Takeaway

2💛

Buszra ültem majd el indultam afelé a bizonyos utca felé. A szívem a torkomban dobogott, amikor el indultam bele sem gondoltam mi van ha egy rossz alakkal találom szembe magam aki ártani akar nekem. Mi van akkor ha az álmom figyelmeztetni akar ,hogy ne menjek oda.Már nem fordulok vissza. El indultam,perceken belül ott vagyok lesz ami lesz én már nem futamodok meg. 17:30... leszálltam a buszról és megláttam azt a bizonyos kereszteződést. Gyomrom görcsbe rándult. Lehet mégsem gondoltam át teljesen? Nem! hessegettem el a gondolatokat majd elindultam a kereszteződés felé pont ugyan úgy ahogy az álmomban tettem. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és be kapcsoltam a zenét.17:32 kb 10 lépés választott el a kereszteződéstől. Tudatosult benne ,hogy innen nincs vissza út. Pontosan 17:33 kor értem a kereszteződéshez. Mindent ugyan, úgy csináltam ,mint ahogy az álmomban, de a titokzatos személy mégsem volt sehol. Most meg mi van? Kérdeztem magamban .Megnyugodtam ,hogy ez csak egy álom volt de akkor sem értettem. Eddig bármit álmodtam sosem éreztem kísértést az iránt ,hogy megfejtsem. Ez más volt... . Ha azt vesszük beletörődtem. Fogtam magam és haza buszoztam. Viszont az elkövetkező hetekben minden nap ugyan ezt álmodtam. Minden pontosan ugyan úgy történt mint legelőször.Nem hagyott nyugodni. Muszáj még 1-szer megpróbálnom. Ezúttal nem stresszeltem rá egyáltalán,nem gondolkoztam még csak a buszon sem. Leszálltam és mindent pontosan ugyanúgy csináltam mint az álmomban. 17:33 újra a kereszteződés előtt egy lépéssel... Meg tettem azt az egy lépést. A kereszteződésben ez esetben sem volt senki. Ezt nem hiszem el! Elegem van? Mi játszadozik velem? Vagy ki?. Haza mentem és kezdődött minden elölről ugyan azt álmodtam mind nap... Minden egyes kib*szott nap. Jó utoljára még megpróbálom ha most sem sikerül feladom. Elmentem mindent ugyan úgy csináltam mint az előző alkalakkor.17:33 kereszteződés,1 lépés..... vettem egy nagy levegőt,kifújtam majd meg tettem azt az 1 lépést. Nem vártam el semmit egyszerűen már az a pár százalék reményem is elszállt idefelé jövet ami volt. Elfordultam majd csak egy ütést éreztem.Ott volt.... ezt el sem hiszem ugyan abba a fekete kapucnis pulcsiba. Szinte még a szívem is megállt amikor rám nézett.

-Úristen ne haragudj nem figyeltem. Nézett a szemembe sajnálkozva.

-Nem te ne haragudj. Szólaltam fel miközben bele néztem a végtelennek tűnő világosbarna szemeibe.

-Öhm találkoztunk mi már valahol? Kérdezte kedvesen

-Nem nem hiszem most vagyok ebben az utcában először.

-Értem. Én Attila vagyok.

-Örülök én pedig Janka

-Ugyszint örülök.Meghívhatlak egy kávéra? Van a közelben egy remek cukrászda.

-Miért is ne. Arcomra nem széles de annál inkább őszinte mosolyt festettem. De miért csináltam ezt ? Mintha nem én irányítottam volna... Hisz ott van Bence...Ebből maximum barátság lehet csak! Parancsoltam magamra

Sötétedésig együtt voltunk,beszélgettünk,sétáltunk,kávézgatunk. Szinte tökéletes délutánt töltöttünk el együtt.Elkísért a buszmegállóba majd elbúcsúztunk gondolván többet nem látjuk egymást. Legalább is én így gondoltam,lehet ő nem. Telefonomra egy facebook értesítés érkezett *Pálffy Attila ismerősnek jelölt* Kérdés nélkül vissza igazoltam, bíztam magamban, hogy meg tudom különböztetni a barátságot a flörtöléstől. Haza értem és bezuhantam az ágyba. Végre! Sóhajtoztam fel. Gondolkozni kezdtem. Vajon ez a találkozás elkerülhetetlen volt? Esetleg odafent így akarták? Nem tudtam a választ de nem idegeskedtem. Egy hatalmas kő így is csak pár órája esett le a szívemről nem kell rá másik! Örülök, hogy nem egy sorozat gyilkost rejtet az a bizonyos fekete kapucni. Hátradőltem majd elaludtam. Ami furcsa volt az egészben, hogy a találkozás óta nem álmodtam ugyan azt egyszer sem. Talán tényleg muszáj volt találkoznom vele...