9💛

525 25 2
                                    

Teltek a napok és boldog voltam. Újra olyan volt mint az előtt csak éppen nem Bence feküdt mellettem hanem Attila. Akivel megszakítottam volna a kapcsolatot azért az emberért aki megtette azt amit sosem gondoltam volna, hogy át fogok élni. Ki léptem a tagadás árnyékából és elengedtem magam. Engedtem a belső érzéseim uralkodni és irányítani. Nem stresszeltem azon, hogy mi lesz holnap vagy, hogy mi lesz azután. Nem érdekelt. Szabad és boldog akartam lenni mellette és a rossz még most mégis jókor csap le ha már muszáj volt. Lehet, hogy Ati nélkül nem éltem volna túl az erdős kalandot. Napokig el sem hittük, hogy úgy fekhetek mellette, hogy nem kell féljünk semmitől. Volt, hogy csak néztem és elmerültem abban, hogy mi lett volna ha.....?
Mi lett volna ha nem próbálom meg megvalósítani negyedszerre is?
Vagy mi lett volna ha meg sem próbálom?
Vagy mi lett volna ha sosem tudom meg mi folyik a hátam mögött? Néha feleslegesnek tartom hogy ezen törjem a fejem, de én világ életemben hittem a sorsban és abban, hogy semmi sem véletlen. Nagyon bele merültem ezekbe de a lényeg annyi, hogy a lehető legjobban megvoltam vele.
Mikor másnap reggel haza mentem édesanyámék még békésen szundikáltak, így talán egyátalán észre sem vették, hogy nem voltam itt. Visszamásztam ugyan ott ahol a kifele utam vezetett, bebújtam az ágyamba és úgy tettem mintha mi sem történt volna. Mint, ahogy már említettem nem vették észre a szüleim, hogy nem voltam a szobámba. Igazából tudtam, hogy nem fogják hisz én miután beszéltem Attilával gondoskodtam arról ,hogy ne akarjanak csesztetni ugyanis az ajtóm alatt tátongó miniatűr résen kituszkoltam egy lapot miszerint : " Sorozatot nézek ne zavarjatok kérlek ha már nem mehettem sehova. Jó éjt "
És nem meglepően bevált. Napok múlva telefonhívást kaptam.
-Szia Janka! Rég hallottam a hangod. Nincs kedved át jönni aztán csinálni valami érdekeset. Kérdezte Ati
-Szia! Hát végül is mehetek. Nálad leszünk?
- Hát nem éppen de majd meglátod. Egyenlőre gyere ide hozzám és majd mindent megtudsz időben.
-Rendben akkor majd találkozunk
-Várlak! Szia
-Szia
Nem tudtam elképzelni mit is szeretne, de minden esetre este 6 ra át mentem hozzá.
Ő a lépcsőház előtt várt fekete sapka, kabát és macinaci szettben.
Köszöntünk egymásnak és el is indultunk... Hogy pontosan hova? Azt én is csak akkor tudtam meg amikor oda értünk. Egyenesen egy uszoda ajtaja elé vezetett az utunk. Meglátunk majd ránéztem és a sunyi mosolyádól le esett mi fog történni. Már meg sem kérdeztem csak vissza mosolyognak meg fogtam a kezét és belevágtunk. Tél volt senki nem figyelt az uszodára így sima volt. Egy hullámcsattal feltörtem a zárat és már elénk is tárultak a medencék tömkelege. Igen tudom. Kérdezem én, hogy lenne télen már víz bennük. Akár mennyire hihetetlen, volt bennük mégpedig a versenyzők miatt, ugyanis ők mindig edzenek csak aznap éppen nem vagy már addigra lehet végeztek, senki nem tudja, a lényeg annyi, hogy szabad volt a terep. A miénk volt az egész és még a vezérlőpulthoz is be jutottunk így zenét is tudtunk kapcsolni a nagy hangszórókon. Vegyesen szóltak a zenék ment AWS, Metalica, Dzsúdló, Yungblud és még sok más. De legjobban egy zene érintett meg... Mikor már a medencét birtokunkba vettük átkapcsoltunk gyerek üzemmódba. Fröcsköltük egymás ugráltunk a medence széléről és hasonló dolgok. Egyszer csak megszólalt Yungbludtol a Love Song című zene és én teljesen átszellemültem. Táncoltam, énekeltem a medence szélén mikor Ati ki ugrott a vízből, megfogott és velem ugrott bele a vízbe. Mikor feljöttünk megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Centik választottak el minket egymás ajkától. Levegőt szinte egymás elől szívtuk el és a refrénnél nem tudtuk már türtőztetni magunkat, megcsókoltuk egymást. Hazudnék ha azt mondanám, tudtam irányítani a történéseket. De akkor sem mondanék igazat hogyha azt álitanám hogy nem hagytam magam. Ő irányított. Az volt amit ő szeretett volna, de jó értelemben. Vezetett és tudta mikor kell leállni. Egy pár perc múlva mikor elhajoltunk egymástól, tekintetük a másikéba fúródott és egy őszinte mosollyal kisérve mondtam ki a varázsszót:
-Szeretlek
-Én is szeretlek.
Ezek után kiszáktunk Ati lentebb halkította a zenét és elfoglaltunk egy nap ágyat. Ő lefeküdt én pedig rá feküdtem majd betakartam magunkat egy törölközővel. Így feküdtünk addig amég tompa beszédhangot nem hallottunk. Felálltunk majd a hátul húzódó fal mögé bújtunk.
Pánikolni kezdtem a lebukás félelme járt át.
-Várj kinézek. Mondta.
Megfogtam a kezét ő pedig előrehajolva kinézett.
-Na jolvan ezt nem hiszem el.
-Mi az mit látsz? Kérdeztem félve.
Oda húzott majd megmutatta min lepődött meg. A látvány nekem sem volt éppen megszokott ugyanis Sanci és Helga úszkáltak alsóneműben ott ahol kb 20 perccel ezelőtt mi. Lesokkolt ám láttam Attilán hogy készül valamire.
-Arra gondolsz amire én?
-Már hogy a viharba ne?
Egyszerre indultunk meg futva a medence felé majd szinte milliméter pontosan Sanciék mellé érkeztünk.
-Ti mit kerestek itt? Kérdezte Sanci
-Öhm ezt mi is kérdezhetnénk.
-Jog
Ezek után már 4 en élveztük egymás társaságát egészen reggelig mikor zökkenőmentesen ki jutottunk semmilyen nyomot hátrahagyva.

TakeawayWhere stories live. Discover now