Takeaway

8💛

El telt pár nap, szám szerint 3. Teljesen felépültem. Már nem fájt a fejem a szédülésem és a lázam is elmúlt. Végtelen hálával tartozok Attilának mindenért amit értem tett. Ápolt, vigyázott rám és megmentett. Bár "Megtiltotta " Hogy Bencére gondoljak, de képtelen voltam. Trauma ként hatott rám a látvány és rengetegszer de tényleg szinte minden percben bevillant a kép... Mikor már elfelejtettem volna, posztraumatikus stressz szerűen éltem át újra és szemeim szinte rögtön könnybe úsztak. Amikor ezeket észre vette, és már olyan állapotban voltam,  Attila csak oda ült mellém átkarolt,mondván :
-Nyugodtan sírd ki magad.
Szegénynek szerintem már a könyökén jött ki a sztori, de mindig meghallgatott. Törődött velem, az érzéseimmel, az állapotommal, mintha csak egy őrangyal lett volna. A lakó kocsit csak akkor hagyta el amikor szükség volt valamire,egyébként el sem mozdult mellőlem. Sokat jelentett hisz eddig Bence volt ott, de ezek után látni sem akarom azt a szemetet. Beszélgetni kezdtünk és szoba jött az, hogy miképpen kerültem én aznap Újpalotára. Őrlődtem, mégis mit válaszolhatnék erre?
Eldöntöttem. Megbízok Attilában, elmondom neki.
-Hülyének fogsz nézni. Vezettem fel a történetet.
-Ha azt mondod, hogy vámpír vagy akkor sem nézlek hülyének. Biztatott nevetve.
-Megálmodtam...
E szó után lefagyott. Nem szolt semmi csak nagyra nyitott szemekkel nézte a talajt.
-Mondtam, hogy hülyének fogsz nézni...
-Nem!Éppen ez az. A találkozásuk előtt én is hetekig álmodtam azzal a nappal. Többször meg is próbáltam de nem voltál ott. Pontban...
-17:33 kor.... Mondtuk egyszerre miközben lassan egymásra emeltük tekintetünket.
-Na jó ez lehetetlen. Azt hittem csak én álmodok meg dolgokat. Ahogy ezt a mondatot ki mondtam le esett. Nem lehetek abban biztos, hogy az amit álmodtam pár nappal ezelőtt nem fog megtörténni. Kezemet a szám elé kaptam és rémült, könnyes szemmel Atira néztem.
-Nem, nem, nem, nem.... Sírtam
-Mi a baj? Kérdezte rémülten.
Én semmit sem mondva a vállára dőlve sírtam. Féltem, hisz tudtam mire is képes Bence, ugyan Attila erejét és tűrőképességét nem ismertem a "jobb félni mint megijedni " elvel érveltem.
Bár nem akartam, nagy nehezen elmondtam neki mitől ijedtem meg.
Ő azt felelte
-Sosem tudhatod hogy megtörténik e vagy sem. De.... Te ennyire féltesz engem?
-Féltelek mert fontos vagy nekem.
A hosszúnál is hosszabb szemkontaktusunkat Ati csengő hangja zavarta meg.
-Csá tesóm! Nincs kedved eljönni a Márkékhoz házi buliba. Lesznek ott jó picsák meg pia vágod mint Rióban csak jobb.
-Csá! Hát igazából. Megyek viszont vinnék valakit ha nem gond.
-Nem gond, nem gond, csaj?
-Ja,valami olyasmi.
-Jolvan várunk titeket.
-Ott leszünk
Kinyomta a telefont majd felém fordult.
-Van kedved megismerni a barátaimat?
-Persze miért is ne! De előtte haza mennék át öltözni ha nem baj.
-Ja, Persze.
Elkísért majd megbeszéltük hogy pontban 18:00 kor a házunk előtt találkozunk. Remek! Addig van 1 és fél órám az pont elég. Mikor beléptem az ajtón anya fogadott. Kérdezgette hogy,hogy vagyok? Kivel voltam? Miért csak most jöttem haza?
Én választ nem adva menetem be a szobámba de utánam jött.
-Hova készülődsz?
-El megyek egy házi buliba.
-És mégis ki engedett el?
-Anya 18 vagyok. Már felnőttem.
- De amíg ebben a házban laksz én felelek érted úgyhogy nem mehetsz sehova.
