A lány, aki tizennégy éves kora óta neveli saját magát, az öccsét és két húgát. És az édesanyját. Senki sem tehetett arról, ami egyik napról a másikra történt a Mexikóból származó családdal, akik egyáltalán nem meglepő módon az amerikai fővárosként...
¡ a fordítások a Google-fordítótól származnak, ha valami esetleg hibás, azt előre is sajnálom és ha bárki tudja a helyes fordítást – kérem szóljon, örömmel javítanám ki!
•••
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
•••
Ahhoz képest, hogy a klub konkrétan a ház alatt volt kialakítva, meg kell mondjam – legalább háromszor akkora volt, mint Ray klubja New Yorkban. Ha pedig a felszereltségét, illetve szépségét nézzük, akkor az is biztos, hogy nem sok ilyen helyen fordultam meg ezelőtt. Egy sorban három bár helyezkedett el egymás mellett, pultjaik eleje fekete színben pompázott, rajtuk arany pálmafa levelekkel, a tetejükön pedig gránitból készült lap volt látható. Mikor mi négyen beléptünk a helyiségbe, az már csordultig tele volt emberekkel, akik közül első ránézésre legalább a háromnegyed mennyiség férfi volt, de akadtak azért néhányan, akik hozzám és Ninahoz hasonlóan a másik nemet képviselték. De így sem voltunk elegen ahhoz, hogy túlszárnyaljuk az idebent uralkodó férfi túlerőt.
A zene hangosan dübörgött a hangszórókban, betöltve az egész termet, melynek plafonjáról szebbnél szebb és óriási csillárok lógtak le, ezzel feldobva az egész hely hangulatát. Nem repestem az örömtől, amiért itt kellett most lennem, de az biztos, hogy összességében nem volt egy rossz látvány. Sőt. Ezt még a testvéreimnek is szívesebben megmutatnám, mint a new york-i szórakozóhelyet. Itt a férfiak nem egyszerű farmer-póló, vagy éppen fekete garbó együttest viseltek. A három fivérhez hasonlóan szinte mindenki ingben, szövetnadrágban beszélgettek, táncoltak vagy éppen a méregdrága flakonokból kiöntött italukat kortyolgatták, és akadtak néhányan, akik még egy zakót is képesek voltak magukra venni. Talán azért, hogy komolyabbnak tűnjenek. Vagy az is meglehet, hogy jól akartak kinézni a táncosoknak.
Hát. Nekem nem szükséges jól kinézniük.
– Philip!
A derekamat átölelő kar szorosabban fonódott körém, közelebb vonva magához. Nina egy kedves, talán nyugtató mosolyt eresztett meg irányomba, Georgio pedig frusztráltan sóhajtott fel.
– Victor.
Victor. Istenem, ezek az olasz nevek. A Georgio hallatán is meglepődtem, de a Victor is meglepően rosszul csengett a füleimben. Nem tudom miért pontosan, de valahogy képtelen voltam befogadni ezeket a neveket. Ellenben a Philip és Harryvel. Ezek angol nevek. Sokkal jobbak.
– Igazán jó buli lett, remélem a táncosok nem fogják elrontani ezt – veregette meg a mellettem álló férfi vállát gunyoros mosolyra húzva száját, majd megakadt rajtam a szeme.
Kirázott a hideg, amikor úgy nézett végig rajtam, mint egy oroszlán egy zebrán, mikor ebédidő környékén megéhezik. – Szia, szépségem.
