Takeaway

14💛

Teltek a hetek és én gyógyultam. A sebem egyre ritkábban fájt, de amikor mégis akkor is csak enyhe szúrást éreztem. Bár a testi fájdalmaim elmúltak,az elmémben még mindig nem volt rend. Úgy éreztem,mintha közeledne valami, egy sötét dolog, és ezt az érzésemet ha a valóvilág még nem is, de az álombéli látomásaim is megerősítették. Egy éjjel látomásom volt. Én és Attila a Duna partján piknikezünk, süt a nap, csipognak a madarak, még a Duna csobogása hallatszik a háttérben ,meglehetősen jó hangulatban telt az idő.Majd hirtelen elszomorodott minden.Nem sütött a nap, helyét felhők hada vette át. Viharfelhők. A madarak holtan hullódtak alá az égből mik percekkel ezelőtt még vígan dalolásztak. A Duna vize megállt, nem csobogott vagy folyt semerre. Akárcsak egy tóban úgy állt benne a víz. Mellőlem Attila szinte köddé vált. Egyedül ültem a madártetemek mellet, melyekből pár úgy hevert egymás mellet, hogy azok egy spirál alakot alkottak. A semmiből megjelent egy nő.Tűzvörös haja, zöld szeme és fekete ruhája volt. Nyakában egy nagyobb, ugyancsak vörös medál lógott. Közelebb lépett hozzám,ám én nem féltem. Megsimította az arcomat majd egy jóslat hangzott el a szájából miszerint:" Amikor a Nap nyugaton kel és keleten nyugszik le. Amikor a Duna kiszárad és a hegyeket elfújja a szél,mint a falevelet. Amikor Bence lelkében a harag lángja kioltódik. Akkor boldogan élhetsz az igaz szerelmeddel.Addig nem! "

Ezek után a Nap újra sütni kezdett. Attila visszatért, majd napnyugtáig ültünk még a csobogó Duna partján, mintha mi sem történt volna. A madártetemekbe élet költözött és újra úgy daloltak mint azelőtt. A napnyugta más volt mint általában . Mikor ráeszméltem, hogy a Nap kelet felé tér nyugovóra.Ezek után a Duna medrében teljesen elfogyott a víz. A Gellérthegyet pedig a nyugati fuvallat egyenesen a kezembe fújta. Ránéztem Atira és ő boldog volt. Majd egy hosszadalmas csókot követően felébredtem. Hetekig járt az agyam azon, mit is tehetnék míg nem egy telefonhívást kaptam, miszerint pakoljak össze 2 napnyi ruhát és mindent ami kell, mert a férfi egyedeink ki találták, hogy sátrazni szeretnének a Duna parton. Na most már nekem a Duna part furcsán hangzott az álom után de mivel erről senki nem tudott,így beleegyeztem. Meg hát a felépülésem alatt beköszöntött a nyár, eljött a jó idő, épeszű ember nem hagy ki egy ilyen lehetőséget,főleg nem akkor hogyha a barátja hívja.

