- Te most szórakozol velem? - gurultam be.
- Mi? Mi rosszat mondtam? - értetlenkedett.
- Inkább tettél! Veled csalt meg! Te feküdtél másnap reggel a helyemen!
- Tessék? Ugye tudod, hogy semmi sem történt? - nézett rám ijedten, hisz nem egyeztek a sztorijaink.
- Te is hülyének akarsz nézni? Miattad titkoltam el a lányom az apja elől! - álltam fel, hogy most itt helyben eltöröm minden csontját.
- Kérlek nyugodj le, és hallgass meg! Bizonyítékom van rá, hogy nem csalt meg, legalábbis velem biztosan nem! - kezdett érdekelni a dolog. - Először is, mi nem feküdtünk le! Egy: tudtam, hogy barátnője van. Kettő: pedig sose tudnék vele egy ágyba bújni, hisz a gimiben mi nagyon jó barátok voltunk, és semmi több.
- Akkor mégis hogy kerültetek egy ágyba?
- Annyira hülye sztori! - temette arcát kezei közé, majd ismét rám nézett, de mintha kicsit zavarban lenne. - Szóval a bulin szinte már mindneki részeg volt... tök jól szórakoztunk a barátnőimmel, mikor egy srác oda jött, és észre vettük, hogy beledobott valamit a piámba. Ezt azonnal szóvá is tettem, de ő védte magát. Vitatkozni kezdtünk, erre fogta az italát, és telibe öntött vele. Ekkor jött a képe Ádám. Azonnal kidobta a csávót, odajött hozzám, és felkísért a hálótokba, hogy vegyek fel valami ruhát a szekrényedből, aztán ki is ment. Bevallom kicsit spicces voltam, és amikor levettem a ruhámat, be feküdtem az ágyba, és elaludtam. Bele se gondtan akkor abba, full részegen, hogy mi lesz ebből reggel. Az, hogy Ádám mikor jött fel, és hogyan, nem tudom! De ő volt a legrészegebb az egész bulin, szerintem azt sem vette észre, hogy én ott vagyok. Nézd, még videó is van róla, ahogy veszekszünk, mert az egyik haverom kamerázott és pont felvette. - kapta elő a telefonját, majd egy videót elindítva rajta a kezembe nyomta.
Minden úgy játszódott le benne, ahogy mondta. Mindenki táncol, erre a srác elég feltűnően beledob egy kis pirultát az italába. A zenétől nem hallani pontosan mit mondanak, csak hogy veszekednek, és a fiú telibe önti. Ekkor jön Ádám, aki totál részeg, és kitessékeli a srácot. Vált pár szót a lánnyal, az emelet felé mutat, és felmennek.
- Nem csalt meg... - nyújtottam neki vissza telefont, miközben úgy érzetem az egész testemet átjárja valami, és kiszívja minden erőm.
- Persze, hogy nem! Az egész egy nagy félre értés!
- Hová tűntél másnap reggel?
- Ahogy felkeltem egyből hazamentem, mert nem éreztem jól magam. Ha tudom, hogy ekkora galibát okozok maradok, és elmondom, de azt hittem Ádám tudja!
- Semmire sem emlékszik. Arra sem, hogy te voltál.
- Annyira sajnálom! - magyarázkodott. - És mi lett veletek?
- Mi nem? - nevettem fel. - Tudod, pont egy nappal előtte tudtam meg, hogy terhes vagyok... Aztán reggel fogad egy ilyen látvány, mikor közölni akartam vele a dolgot. Szóval leléptem, de pár hónap után rám talált. Faggatni kezdett, én meg azt mondtam nem az övé a gyerek, de nem hitt nekem, tesztet akart. Úgyhogy meghamisítottam a nőgyógyászommal. Nem akartam tőle semmit, nem akartam hogy bármi is össze kössön minket, hiszen erre egy gyerek a legjobb dolog. Aztán Sofit elrabolták, mint kiderült Ádám hülyeség miatt. Kénytelen voltam visszajönni, és a segítségét kérni, amibe nagy nehezen belement, de vissza már nem engedett minket. Pár hónappal később megtudta, hogy ő Sofi apja, de... köztünk a dolgok még mindig nem tisztázódtak, hisz azt hittem hogy... - csuklott el a hangom, elkapott a sírás, mire a lány közelebb csúszott és simogatni kezdte a hátam.
أنت تقرأ
A ROSSZAK
أدب المراهقين- Szeretsz még? - nem bírtam tovább magamban tartani, muszáj voltam megkérdezni, hisz minden olyan kusza köztünk. Egy pillanatra meg is meredt, levegőt sem vett, majd tenyerét mellkasomon megtámasztva felült, és rám nézett. - Mindennél jobban, de...
