Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

14. Fejezet - Pánikroham

Hirtelen csaptam rá az ajtót, bekönnyezve. Nem tudtam elhinni, hogy annyi év után vissza meri tolni az alkoholista fasz képét, és így beállítani ide.

Be viharzottam a szobámba, és magamra zártam az ajtót, majd ahogy az ágyamra ültem, felhúztam a lábamat, szinte már pánikroham szerűen vettem a levegőt, ami arra késztetett, hogy mániákusan néztem az ajtót, várva, hogy mikor lép be a szobámba.

Hallottam, ahogy kinyílik újra a bejárati ajtó, majd anyámat, és feltehetőleg apám hangját. A hangja rekedtes volt, szinte már-már elrettentő, mikor meghallottam, kissé össze is rándultam.

Nagyon vaciláltam, hogy kit hívjak fel. Theot, vagy pedig Markot. Theonak most biztos fontosabb a családja, mint az én pánik rohamomhoz hasonló reakcióm arra, hogy apám pár év után csak így feltűnik a semmiből, holott konkrétan eddig leszart magasról, felőle szerintem meg is halhattam volna egy árokban. Szerintem..

Remegő kézzel a kezembe vettem a telefonomat, és megcsörgettem Markot. Egyedül éreztem magam, ami logikus, merthogy tényleg egyedül vagyok a szobában.

Mikor Mark felvette, kissé különösen éreztem magam. Ami azt illeti, sosem hívtam még fel.

Megrezzentem, mikor a hangját hallottam. Valószínű, hogy gyanús volt neki a hallgatásom.

- Dan'? Valami gond van? - hallottam az aggódó hangját a telefonból.

- A-az apám.. - kezdtem el motyogni, alig érthetően.

- Mi van az apáddal?

- A-az apám.. Fulbukkant. - álltam fel az ágy széléről, és járkálni kezdtem a szobában.

- Mi? Nálatok? - hallottam a meglepődött hangját a telefonból.

- Igen.. - vettem gyorsan a levegőt.

- De.. nem elváltak a szüleid?

- De.. elváltak.. de az apám csak így.. feltűnt az ajtóban, én pedig rácsaptam, és bezártam magam a szobámba.. - vázlaltam fel neki a helyzetet.

- Mi? Dan', neked pánik rohamod van?

- M-miért lenne? - torpantam meg a szobában.

- Mit csinálsz most?

- Állok a szobámban..

- Hogy érzed magad?

- Miért kérdezed?

- Csak mondd el, hogy mit érzel. - hallottam az utasító hangját a telefonból.

- I-izzadok.. és szédülök.. nem érzem jól magam.. e-egy kicsit reszketek, görcsöl a hasam, és.. félek... nagyon félek, Mark.

- Jó. Ülj le az ágyra.

Csak tettem amit mondott.

- Gondold azt, hogy ott vagyok, veled.

- E-ez miért lényeges?

- Gondold azt, hogy ott vagyok, veled. Jó?

- J-jó..

(Ez a zene pont illik ide uwu Szerk.)

- Gondold azt, hogy megölellek, és azt mondom neked, hogy nem lesz semmi baj, mert itt vagyok, és segítek.