Takeaway

4💛

Fájt de meg kellet tennem. Tudom most nagyon kegyetlennek tűnök, de higgyétek el ez nekem is ugyanannyira nehéz, hisz megszerettem őt. Akármennyire hihetetlen ennyi idő alatt sosem szerettem meg senkit,igen még Bencét sem. Nem ismerek magara.De döntöttem.Nem lenne arra szívem, hogy Bencével ezt megcsináljam. Inkább maradok a biztos pontnál azaz Bencénél. Elterveztem.... Szépen lassan építem le a kapcsolatot. Hetenként egyre jobban csökkentettem a beszélgetésünket míg nem el jutottunk arra a pontra amin eleve lennünk kellet volna. Hetente 1x beszéltünk  maximum 2x. Most jönne az a rész, hogy azt mondom, hogy örülök, hogy így alakult,viszont egyáltalán nem. Lehet,1 hogy meg kellet történnie és nem kellet volna megszakítanom ezt az egészet. Lehet, hogy el kellene engednem Bencét. Ha már ilyeneket kell tennem, hogy ne legyen probléma. Tagadásban éltem. Tagadtam, hogy van valami köztem és Attila közt. Tagadtam, hogy akarom érezni azt a valamit. És tagadtam, hogy megtudnám tenni Bencével. Nem értettem a saját logikámat. Rám jött az 5 perc és felhívtam Attilát, hogy találkozni szeretnék vele. Ő természetesen igent mondott az egész találkára. Ezek után buszra ültem és elindultam a jól ismert utca felé. Odaértem és Ati a megbeszéltek alapján ott várt. Én sírva a nyakába ugrottam ugyanis kétségbe voltam esve. Nem tudta mi a baj és nem is hiszem, hogy értette viszont, szorosan meg ölelt és azt mondta, hogy menjünk fel hozzá ahol nyugiban el tudom mondani mi a baj. Én csak bólogattam és csendben fel mentünk a lakására ami meglepően közel volt a buszmegállóhoz. Felértünk és megkérdezte, hogy kérek e valamit. Én erre nemleges választ adtam majd leültem a kanapéra.

-Mesélj mi történt. Ült le mellém érdeklődve. 

-Hát tudod. Meg ismertem valakit aki teljesen olyan mintha a másik felem lenne, viszont ott van Bence akit nagyon nagyon szeretek és nem akarom megbántani és fogalmam sincs mit csináljak.Bizonytalan vagyok.Hogyha eldöntöm azt, hogy hanyagolom hiányérzetem van. Ha mégsem teszem akkor pedig bűntudatom van. Próbáltam  nem túl egyértelmű lenni habár ezek után a hülyének is leesett, hogy róla van szó.

-Ne tagadd azt amit akarsz. Ha igazán szereted Bencét nem gondolsz bele abba, hogy mással lehetne akármi is. Ez a te döntésed én csak annyit mondok, hogy azt tedd amit valóban tenni akarsz. Ha te Bencével akarsz maradni, hát tedd azt. Viszont ne tagadd azt sem ha mást szeretnél csak azért mert neki nem lesz jó. A lényeg, hogy neked legyen jó.

-Köszönöm, hogy segítesz. Vártam egy pár percet aztán értetlen arccal könnytől ázott szemmel néztem fel rá majd megkérdeztem. És mi van ha nem tudom mit akarok?

-Te mindig tudod, hogy mit akarsz csak tagadod. Nézz mélyen magadba és amit eddig nem mertél megtenni azt tedd meg.

A szemeibe néztem... Igaza van. Meg kell tennem azt amit eddig nem láttam helyesnek. Megtettem. De pontosan mit is? Magamba néztem és megkerestem azt amit eddig nem mertem. És megtettem. Megcsókoltam Attilát. Éreztem a bűntudatot bár egyre csekélyebben. Vagy csak talán nem foglalkoztam vele? Igen,valószínűleg ez történt. Csak a csókra koncentráltam. Ajkai mindennél puhábbak és édesebbek voltak. Először Attila meglepődött, de nem lökött el. Tudatosult benne, hogy végig róla beszéltem. Percekig élveztük egymás ajkainak izét viszont le kellet állnom. Eltávolodtam tőle és azt mondtam.

-Ne haragudj kérlek! Én nem gondoltam át ezt az egészet.

-Ne kérj bocsánatot. Így legalább tisztában vagyok azzal, hogy mégis miről beszéltél eddig.

-Mennem kéne. Álltam fel a kanapéról mikor Attila fogott rá a csuklómra.

-Ne menj még! Kérlek. Mondta édes boci szemekkel. 

-Te tényleg nem haragszol rám?

-Nem! Egyáltalán nem.Csak egy dolgot mondj el. Tényleg komolyan gondolod?

-Azt mondtad tegyem meg azt amit legbelül szerettem volna, de nem mertem. És végül megtettem. Igen talán már az első találkozásunk óta ezt akartam.

  Mindent megbeszélünk majd az utolsó busszal ami pontban 21:00 kor indult haza mentem, ám még leterheltebben dőltem be az ágyba. Bár végre tudtam mit akarok ezzel semmi nem lett megoldva. Nem tudom, hogy fogom elmondani Bencének....