Takeaway

26

Amikor álmodtam a leendő lányomról megnyugodtam. Nem tudtam, hogy valóban meg-e fog történni, viszont láthattam hogyha beteljesül kiegyensúlyozott és gyönyörű családom lesz. Miután vissza tértem az eredeti életemhez, megírtam a pótérettségit és megalapítottam a saját kávéházamat Budapest belvárosában amely Dream Café néven a vártnál is nagyobb sikert aratott. Rengeteg áldozat és munka hatására megvalósíthattam az álmom. Legalább is... Az egyiket.... Teltek az évek... Boldog voltam de nem éreztem teljesnek magam. Tudtam mi hiányzik de nem tudtam mit tegyek. Be indult az üzletem alig másfél éve cégvezető vagyok Attila pedig építi tovább énekesi karrierét. Ha jobban utána számolunk gyakorlatilag Magyarország 70%-a ismeri vagy legalább is a híresebb alkotásait biztosan hallották már. Telt házas koncertek, milliós nézettség jellemezte tevékenységeit. Nem köthetem le a figyelmét egy gyerekkel. Tudtam, hogy nem ronthatom el, hisz ez volt a legnagyobb álma. Hetekig gondolkoztam, hogyan tálalhatnám ezt úgy neki, hogy ne érezze azt, muszáj neki  a kedvemre tennie vagy esetleg ha nemet mond valami következménye lesz. Tudta és én is tudtam, hogy el jön ez a pillanat, de egyikőnk sem sejtette, hogy 3 évvel azután fog ez be következni, hogy majdnem meghaltam. Már 21 éves vagyok. Valakinek ez szürreális életkor a gyermekvállalásra de en mindig is a húszas éveim elején szerettem volna szülővé válni. Egyik nap, elhatároztam magam, hogy megbeszélem vele ezt az egészet.

- Attila!- Megszólító Hangom futott végig a ház szegletein belül. Mire ő nyugodtan gitározás közepette dudorászva  sétált be.

-Igen kincsem? - Mindig így hívott. Baleset előtt alatt és után is. Imádtam. 

-Gyere ülj le kérlek. Komolyan szeretnék beszélni.- Láttam az arcán, hogy egy kicsit meghökkent de leült mellém az ágyra. Kezemet az övébe tettem és azt néztem miközben beszéltem. 

- Tudod... szeretném ha erről is tudnánk beszélni. Szeretnék egy kicsi babát...- Halkult el a hangom a mondat végére. Féltem a választól és nem mertem az arcát nézni.

-Teljesen biztos vagy abban, hogy ezt most szeretnéd?- Bólogatással jeleztem de a szememet a ágy felé tartottam. Nem hagyta, hogy tovább kerüljem a szemkontaktust, hüvelyk ujját államnak szentelte majd így irányította fejemet tekintetemmel együtt egészen addig amég nem néztem az ő csillogó íriszeibe  

- Ha te úgy érzed, hogy készen állsz az anyaságra... Hát legyen.- Mosollyal közölte a döntését, melynek hallatán az én szám is felfelé görbült majd ajkai az enyémmel találkoztak.

Ezek után hónapokig rajta voltunk ám a negatív tesztek halmozódtak a fürdőszoba fiókban. Az én szívem pedig minden sikertelen alkalom után megszakadt egy csöppet. El telt még egy hónap és még mindig semmi sem történt aminek örülni tudtam volna. Magamba zuhantam, sírtam és nem értettem mi a baj velem. Sanci és Helga is tudtak mindenről. Egyikőjük ötlete alapján elmentünk kiereszteni a fáradt gőzt. Betértünk hát egy szórakozó helyre ahol én és Sándor barátunk a kelleténél is többet ittunk. Nem tagadom volt, hogy ő hozta a leönteni valót de és sem voltam éppen ártatlan ezen a téren. Sorra jöttek a poharak minden méretben minden ízben. A végére már azt sem tudtam mit iszok. 

-Janka ez már elég lesz szerintem! -Utasított megállásra Attila 

-Nem...nem nem még kell... fe-felejteni akarom az ö-összes mindent mindent elfelejtek most. hoohppá.- Tagadtam meg a kérést mikor a mondat végén megcsuklott a lábam ám Attila mint mindig ott volt és nem hagyta hogy elessek. 

-Jó Megyünk haza most! Megfogott majd akaratom ellenére véget vetett a Bulinak és haza vitt. 

-Hol-hol van ? -kérdeztem zavarodottan 

-De hát ki?- Kérdezett vissza már otthon Attila még nálam is zavartabban.

-Hát a kislány...Itt volt ...tudom a ke-kezedben tartottad. Ugye jól van? -Mondtam már könnyes szemekkel.

-I-igen ....jól van feküdj le és láthatod. - Attila tudta hogy csak ezzel tudott nyugalmat engedni rám. Követve amit mond az ágyba dőltem ő be takargatott és végszó gyanánt egy mondatot mormoltam. 

-Nagyon hasonlított rád... a szeme olyan gyönyörű volt akár csak a tiéd...- Mosollyal kísérte minden szavamat. - Megkeresem és mondom neki, hogy jöjjön vissza hozzánk mert nagyon hiányzik oké?- Erre is csak bólintott majd egy csókot nyomott a homlokomra majd Jó éjt  kívánt. 

Aznap álmomban a kezemben tartottam újra, s csak csodáltam szépséges arcának vonalait amég karjaim közt pihent.