Takeaway

7💛

Reggel remegve ébredtem egy ismeretlen lakókocsiban. Körül néztem de csak kacatok hevertek mindenütt. Fájt a fejem, fáztam, mégis 3 takaró próbált melegíteni és egy ismerős illatú kabát. Elgondolkoztam lehet véletlen Bence hozott ide? Ah nem, lehetetlen, ahogy őt ismerem ezek után inkább a szemembe sem mer nézni nemhogy még ápolgasson. Kizárt. De akkor miért volt ily ismerős az illat? Megpróbálta felkelni. Egy ideig ment is viszont valami mintha húzott volna a föld felé így hamar a padlón találtam magam. Szó szerint.Hm két értelmű mondat hisz egyébként is ott voltam most pedig testileg is megtapasztaltam milyen is az ha közelről látom a szőnyeget. Nem tudtam menni ugyanis ha nem maradtam egy helyben szédültem és a talajra kényszerültem. Ahogy össze estem egyrészt nagy zajt csaptam másrészt bevertem a kezem és a fejem is.
-Janka jól vagy? Mi történt? Nem szabadott volna felállnod.
Ismerős hang kérdései ütötték meg füleim.
Szemem nehezen  bár de ki nyitottam és homályosan láttam az alakot mely beszélt hozzám. Nagy meglepetésemre nem Bence volt. Sokkal inkább Attila.
-Nem, nem vagyok jól semmien értelemben. Had menjek haza. Vagy bárhová de nem akarok ebben az erdőben lenni.
Sírtam el magam mikor ez a mondat hangzott el a számból.
-Fáj és itt csak felerősödne.
-Mi? Mi a baj Janka? Kérlek ne sírj és mond el mi történt.
-Bence és Zoé... Mind ketten hazudtak nekem.
Egyre homályosabban láttam Attilát majd egyszerre le csukódtak a szemeim és akaratomtól függetlenül félbe maradt a történet. Elájultam. Valószínűleg a szervezetem annyira legyengült, hogy a sírást már nem bírta.
Újra az ágyban ébredtem. Ez egy kész mókus kerék. Megpróbáltam Attilának úgy elmondani a történteket, hogy ne sírjam el magam. Nem tudom honnan de szerzett meleg teát és azt adta nekem. Adott fájdalomcsillapítót,immunerősítő és még lázcsillapítót is. Gondoskodott rólam. Kimondhatatlanul hálás voltam neki. Elkérte anyukám számát és szólt neki, hogy most egy pár napig vele leszek. Anya természetesen aggódott, de bele egyezett mert tudtunk beszélni és mondtam neki, hogy jo kezekben vagyok nyugodjon meg. Lázam valamelyest csillapodott de nem múlt el teljesen, még mindig fáztam. Attila is fázott hisz rajtam volt a kabátja nála meg nem volt másik.
-Idefeküdnél mellém? Kérdeztem rekedt, fájdalmas hangon a fiútól.
-Biztos nem lenne baj?
-Nem, most szükségem van rád ilyen téren is.
Oda sétált majd befeküdt mellém. Szájja lilán csillogott szemei pedig üvegesen néztek vissza rám. Eléggé át fagyott ő is. Örültem a közelségének. Jobban mint a teának vagy a gyógyszernek. Mellkasára fekve hallottam a szíve dobbanását,megnyugtatott és már félálomban de ki mondtam.
-Szeretlek.
Ő csak a fejemre nyomta ajkait és azt mondta.
-Én is szeretlek.
Mikor ezt hallottam a lehető legnagyobb nyugodtságba léptem át és hallgattam tovább a lüktetést majd nem sokkal később álomba szenderültem.
Furcsa álmom volt. Bence az erdőben éppen Attilát kereste.Majd mikor megtalálja, szörnyen helybenhagyja. Én semmit nem tudtam tenni még csak kiabálni sem tudtam.
Ati utolsó szava a "szeretlek"volt miközben a szemembe nézett.
Az álomból ébredve egy könnycsepp hagyta el íriszem ami az arcomon végigfolyva Attila mellkasán ért földet. Ezek után enyhültek fájdalmaim és a szédülésem is elmúlt. Mintha csak annyi kellet volna hogy átöleljen. Megszűnt minden rossz mikor együtt voltunk.
-Jobban vagy? Kérdezte 
-Igen sokkal jobban.
Abban a pillanatban jöttem rá, hogy féltenem kéne Attilát Bencétől. Nem meséltem el mit álmodtam viszont az ahogy láttam, hogy kvázi fél holtan esik össze és még az utolsó szavát is hozzám intézte az egyik, ha nem a legnyomasztóbb érzés volt.