Hát így hagysz el.. [18+] || ✅

40. Fejezet - Betegségben-egészségben [18+]

Ahogy letettük a cuccokat, Mark elment zuhanyozni. Őszintén szólva, nem is csodálkozom, piszok meleg van ezen a nyáron. Végül úgy döntöttem, nem csatlakozom hozzá, inkább elkezdtem kaját csinálni. Vagyis, akartam, de aztán miután felálltam a székről, egy pillanat alatt elment tőle a kedvem a melegtől. Megmondom inkább Marknak, hogy rendeljünk valamit, úgy is ritkán szoktunk.

Elhelyezkedtem a kanapén, majd bekapcsoltam a tv-t, és elkezdtem sorozatot keresni. Az a baj, hogy nagyon nehezen veszem rá magam, hogy sorozatot kezdjek el, mert félek, hogy nagyon ráfüggök, és aztán nem lehetne elvinni a Tv elől.

Közben Mark lejött, egy szál törölközővel a derekán.

- Mehetsz, ha szeretnél. Végeztem. Csak lejöttem inni valamit, aztán lefekszem lent. Fáradtnak érzem magam.

Felálltam, és odamentem hozzá.

- Sápadtnak látszol. Nem fáj semmid? Nem érzed furán magad?

- Hát, szerintem is beteg leszek. Ritkán vagyok ennyire ilyen.. Tudod.

Bólintottam.

- Miután letusoltam, csinálok neked teát. - Az arcához nyúlva megsimítottam a hüvelykujjammal, és odahajolva nyomtam rá egy puszit. - Menj csak fel, pihenj. Majd gondoskodok rólad.

Felmentem Markkal, aki a hálóba ment, én pedig a fürdőbe. Letusoltam, és miután felvettem egy boxert, mivel már tényleg nem akartam megint leizzadni a semmiért, megcsináltam Marknak a teát, és felvittem neki, egy lázcsillapítóval.

Már be volt bújva a takaró alá nyakig, gondolom fázott. Elég nyúzottnak tűnt. Leültem az ágy szélére, és odanyújtottam neki a kezeim tartalmát. Felült, és átvette.

- Azt sem tudom, mikor voltam beteg.. - rázta a fejét, majd belekortyolt kettőt a teába. - Ez isteni. Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam.

- Csak akkor vedd be a lázcsillapítót, ha 38 fokos a lázad már. Alatta nem szokás. - Figyelmeztettem.

- Jólvan, anyuci. - Mosolyodott el.

Én pedig épp lefeküdni készültem mellé, de megállított.

- Jobb lenne, ha nem itt lennél. Nem szeretném, hogy elkapd, oké? Ha szeretnél, szívesen alszok én a kanapén.

- Megyek én. Legyél csak kényelmesebben. - Álltam fel, és lementem, majd elkezdtem Tv-t nézni, de elaludtam a nagy melegtől.

Háromnegyed négy múlt, mire felkeltem. Majdnem három órát aludtam. Gondoltam, felviszek Marknak még egy adag teát, mert már biztos megitta, és valószínüleg ő is alszik. Megtöltöttem a bögrét, kicsit rámelegítettem, majd felmentem az emeletre.

Ahogy felértem, halkan ugyan, de tisztán sóhajokat hallottam. Megálltam, hogy biztos legyek-e benne, hogy tényleg azt hallok, amit hallok. Ahogy realizáltam, éreztem, hogy vér szökik az arcomba, és elvörösödök, majd az egész testem felhevül. Mark éppen.. Hát.. Könnyít magán. Kissé lassan tovább indultam a szobáig, ami résnyire nyitva volt, és bekukucskáltam. A boxerét ugyan lusta volt levenni, de tökéletesen láttam, ahogy mozgatja magán a kezét, a kezein az erek ki voltak dülledve, Mark pedig épp hátrahajtott fejjel sóhajtozott, visszafogottan, nehogy meghalljam lentről. Csakhogy.. Rohadtul nem voltam a földszinten. Lassan már paradicsomként voltam az ajtó mellett, de valahogy nem bírtam ki, hogy ne menjek be hozzá. Benyitottam, Mark pedig a parketta nyikorgásra azonnal odakapta a fejét, és farkasszemet néztünk. Egyszerűen odamentem az ágy mellé, ő pedig csak nézett, mozdulatlanul.

- Hoztam teát.

Letettem a bögrét az éjjeli szekrényre, és rámásztam az ágyra, aztán Markra. Nagy szemekkel nézett.