16:00
A fiúk megérkeztek értem. Én bepakoltam a csomagtartóba és beültem a hátsó ülésre. Sanci vezetett, Ati ült az anyós ülésen én pedig hátul, miután pedig Helgát is felvettük ő is helyett foglalt mellettem a hátsó ülésen. Egy bő fél óra után pedig el is érkeztünk egy olyan helyre, ahová szinte senki nem találna be ám a látvány mely a szemünk elé tárult, azt mindenkinek látnia kellett volna.Mindenki felállította a saját sátrát és bepakolta a cuccait. A fiúk tábor tűzet raktak, én és Helga pedig a nyársakat tisztogattuk és közben jó hangulatú beszélgetésbe elegyedtünk. Pár percen belül két kezet éreztem, melyek a derekam köré fonodva, lágyan simultak, majd mikor nyakam találkozott puha és selymes ajkaival tudtam, nem lehet más, Attila állt mögöttem.
-El megyünk még fáért. Mondta miközben vállamra rakta a fejét.
-Tudom nem támogatnád, de szeretnék veled menni.
-Miért?
-Mert érdekel az erdő.
-Jó gyere akkor szolok Sancinak, hogy maradjon Helgával.
Mindent úgy tett, ahogy mondott majd a kezét felém nyújtva a szemembe nézett. Nem mondott semmit hisz tudta, hogy felesleges lett volna. Ismert már és tudta hogy engem lebeszélni vagy jobb belátásra téríteni nem tud, így felesleges is vesződni vele. Én a kezét meg fogva és íriszeit azzal a tudattal fürkésztem hogy semmi nem fog történni és minden rendben lesz. Ahogy az erdőben a fák és bokrok tömkelege közt mászkáltunk egyszer csak Attila a kezét elém rakva szólt, hogy álljak meg. Én nem értettem viszont hallgattam rá. És mikor megláttam miért is kellett megállnom,megrémültem. A lábam előtt egy élettelen madárka teteme feküdt. Annyira fájt a látvány hogy Attila vállára borulva elsírtam magam. Természetesen láttam már halott madarat ám az álom után más sem járt a fejemben minthogy egy jel lehet vagy csak egy véletlen egybeesés.
-Mi a baj Janka?
Nem válaszoltam mert nem tudtam mit mondani.
- Te valamit elhallgatsz előlem. Ki vele mi ütött beléd?
- Nem akarlak terhelni a hülyeségeimmel.
- Nem terhelsz semmivel. Megfogta a vállam és felemelte az állam hogy a szemembe nézzen.
Bár sírva de elmondtam az egészet.
-Ne félj ki találunk valamit..... Na gyere Kincsem. Megölelt majd halkan azt mondta: Nem lesz semmi baj.
Tudtam ezt csak azért mondja, hogy megnyugtasson. Valójában ő is érezte, hogy valami közeleg.

Miután megnyugodtam vissza mentünk, természetesen vittünk magunkkal fát is amivel az érkezésünket követően meg is gyújtottuk a tábor tűzet, amin mályvacukrot és egyéb dolgokat sütöttünk. Történeteket meséltünk egymásnak. Voltak olyanok amin megborzongtunk, voltak érdekesek ugyanakkor szomorú sztorik is. Kihagyhatatlan lett volna hogy ne gitározzon el Attila legalább 1 zenét. Meg is tette. Egy olyan dallamot játszott mely mindenkinek ismerősen csengett a fülében. Amikor a gitár pengetése mellett belekezdett az éneklésbe a dal egyes pontjain szálltunk be felváltva. Aminek eredményeként a legvégére már mind a 4 en átadtuk magunkat a zenének. Még 3 számot követően arra lettünk figyelmesek, hogy Helga meglehetősen csendben van. Persze, hogy csendben volt, hisz Sanci vállára dőlve már javában szundikált. Nem csoda ugyanis már nagyon későre járt. Sanci felvette és az ölében bevitte a sátrukba betakargatta majd kiszólt nekünk, hogy ő is lefekszik. Mi is bekuckoztunk a sátrunkba de az én szememre nem jött álom, órákig csak forgolódtam.
-Nem tudsz aludni?
-Nem, de aludj csak meg leszek.
-Gyere velem! ..mászott ki a sátorból, majd felém nyújtotta a kezét, mit megfogtam és így követtem a szabad ég alá, hol hanyattfekve a csillagokat néztük.
-Tudod, sosem gondoltam, hogy képes leszek ennyire szeretni valakit. Fordította felém a fejét.
-Hogy őszinte legyek, ha te nem vagy, én most nem itt feküdnék. Sokkal inkább egy kórházban vagy már ott sem.
-Szeretlek.
-Szeretlek.
Megcsókolta majd én a mellkasára hajtottam a fejem. Dudorászni kezdett mely teljesen elálmosított. Körülbelül 20 perc múlva ugyan félig aludtam de éreztem ahogy az ölébe vesz és betesz a sátorba majd az ajkamra rövid csókot lehelve azt mondja : Jó éjt Kincsem