A lány, aki tizennégy éves kora óta neveli saját magát, az öccsét és két húgát. És az édesanyját. Senki sem tehetett arról, ami egyik napról a másikra történt a Mexikóból származó családdal, akik egyáltalán nem meglepő módon az amerikai fővárosként...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•••
Óvatosan és a lehető leghalkabban húztam be magam után a lakásunk hófehér bejárati ajtaját, majd mielőtt ismét összekapcsoltam volna szemeimet a csupán néhány méterrel odébb álló illető tekintetével, két kézzel túrtam bele a hajamba. Gerincem mentén furcsa, már-már kellemetlen érzés kúszott fel, egészen a fejemig, onnan pedig testem minden egyes apró szegletébe megérkezett. A kellemes idő ellenére a bőröm hirtelen kiborsózott, légzésem és pulzusom pedig a másodpercek folyamatos teltével kezdtek egyre csak szaporább tempót diktálni.
A személy, akire eddig csak úgy gondoltam, hogy reményeim szerint soha többet nem kell majd látnom, most itt állt előttem, teljes valójában, arcán mosollyal, ami bár nem volt se igazán meggyőző, sem pedig magabiztos, mégis ott pihent szemei alatt. Nagyot nyelt, miközben hozzám hasonlóan ő is alaposan végigmért, majd tetovált kezét hajába vezette és sóhajtva hunyta le szemhéjait. Talán azért, hogy valamelyest összeszedje magát. Talán azért, hogy fejben rakjon össze egy mondatot, amivel tudná kezdeményezni ő a beszélgetést, mert gyanítom, hogy az én pillantásom és arckifejezésem láttán rájött – én semmit sem fogok kezdeményezni. Legfeljebb azt fogom megtenni, hogy elküldöm a lakásomtól, elküldöm az én és a családom közeléből. Mert nem csak ő, de az egész családja vonzza a rosszat. Olyasmiket, amikre nekünk a legkevésbé sincs szükségünk.
– Hallottam, hogy ide költöztetek, gondoltam.. gondoltam beköszönök és megkérdem hogy vagy..
Megilletődve vontam fel egyik szemöldökömet egészen a hajvonalamig, miközben kezeimet összefontam melleim alatt, hátamat pedig a falnak döntöttem.
– Remekül.
Philip nagyot nyelve biccentett, tenyereit többszöri alkalommal húzta végig nadrágján, mintha izzadtságot akart volna eltüntetni onnan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfélemlítő lettem az elmúlt négy hónap után, de ez egyszer majd talán hasznomra és előnyömre válhat.
– Nézd, ha tényleg csak ezt akartad megtudni, akkor őszintén mondom, hogy tényleg rendben vagyok, szerintem látható az is, hogy szinte kivirultam mióta nem veletek kell osztoznom egy házon – mosolyogtam fel rá, mire ismét lesütötte szemeit. De ez most nem saját maga nyugtatása miatt történt. Ez a szégyen jele volt. – De vendégünk van és a családom is odabent van, szóval, ha nem haragszol meg rám, akkor szépen kérlek, hogy menj el.
– Sajnálom.
Gyorsan kapott karom után, éppen akkor, amikor hátat fordítottam neki és ujjaimat a kilincs köré fontam.
– A mindenit – leheltem, gúnyos mosolyra húzva ajkamat. – Egy nap alatt két Styles kér tőlem bocsánatot. Azt ne mondd, hogy csak emiatt utaztatok Párizsba, mert a végén még megesik rajtatok a szívem.
