A ROSSZAK

"Ne játssz a türelmemmel!"

A mozi után megbeszéltük, hogy beugrunk  egy közeli pizzériába, hisz fiatal volt az este, a hangulat pedig jó. Míg az éttermig sétáltunk egész jól el tudtam beszélgetni Ricsivel. Igazán közvetlen srác. Helyes meg minden, ám valamiért sosem tudnék többet képzelni az egészbe, mintsem barátság.

- Ti hogy birtok még enni? - nézett ránk Bence elképedve, miközben Szabrival egymás mellet ülve az étlapot bújtuk.

- Először is! - kezdett bele Szarbi - Soha ne mond meg egy nőnek mennyit egyen!

- Másodszor - folytattam - A moziban az csak nasi volt.

- Úh, nézzünk ki valami desszertet is! -
bökött meg, én pedig helyeselve bólogattam.

A rendelésünk igencsak hamar megérkezett, aminek nagyon örültem, mert ha bár tényleg sokat nassoltam a moziban, attól egyáltalán nem laktam jól. Idő közben valahogy Ricsi is az oldalamra került, és ismét beszélgetésbe kezdtünk.

- Ki megyek a mosdóba. - álltam fel az asztaltól, a többiek pedig tovább beszélgettek.

Épp hogy csak beléptem az ajtón, megálltam a tükör előtt, hogy kicsit megigazítsam a copfom, mikor nyílt az ajtó

- Ez a női mosdó! - néztem Ádámra a tükörből

- Leszarom! - lépett hozzám közelebb

- Mi bajod van? - néztem végig rajta, mert kissé agresszív volt.

- Nem kéne ennyit Ricsivel beszélgetned. - erre a mondatára kikerekedett a szeme, és csak álltam bambán, hogy ez most mégis mit jelentsen.

- Miért?

- Mert nem tetszik.

- Mégis mi nem tetszik? - nevettem fel.

- Ne játssz a türelmemmel!

- Te meg velem ne, és beszélj egyenesen! Bár neked az nem nagyon megy, ugye? - vágtam vissza, mire megfeszült az állkapcsa.

- Komolyan beszélek.

- Én is! Most pedig ha megkérhetnélek menj ki, ugyanis pisilnem kell. - mutattam az ajtó felé, amin ki is ment. Mégis mi a franc volt ez?

Miután könnyítettem magamon, kezet mostam és ismét az asztalunkhoz igyekeztem, ahol egyel kevesebb fő lett. Értetlenül néztem, és megakadt a szemem Ádámon, aki egy félmosoly kíséretében megvonta a vállat, bele ivott az italába, miközben farkasszemet nézett velem. Idegesen vettem egy mély levegőt, és haladtam tovább a helyemre. A többiek azonnal elhallgattak, de láttam hogy mind fojtják vissza a nevetést, míg Bence már nem bírta, kitört belőle a röhögés, és meglökte Ádámot, aki csak vissza fojtott mosollyal figyelt engem.

- Mégis mi folyik itt?

- Semmi! - vágták rá egyszerre. Úgy voltam hagyom most ezt az egészet, és majd később kiderítem mi is történt.

Két óra után úgy döntöttünk ideje hazamenni, azzal a kis csavarral, hogy Szarbi ma nálam alszik, így talán lesz esélyem kideríteni mi is történt Ricsivel.

- Akkor meglesztek? - kérdezte Szarbi a fiúkat, akik csak bólogattak

- Simán el intézzük - mosolygott Ferike. Nem értettem miről volt szó, de úgy voltam vele ha akarják úgyis elmondják, én nem erőltetem. Így történt az, hogy a fiúk jobbra, mi pedig balra indultunk el. Szabrival úgy döntöttünk most busz helyett inkább sétálni lenne kedvünk, hiszem meglepően kellemes idő volt, és ez jobban esett mintsem a tömegközlekedésben részt venni

Hazaérve mind a ketten letusoltunk, és miután adtam Szabrinak valami alvós ruhát befészkeltük magunkat az ágyba, és kezdődhetett is a sorozat maraton

- Én ezt komolyan nem hiszem el, hogy így lett vége! - akadt ki Szabri az utolsó epizód végén - Most várhatunk egy évig, míg megtudjuk mi lett a csajjal, mert szerintem nem halt meg. - fonta össze karjait maga előtt

- Szerintem sem. - túrtam a hajamba - Figyelj csak. - fordultam felé - Mi lett Ricsivel? Hova tűnt ilyen hirtelen?

- Óh. - hajtotta le a fejét - Nem érezte jól magát, ezért haza ment.

- És ez volt olyan vicces? Szarbi, kérlek ne nézz hülyének.

- Oké, igazából Ádám miatt ment el.

- Igen, azt sejtettem, hogy ő csinált valamit. De mit?

- Hát, kicsit ráijesztett, hogy ne menjen többé a közeledbe. Nem volt nehéz dolga, hisz mind ismerjük Ádámot. - nevetett kínosan

- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze szemöldököm

- Ő elég balhés volt... van némi agresszióproblémája, de már sokat javult! - tette hozzá - A boksz nagyon sokat tett rá. Minél többet edz, annál jobban tudja kontrolálni.

- Verekedett meg ilyenek?

- Óh, de még mennyit! Majdnem ki is csapták már ezért többször is. Aztán belátta, hogy ez így nem mehet tovább, úgyhogy kilencedikben elkezdett bokszra járni. Minden szép és jó volt, de aztán jöttél te. - tette hozza alig hallhatóan.

- Ezt hogy érted? - zavarodtam össze

- Senki sem ismeri őt jobban mint én, de ezt még én sem tudtam teljesen megfejteni. - vont vállat - Mióta megismert téged másabb lett. Sokkal titokzatosabb, nem beszél annyit, máshol jár a feje, sokszor ideges. Gondolom nem tud mit kezdeni az új érzelmével, amit te váltottál ki belőle. Akárhányszor kérdeztem, eltereli a témát.

- Mégis milyen új érzelem?

- Szerintem beléd esett.