Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

16. Fejezet - Süni

Mielőtt bealudtunk volna, nagy nehezen rávettem Markot, hogy öltözzünk fel, ha esetleg anyám hazaérne.

Miután felébredtem, a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. Bárcsak ne tettem volna. 5 óra eltelt.
Kissé pánikolva kibújtam óvatosan Mark karjai közül, és a konyhába indultam, mivel megkordult a hasam.

Kimentem, valószínüleg elég kócos hajjal, és fáradt tekintettel.

Szembe találtam magam anyával.

- Meddig voltatok fent? - nézett rám, az egyik szemöldökét felhúzva.

- Öhm.. - pislogtam megszeppenve.

- Vagy kihasználtátok, ameddig nem vagyok itthon?

- Anya! - szóltam rá elpirulva.

- Szóval akkor igen. - helyeselte. - De legalább a te szobádban, ugye?

- Öhm... Igen..?

- Hát, örülj, hogy te még csak házon belül csináltad.

- Miért, te máshol is..? - ekkor kicsit elgondolkodtam. Velünk igazából az a gond, hogy házon kívűl nem nagyon találkozhatunk úgy, akár kettesben, mert gyanús lenne. Úgy nagyjából mindenki tudja az egyetemen, hogy meleg vagyok, ezért nincs túl jó hírem, ezért óvatosak vagyunk Markkal.

- Mindegy, felejtsd el. - fordult a pulthoz, háttal nekem.

Inkább hagytam a dolgot, és nekiálltam szendvicset csinálni.

Mark lassan ki slattyogott a szobából, hasonlóan fáradt kinézettel, mint én, és ösztönösen átölelte volna a derekamat, mint minden alkalommal, de fél úton megállt, mert felfogta, hogy anyám is itt van.

Zsebre dugta a kezét, és csak némán nézte, hogy mit csinálok. Szegény Mark.

Miután anya lassan elment némán a nappaliba, Mark elkezdett nekem suttogni.

- Majdnem észrevett..

- Észrevett, de inkább nem szólt. - suttogtam vissza neki.

- Tényleg ennyire utál? - nézett a szemembe kissé kétségbeesett tekintettel.

- Nem utál, csak szokatlan neki.. Még nem volt előtted senkim.. - suttogtam vissza, mire hirtelen húzott magához, és lágyan megcsókolt.

Elváltam tőle lassan, de alig húzódtam el, az orrunk majdnem összeért.

- Éhes vagy? - néztem rá kérdően.

- Szeretet is, de legfőképpen éhes. - vigyorgott rám.

- Akkor csinálok valami kaját -mondtam majd nekiálltam rántottát készíteni szalonnával és zöldségfélével. Amiben Mark is besegített, ő sütötte a tojásokat. Meglepődtem, Mark nem valami chief típus. Biztos anyámnál akar bevágódni.

Néha kipillantottam, de anyám nagy valószínüséggel került mindket. Pedig nem az a típus. Nem hiszem, meg megbántottam volna,

Miután kajáltunk, elmentünk sétálni a városba, mivel unatkoztunk, és nem volt nagyon más ötletünk.

Mikor elindultunk, Mark megfogta a kezemet, amit eddig soha nem csinált. Csak némán vigyorogtam, és próbáltam kihasználni az időt. Néhányan megbámultak, másokat nem érdekelt, volt, aki összesúgott mögöttünk. De minket ez nem érdekelt. Úgy hiszem, megvan rá a jogom, hogy azt szeressek, akit szeretnék.

Bementünk a plázába, és szétnézegettünk, de nem igazán találtunk olyat, ami tetszett volna, így hamar le is léptünk onnan.

Éppen nézegettem a különböző üzleteket, mikor is megpillantottam egy kisállat kereskedést.