Takeaway

6💛

Reggel mikor felkeltem Bence nem volt mellettem. Most ha nagyon gonosz akarnék lenni akkor azt mondanám, hogy nem érdekel,viszont a történtekhez képest nagyon is érdekelt. Felmentem instára és próbáltam kideríteni mégis hol a fészkes fenében van Bence. Gondolkoztam és az a gondolat fészkelte be magát a fejembe mi van akkor ha megtudta? Hívtam, de válasz helyett a hangpostája jelentkezett. Kezdtem kételkedni. Szinte biztos, hogy megtudta. Most mi lesz???
Azonnal tárcsáztam Zoét, hogy jöjjön és segítsen ki találni valamit, de meglepően a lány kinek mindig a keze ügyében van a telefon nem vette fel. Furcsálltam a helyzetet. Nem szokta csak úgy figyelmen kívül hagyni a hívásaim. Felöltöztem majd eldöntöttem, hogy még nézem nincs-e valami baj. Az úton csak az járt a fejembe, hogy mit mondok majd Bencének ha mégis azért nem volt velem reggel, mert ki derült. Igazából őszintén fogalmam sincs, hogyan derülhetne ki hisz a szobájában voltunk 2-en. Megfordult a fejemben, hogy azt mondom, hogy hazugság és, hogy meg sem történt. A másik véglet pedig az volt, hogy elmondom az igazat és várom az ítéletet. Be értem az ajtón és Bence cipői tárultak elém. Már tudtam, hogy meg fogom bánni, hogy be megyek de reménykedtem. Hát a remény utolsó szikrái is ki hunytak mikor ki nyitottam a már óvodás korom óta legjobb barátnőm szobája ajtaját. Az ágyban Bencét és Zoét láttam nem éppen baráti közelségben egymáshoz. Mondhatnám, hogy igazságtalanul voltam csalódott hisz én is megcsókoltam Attilát, viszont teljesen jogos volt. Ugyanis, én is lefekhettem volna Attilával nem hiszem, hogy tiltakozott volna, de nem tettem. 1 db csók volt és az sem a legjobb barátjával. Ugyan már nem is ismeri Attilát. Csak álltam le fagyva. Szívem ugyan nem darabokba tört de megrepedt. Nem túloznék abban sem ha azt mondanám, hogy egy darab ha nem a fele le tört. Nem tudhattam mikor és hányszor történt meg. És pont Zoéval. Nem hiszem el akkor más inkább egy utcai senkit választott volna, de a legjobb barátnőmmel könyörgöm mit gondolt meddig tudja titkolni?
-Ezt nem vártam volna. Tőled nem.
Néztem rá Zoéra majd megfordultam és becsaptam az ajtót.
Zoé kipattant az ágyból magára tekerte a takarót és utánam rohant.
- Mit akarsz még? A nyakláncom esetleg? Bár J betű van rajta, de így legalább emlékeztet kit is basztatok át. De tudod mit itt van. És további sok boldogságot,bár így, hogy nem kell titokban csinálnotok lehet nem lesz már olyan izgalmas de se baj. Menj nézd meg, hogy Máté és Liza együtt vannak-e még próbáld ki azt is biztos van olyan jó mint a legjobb barátnőd palija.
-Nem, ne mond ezt kérlek.
-De ezt mondom mert nem tudok mást. Nem érdemelsz mást mit, hogy letagadjam hogy bármikor is ismertelek.
Mondtam kegyetlenül miközben belül minden szó pontosan annyira fájt akárcsak neki fájhatott.Egy könnycsepp csordult le arcomról miközben előtte álltam és egy hosszabb csönd után a szemébe nézve csak annyit mondtam
-Te a számomra halott vagy.
Megfordultam majd hazajöttem.
Minden dolgot mit Bencétől kaptam egy papír dobozba raktam. A kedvenc pulcsiától kezdve a képeinken át az ajándékokig. Ám a nyakláncot is szívesen bele tettem volna azt hozzá vágtam Zoéhoz.Vártam... Hajnal fél 3 kor ki mentem egy erdőbe. Ott ahol el csattant az első csók. És pontban 3:38 kor meg fogtam és a dobozt melybe 3 és fél év emlékei voltak, felégetem. El sem tudjátok képzelni amit akkor éreztem.Felszabadultam ugyanakkor kvázi gyászoltam. Jó is volt látni,ahogy a feje a képeken porrá válik, de e mellett fájt is. Több mint 3 év ment tönkre. A 10 évnyi barátságról és bizalomról nem is beszélve. A közelben nem volt semmi csupán egy régi rozoga lakókocsi  tőlem mindössze 100 méterre. Február egyik leghidegebb éjszakáját választottam. Teljesen átfagytam. Csak egy pulcsit vittem magammal. Teljesen mindegynek éreztem úgy voltam vele úgysem volt ki foglalkozzon velem. Bár én is megtettem azt amit nem kellett volna, depresszióba estem. Természetesen a dobozka mellet volt egy másik mely tartalma a 10 év barátságunk és annak emléke volt. Persze  az is a tűz martalékává lett. Amíg néztem ahogy elég minden emlék egyfolytában a látvány lebegett előttem. Az a gondolat, hogy lehet ez már évek óta ment a hátam mögött.
A tűz mellé leültem, s egy fának dőlve merültem mély, fájdalmas álomba.