- De anya!?
-Nincs anya!
Ezek után ki lépett és rám zárta az ajtót.
Ezt nem hiszem el! A saját anyám zárt be a saját szobámba miközben Attila kint vár.
Felhívtam, hogy elmondjam neki mi történt. Ő nem hagyta annyiban és megkérdezte, hogy nyitható e az ablakom és, hogy van e rajta szúnyogháló. Itt már sejtettem mit akar de könyörgöm az emeleten van a szobám! Erre a válasza csak annyi volt :Megoldom.
Nem is tudom mit vártam tőle hisz tudtam, hogy akaratos és nem mellesleg kreatív.
Felöltözve vártam, hogy kezdjen valamit. Egyszer csak kopogás szerűt hallottam az ablakom felől. Jaj anyám ugye nem mászott fel? Kérdeztem magamba. Nem szerencsére volt annyi esze, a kopogást pár kavics okozta mik az üvegnek csapódtak.
Egy ismeretlen eredetű létra tárult elém.
Lemásztam rajta majd a kapun át egyenesen a szomszéd utcáig szaladtunk. Onnantól lassabbra vettük az iramot és elsétáltunk a buli helyszínéig. Mindenkit megmutogatott telefonon akik ott lesznek és úgy nagyjából ismerte őket. Meglehetősen szimpatikusnak látszottak. Oda értünk majd az ajtón belépve nagy kiabálás hallatszódott.
-Pálffy Uraság is szándékozott megérkezni!
Kiáltott fel a számomra ismeretlen sapkás fiú.
-Oh meg ne haragudj, Szőke Sándor vagyok de szólíts csak Sancinak. A Sanyi megszólítást pedig kerüld légy szíves. Nevetett fel a már pár pohár alkoholtól mámorban lévő srác.
-Én pedig Fehér Janka de szólíts csak Jankának.
Jobb szemöldökét szinte már lepedten de helyeslő mosollyal húzta fel.
-Kértek valamit. Jaj ezt hülyeség volt megkérdezni, hiszen Attila barátom te iszol! Akaratodtól függetlenül. Inkább úgy kérdezném hogy Janka te iszol valamit?
Karolta át barátiasan Atit.
-Hm lássuk csak... Azt kérem amit ti isztok.
-Hát normál esetben nem adnék nőnek rövidet de ez alól te vagy az egyetlen kivétel.
-Wow. Csodás. De hozod már? Ki fogok száradni.
-Követelőzős és türelmetlen. Lassan Attila fülébe suttogott bár a süket is hallotta volna, ahogy azt mondja:
Bírom a csajt.
Elment majd Ati felé fordultam.
-Ő lenne a nagy kerítő aki össze hozott minket? Nevettem fel.
-Valami olyasmi. Nevetett velem.
A Buli meglehetősen jó volt megismertem egy lányt, Helgának hívták. Nagyon kedves segítőkész és persze gyönyörű lány. Na meg persze egy sráci is volt. Hogy is ne lett volna.
Kedvesnek ígérkezett, ám hamar áttért a flörtre. Nem értettem miért siet ennyire, de
hagytam magam. Kíváncsi voltam mire megy ki az egész. Ment egy ideig ,nem volt bunkó sem tapló de még csak tajparaszt sem, kellemes csalódás volt számomra ám a beszélgetést Attila szakította meg.
-Mi folyik itt? Kérdezte kíváncsian, már-már féltékenyen.
-Beszélgetünk. Miért ? Talán baj Pálffy? Kérdezte az idő közben a nevét is eláruló Ricsi.
-Igen baj!
-Miért is? Kérdeztem zavarodottan.
Hisz, nem vagyunk együtt. Tudtommal.
-Hm szóval neked ennyit ér minden. Szép!
-Igenis sokat ért. De ne mond meg hogy mit csináljak mert gyűlölöm ha irányítani akarnak.
Ezek után magához rántott és megcsókolt. Akárcsak egy filmben lettünk volna. Leállt a zene mindenki megfagyott majd pár másodperc múlva ujjongásban törtek ki. Mi csak mosolyogtunk majd egy mondat hangzott el Attila szájából ami így hangzott:
-Nem akarlak irányítani, én veled szeretnék lenni.
Ezek után az irányt az ő lakása felé vettük majd pizsamába öltözve megbeszéltük, hivatalosan is együtt vagyunk.