Takeaway

12💛

Másnap reggel mikor felkeltem Attila nem volt mellettem. Furcsálltam hisz, mindig én kelek fel először. Kimentem a konyhába majd lágy kávé illat közepette meg jelent előttem ő. Elfeküdt,kócos hajjal,fáradt szemekkel és elmondása szerint sajgó fejjel. Igazából nem lepődtem meg ugyanis meglehetősen megdöntötték a poharaikat.Nem gondoltam volna, hogy így alakul a tegnap este de valamilyen szinten örültem neki ám nekem esett rosszul, hogy nemet mondtam Atinak .Egyrészt jó lett volna másrészt nem,hisz tudtam, hogy nem ezt akarom de valahol mégis. Tudom ez elég össze-vissza mondat volt de engedjük el. Mikor megállt előttem ,nem a legjobb állapotában ,egy nagy mosollyal az arcán felém nyújtott egy kávés pohárnyi cukros,tejes,koffeines löttyöt magyarul kávét. Megittuk együtt az erkélyen miközben beszélgettünk.Elkerülhetetlen volt, hogy a tegnap este ne kerüljön szóba valamilyen módon.

-Figyelj ne haragudj ha tegnap valami őrültséget csináltam nem teljesen voltam magamnál.

-Ugyan semmi baj nem történt semmi.

Mosolygott majd témát váltottunk. Meglepődtem hisz nem értettem miért nem emlékszik arra annyit azért nem ivott... Vagy mégis?.

Ezek után bementünk és a fiúk összepakolás után Helgával együtt elhagyták a házat...A napom zene hallgatással és üzenetváltásokkal telt. Anyáékról nem tudtam semmit már 3 napja ám ,úgy voltam vele, hogy üzleti út nem foglalkozhatnak velem minden nap ilyenkor is. Helgával beszélgettem nem meglepően arról, hogy miért tettem azt amit tettem. Ő sem teljesen értette így felhívtam, hogy elmagyarázzam neki. Hangja fáradtan hatott akárcsak az enyém. Belekezdtem a magyarázatba és a végére érve vártam a reakcióját. Megértette a választásomat és egyetértett velem miszerint nem kell elsietni semmit minden legyen különleges és meghitt. Még azon is elgondolkozott, hogy ő is ezt fogja tenni. Egy kis biztatás után eldöntötte ,velem tart. Miután ezt megbeszéltük egy teljesen más témáról kezdtünk el diskurálni. Érthetetlen nevetések hallatszottak ki a szobámból. Örültem Helga társaságának ugyanis így nem éreztem magamat egyedül. Percekkel később a nevetés elhalt és helyét kétségbe esett csend vette át. Ezt egy ajtó nyitódás követtet majd egy fekete ruhás,csuklyás férfi lépett a küszöbömre. Életem legrosszabb perceit éltem át akkor. Tehetetlen voltam minden szempontból.Mikor a férfi kiabálni kezdett hogy ez egy fegyveres rablás és hogy adjam oda az értékeimet tudatosult bennem,ez nem játék.A telefon a kezemből a földre zuhant mikor belépett a rabló az ajtómon.

-Mi Történt ??? Kérdezte Helga kétségbeesetten.

-Csak Hívj segít..... Ennyit tudtam elmondani,ezek után a földre esett telefon a rabló talpával találkozva, darabokra tört. Amikor a kést ki kapta zsebéből halál félelmem volt. Felém kezdett hadonászni és kiabált, hogy megöl ha nem teszem amit mond. Természetesen én a halálfélelmemtől függetlenül nem hallgattam rá. Ellenkeztem. Ezek után váratlanul megfogta a csuklóm és közelebb húzott és egyenesen a szemembe mondta, hogyha nem teszem azt amit mond nem élem meg a holnapot. Én szemeibe, ijedten,ám ezt leplezve néztem. Ahogy a kezemet fentebb emelte az alkaromon vágást ejtett. Én,szinte már nagyképűen tűrtem a fájdalmat miközben végig a tekintetét fürkésztem,mikor váratlan fájdalmat éreztem az oldalamon. Amikor tudatosult bennem, hogy most gyakorlatilag leszúrt engem tekintetem üvegessé váltak.Mikor elengedett a földre lökött ,honnan egy ideig nem tudtam felállni. Erőt véve magamon nagy nehezen feltápászkodtam és ilyenkor jól jött, hogy a szobába hagytam a mosatlant, ugyanis egy szinte semmit érő kis konyhakéssel elindultam a betörő felé majd megálltam tőle körül-belül 5 lépésre. Csak álltunk egymással szemben és mind 2-en le fagytunk.Ezek után homályosodott a kép aztán a földön találtam magam. Rengeteg vért vesztettem, ám még magamnál voltam,így láttam ahogy közeledett hozzám a késsel.Ezek után rendőrök hada rohant be az ajtón ,lefogták a férfit és megbilincselték. Pár másodpercen belül Attila is betoppant . Én felálltam és menni próbáltam, ám kevés sikerrel. Oldalam szúrt, szédültem és remegtem. Ati elkapott még mielőtt a földre zuhantam vona és kérdezgetni kezdett.

-Mi történt ? Úristen te vérzel! jelentette ki.

-Jól...Jól vagyok nyugodj meg kérlek! E-mondatot kimondva elgyengültem és Ati karjai közé borulva elsötétült minden és a fülem is sípolni kezdett.Mikor legközelebb kinyitottam a szemem a helyi kórház gyengélkedőjén találtam magam Attilával az oldalamon ki az infúzióra kötött  kezemet fogva egy széken ült és várta, hogy felébredjek.