Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

26. fejezet - Hazugság

Ahogy hazaértem az egyetemről, szinte elfeküdtem az ágyon. De nem sokáig, mivel amint hallottam a szobám ajtajának nyitódását, felültem, és Theoval találtam szembe magam.

- Nem vagy éhes? - nézett rám kérdően. - Emily nekiállt valamit csinálni, de nem tudom, hogy mit. - halványan elmosolyodott.

- De.. őszintén szólva éhen halok. - álltam fel az ágyamból, és lementünk együtt Theoval.

Ahogy leültem az asztalhoz, és nekiálltam a telefonomat nyomkodni, láttam, ahogy Theo átöleli Emily derekát, és a nyakába puszil.

Halványan elmosolyodtam, mert őszintén szólva rendkívűl hasonlítottak valamiért nekem Markra és rám.

Mióta Emily itt lakik, nem csak én takarítok és csinálom a kaját, szóval nem olyan rossz, hogy itt van. És egyébként is mindketten bírjuk Theoval, bár mondjuk ő kicsit másképp.

Miután kész lett a reggeli, megreggeliztünk mind a hárman, én pedig felmentem a szobámba tanulni, ugyanis volt mit.

Délután 3 óra volt, és épp ledőltem egy kicsit pihenni, mert a tanulás teljesen leszívta az agyam.

Amint megcsörrent a telefonom, a kezembe vettem, és pár pillanatig tétováztam azon, hogy felvegyem-e, mert ismeretlen szám volt, de végül úgy döntöttem, hogy felveszem.

- Igen? - szóltam bele a telefonba.

- Szia, Daniel. - hallottam az ismerős hangot. Apám volt az. Szinte lefagytam. - Azért hívlak, mert mikor ott voltunk, rosszul ért, hogy láttál. Megértem miért. Tudom, hogy sok mindent rossz dolgot csináltam. Elcsesztem veled és anyáddal a dolgot. De megváltoztam, és lett egy új családom. Bocsánatot szeretnék kérni.

Rögtön bekönnyeztem. El sem hittem hirtelen amit mondott.

- Bocsánat, ha sokkot okoztam neked, de szeretnék tiszta lappal kezdeni, és elég idős vagy hozzá, hogy eldöntsd, hogy adsz-e esélyt, vagy- - ekkor félbeszakítottam.

- Adok, persze, hogy adok! - szóltam bele a könnyeimmel küszködve.

Egy pillanatra hallottam, hogy elcsuklik az ő hangja is.

- Köszönöm.. - hallottam a hangján, hogy iszonyat vigyorog.

- Figyelj, majd.. máskor beszélünk, mert most le kell tennem, de ha elmegyek anyához, tarthatunk egy apa-fia napot, oké?

- Rendben, szeretlek. - rakta le.

Kissé még én sem tudtam felfogni, hogy az iménti beszélgetés megtörtént. De miután realizáltam, elindultam le, és éppen nyitottam volna az ajtót Markhoz indulva, mikor Theo utánam szólt.

- Daniel, hova mész?

- Markhoz indultam. Miért? - fordultam felé.

- El akarok menni vásárolni, nincs kedved jönni? Utána eldoblak hozzá.

- Oh, oké. - vontam meg a vállam. Miért is ne. Úgy sem lehetek mindig Mark nyakán.

Szóval, elindultunk Theoval vásárolni, és nekem is feltűnt már, hogy be kéne, de Theot egyedül beengedni nem tanácsos, mert általában mindent vesz, csak azt nem ami kell.

Miután beléptünk az üzletbe, rögtön a rágcsák sorába léptem, mert az volt a legközelebb, és nekiálltam válogatni.

Theo is odalépett, és elkezdte ő is nézegetni, meg keresgélni, ami neki kellhet.

- Felhívott az apám. - szólaltam meg hirtelen.

A szemem sarkából láttam, hogy egy kissé lefagy, mivel ő is tudja, hogy mi volt régen, sőt, ő tudja a legjobban.