Takeaway

21💛

Reggelente a tükör felé haladva elgondolkozom... Vajon kit látok viszont? A magabiztos boldog lányt kinek a szakadó eső sem állná útját és kit még egy tornádó sem rémisztene meg vagy.... Ettől a szótól már a hideg ráz és mégis minden mondatomban ott van. Megbújik a szókincsemben csak arra várva mikor bukkanhat elő és ronthat el mindent és mikor állíthat választás elé,hogy mikor ébreszt bennem kételyt. De sajnos benne van a pakliban, hogy az üvegből melyben viszont látom arcom, a megtört, védtelen ,árva gyerek köszön vissza mondván " Ma én leszek te" Arra sarkall, hogy egész nap sírjak, őrlődjek a múlton. Attila azt javasolta, hogyha az engem megnyugtat álljak a tükör elé nézzek a saját szemembe és csak mondjam. "Nem a te hibád volt" Megtettem. Amikor a rosszabbik személy készült előjönni csak a tükör előtt állva szajkóztam.Nem a te hibád volt. Ez sok esetben működött,de voltak napok mikor annyira lent voltam, hogy hosszú perceken keresztül sírva mondogattam "Nem a te hibád volt , Nem a te hibád volt, Nem a te hibád volt" viszont egyre csak azt éreztem , hogy de nagyon is az én hibám volt. Olyankor csak Attila segített. Az ölelése, az illata olyan volt számomra mint másnak a levendula. Lenyugtatott. A biztonság amit vele éreztem semmihez sem fogható volt.

Bence "békülő " ajánlata óta eltelt 3 hét és jobban érzem magam abban a házban is. Nem mondom , hogy szerettem ott lenni de nem féltem többé Bencétől. Ati szerint naiv vagyok . Ő úgy gondolja, hogy ez az egész megy ki valamire. Igaza lehet. Így a semmiből elő állítani egy úgy nevezett "ne legyünk már rosszba " kártyával nem a legbiztatóbb. Mióta igent mondtam és elfogattam a bocsánatkérését szemmel láthatóan megváltozott. Kezdjük ott, hogy beszel hozzám. Előtte csak annyira állt velem szóba hogy beszóljon most meg mintha ki cserélték volna. Most pedig segített tanulni a Pót érettségire. Furcsán kedves volt.

Egyik reggel Attilánál ébredve jó érzés fogott el. Szememet kinyitva csodálva tekintettem arcára. Szeme sarkában még a reggeli álmos könnycsepp csücsült majd perceken belül végig csordogált arca tökéletes vonalain. -Vajon mit álmodhat- Fordult meg fejemben a kérdés mire ő mosolyra húzta ajkait és közelebb húzott magához. Átmelegedett teste az enyémhez simult Egyik keze a feje alatt helyezkedett még a másikat a hátamhoz szegezte ezzel szorosan maga mellett tartva engem. Visszaaludtam hisz tudtam a karjai közül egy hamar nem szabadulnék , de nem is akartam. Pár óra múlva az ő hangja ébresztett. Ahogy megszólalt az egész testemet át járta az öröm és a biztonságérzet. A reggeli rekedt hangján megszólalt mitől szám mosolyra húzódott.

-Jó reggelt Kincsem!

Én vissza köszöntem és felnéztem. Szeme gyönyörűen csillogott a reggeli napfényben, a szemzugából egy újabb könnycsepp szökött melyet hüvelyk ujjammal állítottam meg. Felkeltem majd a szobájában magányosan álló tükörbe tekintettem. Egy percbe sem telt, hogy Attila utánam jöjjön. A Hátam mögé helyezkedve fonta át derekam körül kezeit mit elől összekulcsolt, állát pedig a vállamra tette.

-Gyönyörű vagy!- Mondta majd arcomon pirosodás nyomait láttam. Megfordultam majd a tarkójára téve kezemet megcsókoltam.

-Szeretlek. Érted? -Mondtam. -Nem tudom elégszer kimondani. Szeretlek,szeretlek, szeretlek,szeretlek. Orromat az övéhez dörgölve hajtogattam amég az ajkai félbe nem szakítottak.

Felmerült a kérdés, hogy át hívjuk e a haverokat. Elgondolkodtam és ezt az ajánlatot most vissza kellet utasítanom. Ma csak vele szeretnék lenni. Csináltunk palacsintát és egész nap csak együtt voltunk. Egymáson feküdve bámultuk a tv-ben az elindított filmet. Nem volt olyan hogy ne érjen hozzam. Kezét hol az oldalamon hol pedig az én kezembe fonva tartotta nem akart elengedni de én sem őt. Viszont a nap végén muszáj volt. Vissza kellet mennem. Hosszú búcsúcsókot követően kiléptem az ajtón és elindultam. A házba belépve furcsa szag fogadott. Az alkohol keveredett az aznapi étel szagával. Bence lépett ki hulla részegen a saját szobájából. Szájából áradt a pálinka és a vodka szag.

-Te mit műveltél magaddal? Mindegy is tudod mit nem szeretném tudni. Inkább el megyek aludni. - Sétáltam volna el ám megszólított.

-Lefekszel vele?- Kérdezte dühödten.

-Nem hiszem, hogy ehhez bármi féle közöd lenne.

-Janka kérdeztelek válaszolj ! Le fekszel vele? Ennyivel jobb mint én? Fél év után meg teszed vele azt amire én 3 évet vártam és mégsem kaptam meg ?

-Benne megbízom ennyire.

-És bennem nem bíztál?

-A legkevésbé sem.

-Te is csak egy közönséges kurva vagy semmi más. - Jelentette ki mire nálam be telt a pohár és pofon vágtam. Ő megragadott és az ágyra lökött mondván eleget várt arra, hogy eldöntsem én mit akarok. Teljes testsúlyával rám feküdt és fogdosni kezdett. Én próbáltam le lökni magamról vagy egyszerűen csak ellenkezni de nem ment. A mellkasomon lévő nyomás levegő hiányhoz vezetett. A helyzetemen a sírás sem sokat segített. Oxigén hiányában az agyam meg adta a szolgálatot és elájultam. Bár előbb vesztettem volna eszméletem talán akkor nem kellet volna éreznem Bence kezét, ahogy végigsimít a combomon. Undorodtam tőle. Ha hallgatok Attilára nem történik ez. Erről is én tehetek. Amíg ébren voltam olyan dolgokat éltem át mint még soha eddig. Az akaratomon kívül egy ember azt tehetett a testemmel amit csak akar. Végig tehetetlen és kétségbeesett voltam. Mint egy darab rongy mit mindenki kedvére pakol ide-oda. Ugyan az történik velem mint a növéremmel csak drog nélkül. Ez lenne a sors? Hogy lehettem ilyen naiv? és mi lesz ez után? Mit mondok Attilának?