most fel volt öltözve.

- Szia. - köszönt.

- Sz-szia.. - léptem be dadogva. Láthatólag jól szórakozik rajtam. Kurvára tud róla, hogy meleg vagyok, és azt is már kiküszöbölte szerintem, hogy semmennyire nem vagyok képes irányítani, és rohadt félénk személyiség vagyok olyanok előtt, akiket még annyira nem ismerek. Szóval Markkal pont így álltam. Alig ismertem. Úgy nagyjából 2 napja ismerem a srácot, és már lefeküdtem vele. Normális vagyok én egyáltalán? Vagy ez ilyen tini dolog? Ilyenkor mi van? Mit kéne tennem? Csókoljam meg? Esetleg öleljem meg? Neem, az ölelés nem igazán kavarós dolog.

Minden gondolatomat megszakította Mark, mikor elém lépett, és közel hajolt az arcomhoz.

- Elbambultál? - nézett rám kérdő tekintettel, és fürkészett.

- Uhum.. Bocsi.. - ennyit tudtam kinyögni. Sajnálom, Mark.

Erre pedig elmosolyodott, és megcsókolt lágyan. Hirtelen megszűnt körülöttünk minden létezni. Csak az ajkait éreztem az ajkaimon, és semmi másra nem is vágytam. Lassan viszonozni kezdtem a csókját, szinte majd bele szédültem. Hamarabb elváltunk egymástól, mint szerettem volna.

Ráérősen elkezdett vetkőztetni. De valami rohadt erotikusan. A bőrömhöz csak gyengéden nyúlt, és a nyakamat apró csókokkal hintette be.
Mikor már csak az alsóm volt rajtam, levette a pólóját, és kicsatolta volna az övét is, ha nem állítom meg. A szemébe néztem, és elkezdtem kicsatolni az övét. Ő csak nézett engem kiváncsiskodó tekintettel, és figyelte, hogy mi lesz a következő lépésem.

Ahogy megszabadítottam a ruháitól, megfordultam, és így háttal voltam neki.

Amint tudjátok, Mark előtt totál nem voltam senkivel, és igazából nem is próbálkoztam senkinél. Nincs garancia arra, hogy bárki is meleg, vagy a heteron kívűl más szexualitással született volna. Féltem, hogy furának néznek majd, és kiközösítenek, még ennél jobban is. Ezért inkább elzárkóztam a világ elől, és hagytam, hogy keresztül nézzenek rajtam. De.. aznap este, mikor Markkal voltam.. akkor valami olyasmit kezdtem el érezni, amit nem tudok leírni.. egyszerűen.. csak többet akarok ebből. Azt akarom, hogy kielégítsen.. pedig megfogadtam, hogy egy olyannal sosem fogok összeállni, mint ő. De már első pillantásra magával húzott. Most érzem azt, hogy éhezem valakire.. életemben először. És ahogy elnézem, Mark is éhezik rám. Nagyon is.

Lehúzta az alsóm, és keményen hatolt belém.

Miután végeztünk, ledőltünk a hálójába.

Fáradt voltam. Azon agyaltam, hogy mi van, ha én.. szerelmes vagyok? Mit is jelent ez a szó?

Igazából.. nekem ez a szó nem valami sok mindent jelent. A szerelmet még kiástam az életemből, mielőtt egyetemre jöttem. Beletörődtem, hogy sok ember nem tűr el meleg párokat. Vagy úgy meleg embereket. Szóval.. még ha szeretnénk is egymást.. ez akkor sem lehetséges. Két fiú mások szemszögéből... nem normális. És ezen senki és semmi nem változhat. Akkor sem, ha attól még ugyan olyan emberek vagyunk, mint ők.

- Figyi, Mark..

- Igen?

- Nem gond, ha hazamegyek? - néztem rá kérdően.

- Nem, nem gond. Nyugodtan mehetsz.

- Oké, köszi.

Ezzel pedig fogtam magam, felöltöztem, és leléptem.

Hamar hazaértem, és levágtam magam Theo mellé a kanapéra.

- Ma elmegyünk pár haverommal pizzázni. Jössz?

Nem akartam menni, de azt sem akartam, hogy Mark legyen a nyakamon. Valahogy.. nem éreztem helyesnek..

- Aham.. Rég ettem már úgy is pizzát.

- Király. Akkor szólok a többieknek, hogy te is jössz.

- Oké.

Azért nem akartam Markkal találkozni, mert így is, úgy is ugyanaz a vége. Már így sem tudunk egymással leállni. Már csak az kéne, hogy folyamatosan ott legyek.. Nem lenne túl jó vége.

Szóval elmentünk pizzázni. Persze a többiek hébe-hóba iszogattak, én meg csak csendben figyeltem a történteket, és főleg Theot.

Mivel mesélte, hogy tetszik neki az egyik csaj innen, akit egyébként Emmának hívnak. Amúgy egész jó fej. Látszik, hogy neki is tetszik Theo. Mindenesetre drukkolok nekik, hátha összejönnek.

Kicsit kijöttem a friss levegőre, és kíváncsian ránéztem a telefonomra. Marktól 5 olvasatlan üzenetet kaptam. Ezek voltak:

Figyi, holnap nem tudok lenni, edzésem lesz.

Nagyon max estefelé átjöhetsz.

Ha gondolod írj. Vagy valami.

Dan' miért nem válaszolsz?

Danieel, hol a francban vagy, hogy nem írsz vissza?

Imádom.

Elmosolyodtam. Szerintem senkitől nem kaptam még egyhuzamban ennyi üzenetet. Aggódik vajon értem?
Hát, az biztos érdekli, hogy hol lehetek. Visszaírtam neki:

Eljöttem Theoékkal pizzázni. Majd írok, ha hazaértem.

És ezzel ki is kapcsoltam a telefonomat. Tényleg aranyos volt, hogy rámírt, és érdekelte, hogy mi van velem.

Hamarabb leléptem, mint a többiek, gondoltam elnézek Mark lakása felé.

Ráírtam, hogy átmegyek, de nem írt vissza. Gondoltam biztos épp zuhanyzik, vagy szimplán csak ps-ezik, vagy xbox-ozik.

Beléptem, és a haverjait pillantottam meg.

- Sziasztok. - mosolyodtam el. - Mark itthon van? - tértem rögtön a lényegre.

- Itthon van. De szerintem most nem kéne zavarni. Elég elfoglalt.. - válaszolta az egyik srác.

- Nem gond. Felnézek. - és ezzel elindultam fel a lépcsőn. Már akkor tudtam, hogy itt valami nem tiszta.

Zárva volt az ajtaja. Kopogás nélkül benyitottam, és.. és nem hittem a szemeimnek. Mark az ágyon feküdt, a derekán pedig az egyik lány ült az egyetemről. Egy pillanat alatt szétesett bennem minden. Bevágtam az ajtót, és lesiettem, majd habogva elköszöntem a fiúktól. Addig bírtam, ameddig kiértem. Elbőgtem magam.
Lassú léptekkel bandukoltam hazafelé, a könnyeim eláztatták a szemem, így alig-alig láttam valamit, teljesen homályos volt minden. Alig telt el pár perc, Mark hangját hallottam mögülem, és a hangos lépteit. Futott. Utánam. Mikor odaért, felé fordultam és a kisírt szemeimmel a szemeibe néztem.