A lány, aki tizennégy éves kora óta neveli saját magát, az öccsét és két húgát. És az édesanyját. Senki sem tehetett arról, ami egyik napról a másikra történt a Mexikóból származó családdal, akik egyáltalán nem meglepő módon az amerikai fővárosként...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•••
Lelkileg, érzelmileg egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy a lehető legkevésbé sem állok már stabil talajon. Nem, egyáltalán nem tudom ezt elmondani magamról, akkor sem, ha nagyon szeretném ezt tenni. De amióta Philip megvett azon az átkozott éjszakán, sőt, leginkább azóta, hogy lefeküdtem vele Ray klubjában, olyan szinten megváltozott és felfordult az életem, hogy lassan teljesen el fogom veszíteni felette az irányítást. Bár a jelenlegi állapotomban egyáltalán nem kizárt, hogy már réges-régen elvesztettem. Sőt. Kifejezetten nagy rá az esély, mindenféle túlzás nélkül is.
Törölközőt tekertem magam köré, miután kiléptem a fürdőkabinból, ahol sikeresen lemostam magamról a rám száradt sárga tojást, illetve a héjak apró darabkáit is sikeresen kiszedtem a hajamból, a tarkómról, meg úgy általában mindenhonnan is eltüntettem őket. A ruháim és Harry inge a szennyes kosár tetejéről lógtak le félig, mivel nem akartam őket bele dobni, hogy aztán az egész tojásos legyen. Így is több dolog úszott már tojásban, mint amennyinek kellett volna.
Testemről felitattam a vízcseppeket, majd a fésűmmel néhányszor átfutottam a kissé kócos hajamon, végül pedig a gondolataimba merülve vettem magamra a friss és tiszta ruhákat, amiket még fürdés előtt vettem ki a szekrényemből. A pulóvert még Lunatól kaptam a huszonharmadik születésnapomra, de elmondása szerint csakis azért, mert Nina és Vincenzo megelőzték őt a vásárlással és neki maradt a ruha lehetősége. Emlékszem, Vince akkor egy hatalmas plüssmedvét vett nekem, aminek mindkét mancsára egy-egy nevet varratott. Nina és Luna. Az ő nevének kezdőbetűje pedig a medve jobb vállára került. És nekem a mai napig sincs fogalmam arról, hogy valakivel varratta rá a szavakat, vagy tényleg ő maga csinálta, ahogy azt a születésnapomon közölte velünk. Talán már soha nem is fogom megtudni. Ki tudja..
Kopogás zavarta meg a testvéreimmel közös emlékeimet, majd a válaszomra nem várva már nyílt is az ajtó és a résen bedugta a fejét Nina.
– Nem akarlak zavarni. De van kedved befejezni a sütit?
Mosollyal az arcomon ragadtam meg egy hajgumit az ágy mellett álló éjjeliszekrény tetejéről és miközben kiléptem hozzá a folyosóra, összefogtam hajamat, behúzva magam után az ajtót. – Hol voltál eddig? Napok óta nem találkoztunk.
– Először is, kezdetben te kerültél engem, mintha leprás lettem volna – fordította felém a fejét, mindkét szemöldöke felszaladt a homlokán. Alsó ajkamba harapva biccentettem. Igaza volt.
Amikor Harry azon a napon teljes mértékben dühösen beszélt velem a kertben, én úgy döntöttem, hogy mindenkinek, de leginkább nekem úgy lesz a legjobb, ha nem csak őt, de Ninat és Philipet, sőt, még Georgiot is távolról elkerülöm. Jobbnak láttam ezt tenni, mintsem olyan elképzelésekbe ringatni saját magamat, hogy Nina igaz barátnőm lehetne. Mert azért valljuk be, ez eléggé lehetetlen egy helyzetnek tűnik. Amint lesz rá lehetőségem én már tűnök is el innen, haza megyek, összeszedem a családomat és amilyen gyorsan csak lehet, elhagyjuk az országot. Egészen biztosan nem fogom hagyni, hogy bármelyikünk is Amerikában maradjon úgy, hogy az olasz maffia ilyen közel került a családomhoz, anélkül, hogy ők erről bármit is tudnának. Mert nem tudnak, ahogy én sem tudtam, egészen addig a pontig, hogy Nina beavatott a családja titkába. Már ha lehet ezt egyáltalán úgy kezelni, mint egy egész családos titkot.
