Takeaway

16💛

-Janka-
Rengeteget, de tényleg talán még annál is többet agyaltam az elmúlt napokban. Mintha szépen lassan kezdenék beleőrülni. Anyáékkal megromlott a kapcsolatunk. Titkolóztak és elhallgattak előlem dolgokat. Hogy mind ezt honnan tudom? Hallottam pár telefonos beszélgetést. Mintha csak kódolt nyelven beszéltek volna, semmit sem értettem de egy mondat szilárdan megmaradt az emlékezetemben. "Vidd el oda ahol senki nem talál rá". Nem tudhattam miről vagy rosszabb esetben kiről van szó, de próbáltam úgy tenni mintha semmit sem tudnék. Ez még egy plusz probléma és egyben ügy amit meg kell oldanom. Tudnom kell miben mesterkednek a szüleim. Az álmaim is egyre rosszabbodtak, némelyiket már a valóságnak hittem. Félek, jelen pillanatban is álmodok. A legutóbb sikoltva ébredtem az éjszaka közepén. Nem tudtam hol vagyok,nem éreztem valósnak a történéseket, még a saját hangom is furcsán hallottam. Minden idegen volt egy pár percig. Aztán magamhoz tértem. Megbizonyosodtam, hogy ez valóban nem álom. Egyetlen egy gondolat tudott a jelenben tartani mégpedig, hogy hamár a szüleimre nem de Attilára bármikor számíthatok. Reggel mikor a szobámból kifelé indultam egy újabb telefonos beszélgetést, jobban mondva annak a végét sikerült elcsípnem. Csak egy mondatocska volt de nagyon nagyon rosszat jelenthet. "Szorul a húrok " hangzott el apám szájából a mondat egyenesen a telefon mikrofonja felé. Ez semmilyen formában nem jelenthet jót. Mindenesetre reggelinél még mindig tettetem a tudatlant. Tanultam a pótérettségimre napközben elvoltam magamnak, Helgával váltottam még pár szót majd egyszer csak egy üzenetet kaptam Attilától miszerint legyek a lakásán 8 ra és vigyek kényelmes pizsamát mert tervei szerint nála alszok. Ennek az én szemszögéből nem volt semmi akadálya, így elrendeztem mindent, hogy aznap este senki semmilyen formában ne zavarjon és csak nyugodtan tudjak mellette lenni.

20:01 re be is léptem a bejárati ajtaján ahol a cipőmet levéve egy boríték fogadott amiben egy kis levél volt miszerint : " Janka!
Tudom nagyon nagyon sokat streszelsz mostanság, ezért úgy gondoltam, ahogy a cipődet úgy a problémáidat is hagyd az ajtóban és tölts el velem egy probléma mentes estét csak ketten. 3 "állomás " lesz a ma este. Mindegyikhez kapsz egy kisebb rejtvényt hogy ne legyen annyira könnyű dolgod. Az elsőhöz pedig a borítékban lévő cetlin találod a rejtvényt."
Annyira szeretem ezt a srácot, nem is tudom mi lenne velem nélküle. "Az első talány így szól : Itt voltunk Előszöri a legnagyobb összhangban. "
Kb 2 perc gondolkodás után rá jöttem, hogy az ebédlőről beszél ugyanis amikor Bence apja és Attila anyja gyakorlatilag meginterjúvolt minket, szinte szinkronban találtuk ki az egészet. Besétáltam a konyhába és egy nagyon szépen megterített asztal fogadott ami mellett Ati fürkészte a tekintetem és várta mit szolok az egészhez.
Én csak álltam és szóhoz sem jutottam. Meglepődtem,örültem és egyben meghatott az egész. A nyakába borultam és csak annyit mondtam "annyira szeretlek " ő válaszként pedig a "tudom " szót ejtette el. A vacsora a lehető legjobb hangulatban telt. Elmesélte, hogy hozta ezt az egészet össze és hogy Sancit a készülődés közben megrázta az áram. Imádom ahogy mesél és ahogy nevet közben.

