Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

42. Fejezet - Én, Daniel Anderson...

Mark 2 hónapja kérte meg a kezem. Mivel tél volt, meg kellett feltétlen várnunk azt, hogy tavasz legyen, mert én finnyás voltam és nem akartam nyárra az esküvőt, hogy valaki kiájuljon rajta mert muszáj hosszú újjú inget venni, és lesz vagy negyven fok. Ma lesz az esküvő. Mark mellettem alszik, és már hajnali három óra van, de akárhányszor lehunyom a szemem, szinte kipattan. Izgulok, a szívem hevesen ver, ahogy csak elképzelem, hogy Markhoz sétálok, és megesküszöm előtte. Felülök az ágyon, és nagy levegőt veszek. Kiszáradt a torkom a sok stresszes gondolattól, így lemegyek egy pohár vízért. Emilyéktől teljesen elköltöztem, így most Marknal lakok, de venni akar nemsokára egy házat nekünk, mivel már egy ideje mindketten lediplomáztunk. Stresszes volt az utóbbi egy hónap, lefoglalni a helyet, kiválasztani a díszletet, összeszedni a pénzt, kiválasztani a témàt, és még miegymás. Sosem gondoltam, hogy mire lediplomázok, ott lesz a saját esküvőm is a nyakamon, de már majd kibújok a bőrömből, hogy letehessem a fogadalmat, és aláírjuk a papírt. A gyűrűre pillantok a kezemen, és azonnal hatalmas boldogság járja át minden porcikámat. Megiszom a pohár vizemet, és felmegyek a hálóba.

Mire visszaérek, Mark is fent van, felkapcsolta az éjjeli szekrényen a villanyt, és álmosan dörzsölgeti a szemét.

- Szia. - mosolyodok el. - Miért nem alszol? - állok meg az ajtóban, és nézek rá, ő pedig viszonozza a mosolyomat. Attól a tekintettől, és álmos, de meleg mosolytól kiugrik a szívem, minden alkalommal.

- Te miért nem alszol? - vonja fel a szemöldökét, továbbra is mosolyogva. Odamegyek hozzá, és az ölébe ülve a szemébe nézek.

- Nem tudok aludni. - vallom be neki, és lesütöm a szemem. Mark az arcomra simít, még mindig mosolyog.

- Hogy fogsz így táncolni hajnalig, édes? - közelebb húz, és megpuszilja az arcomat, amitől làngolni kezdek, de próbálom visszafogni magam. Megígértem neki, hogy az esküvőig nem fekszek le vele. Eddig kibírtuk, és màr csak egy nap van. Ezt is muszáj lesz. Már egy hónapja nem értünk egymáshoz, amitől mindketten csak még stresszesebbek vagyunk, de a nászéjszaka csak a miénk, és senki sem veheti el tőlünk.

- Nem fogok táncolni hajnalokig, mert este indulunk a Maldív szigetekre. - vigyorodok el, ő pedig viszonozza a vigyoromat, és hanyattdönt az ágyon. A szemébe nézek. Megcsókol, én pedig viszonzom azt, Mark pedig hozzámsimul. Ahogy kezdek forrósodni, elhúzódok tőle.

- Pont az esküvő előtt akarod megszegni az ígéretet? - mosolygok rá.

- Egyáltalán nem értem, minek ez a hülye ígéret. A heteró párok szokták ezt csinálni. Ha rajtam múlott volna, ezalatt az egy hónap alatt ki se engedtelek volna a házból. - morran fel, én pedig elnevetem magam. - Daniel, nagyon meg akarlak húzni.

- Nem. - vigyorodok el, és kikúszok alóla. Mark feláll az ágyról, és felveszi a szekrényről a gyújtót, meg a dohányt. Megpillantom a merevedését, és akaratlanul nyelek egy nagyot.
- Mindjárt jövök, rágyújtok. - kinyitja az erkély ajtaját, majd meggyújtja a cigit, leül az egyik székre, és egy jó nagyot beleszív.
Kimegyek utána, és én is kiveszek egy szálat. Csodálkozva rámnéz. Odafordítom a fejem, és felvonom a szemöldököm.
- Párszor rágyújtottam az utóbbi időbe. Elég stresszes vagyok mostanába. - gyújtom meg én is a cigit, majd beleszívok, aztán kifújom a füstöt.
- Nem kéne. Nem tesz jót neked. - néz engem Mark, és elhúzza a száját. - Ha engednéd hogy megdugjalak, nem cigiznél.
- Ha neked lehet, nekem miért nem? - nézek rá.

Megrázom a fejem elmosolyodva, majd beleszívok még párszor a cigerettába, és elnyomom a hamuzóba, ami a kis asztalon helyezkedik el, az erkélyen.
- Megyek aludni. - állok fel a székről, és Markhoz sétálok, majd nyomok egy csókot a szájára. - Legyél jó, ne maradj fenn sokáig.