Amint megvacsoráztunk Attila gyorsan elrohant engem pedig megkért, hogy foglaljak  helyet a kanapén. Ezt meg is tettem amíg láttam, hogy a fürdőszoba felé vette az irányt, majd mikor vissza tért egy újabb rejtvényt adott át. "Az ebédlőasztal mellet elterülő rózsaszirmok utat mutatnak a következő meglepetéshez." Rá mosolyogtam majd felállt és a kezemet az övébe fonva mentünk a következő megállóba. A fürdőszoba küszöbe előtt megállt, majd a szemembe nézve mondta el mi található a csukott ajtó mögött.
-Most egy nyugtató fürdőben vehetsz részt a kedvenc tusfürdőddel illetve fürdősóddal és fürdőbombáddal.
Nem tudtam mit mondani,csak mosolyogtam és vártam a folytatást. Kinyitotta az ajtót ami mögött a levendula és a barack illat keveredett. Imádtam. Bementem majd Attila elhagyta a szobát. Levetkőztem majd le ereszkedtem a forró vízbe a habok közé.
- Ati! kiabáltam ki. 
- Mondjad Kincsem!
- Gyere egy kicsit
- Menjek be? Kérdezte meglepetten
-Igen...
Bejött de a szemét eltakarva próbált velem beszélni.
-Nem kell ellakatold a szemed, a hab felér teljesen a nyakamig, meg egyébként is nyugodtan ide nézhetsz.
Megszeppenve elemelte a kezét arca elöl de a színe hasonló volt a paradicsomhoz. Láttam rajta, hogy nem érzi magát komfortosan így elmondtam mit szeretnék.
-Hoznál be egy pohár bort nekem kérlek? Igazából nem tudom miért kértem bort de annyira unalmas volt egyedül ott ülni.
-Persze. Kiment majd behozta a poharamat és egy üveg bort mellé csapott.
-Köszönöm szépen! Mondtam majd rá mosolyogtam.
-Szívesen! És akkor itt is hagyom neked a következő borítékot. Emelte fel a magasba majd lerakta a mosdó kagyló szélére aztán kiment.
Csak ültem a borral a kezemben és a borítékkal szemeztem. Gondolkoztam, mi lehet benne? Egyedül találta ki ? Hova vezethet? Van még valami újdonság? Sorban vetítette az agyam a kérdéseket én pedig válaszokat kerestem rá. Meguntam a várakozást.

Kiszálltam, fel öltöztem a kényelmes pizsamába ami egy rövid nadrágból és egy trikóból állt aztán feltéptem a borítékot hogy hozzáférjek a laphoz amely tartalma a következő rejtvény volt. " Menj oda ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad " Ezen még csak gondolkoznom sem kellet. Tudtam ezek után Attila mellett a helyem. Ki sétáltam a fürdőszobából, majd a nappaliba mentem. Attila a szoba közepén állva várt aztán mikor meglátott felcsillant a szeme. Nem értem a legidétlenebb állapotomba hogy tud így rám nézni? Léptem volna közelebb majd |természetesen nem is én lettem volna | megcsúsztam, de szerencsére talpon tudtam maradni. Egymásra néztünk majd nevetni kezdtünk. Közelebb lépett és a derekamra helyezte a bal kezét a jobbat pedig az én tenyerembe fúrta. Táncolni kezdtünk.
-Sosem lassúztam még senkivel. Jegyeztem meg majd a vállára hajtottam a fejem.
-Hát most már ez is megvolt.
Mosolyogtunk majd egyszerűen annyira ellazultam, hogy onnantól minden annyira gyorsnak tűnt. Megcsókoltam. Ehhez fogható talán az uszodás eset óta nem volt. Minden elcsendesült. Az ajkaitól kezdve teljesen elárasztotta a melegség, és a szeretet. Csak ketten voltunk. Csak mi számítottunk.
-Szeretlek! Még sosem gondoltam ennyire komolyan semmit.
-Én is szeretlek!
Mondta aztán levette a pólóját. És folytatta. Az ujjait a trikóm alá csúsztatva érintette a derekamat aztán lelassult, majd teljesen megállt.
-Mi a baj? Kérdeztem.
-A múltkor megállítottál, nem szeretnék olyat tenni amit te nem szeretnél.
Meglepően fogattam ezt mivel én úgy tudtam nem emlékszik rá.
-Akkor nem voltál önmagad, és a pillanat sem volt megfelelő. Mindig is azt akartam hogy az első tökéletes legyen.
-Az első? Te annyira megbízol bennem, hogy a saját testedet is rám bíznád?
-Eddig vártam. EZ a tökéletes hely, időpont.... És persze te vagy a tökéletes személy.
-Eszméletlen vagy remélem tudod! Nevetünk de a hangján hallottam, hogy megdöbbent.
Igen Bencével nem voltam a három év alatt egyszer sem és pont azért amit Attila mondott. Sosem bíztam benne annyira ez alatt az idő alatt mint benne pár hónapon belül. A két személy teljesen más.
És igen megtörtént. Át adtam magam az érzésnek és Lefeküdtem vele. És nem bántam meg. Minden pillanatban azt éreztem, hogy nem irányítom de mégis. Nem végig az számított, hogy neki mi a jó, figyelembe vett engem is. Életem legjobb estéjét élhettem át azzal akit a legjobban szeretek.