A ROSSZAK

" Szeress hajnalig"

A nap többi része a tengerparton egyszerűen csodálatos volt. Sokat beszélgettünk, nevettünk, és még nosztalgiáztunk is. Csak arra eszméltem fel, hogy fázni  kezdek, merthogy a nap is kezdett már lemenni.

- Menjünk lassan? - nézett rám.

- Igen. - ásítottam el magam. - Mondjuk egy zuhany azért jól esne... - sepertem le karomromról a rászáradt sót.

- Vegyünk ki egy szobát - dobta be. - Úgyis késő van már visszaindulni.

- Jól van. - próbáltam nem mutatni izgatottságom, ami nem tudom honnan és miért jött elő.

- Megkérdezhetném, miért egy egész lakosztályt foglaltál le egyetlen egy éjszakára? - léptem hátra fele a nappaliban, miközben rámosolyogtam.

- Nem szarra gurítok - felelte "nagyképűen"
- Viccelek. Csak még sosem voltunk úgy igazán együtt sehol.

- És úgy voltál vele, megadod a módját.
- bólogattam komolyan.

- Meg én - dobta le magát az ágyra. - Na, Báránykám... menj tusolj le, aztán húzzunk le enni, mert a liftben csak a te hasad korgása hallatszott - pillantott rám, aki vigyorogva indult is a fürdő felé a kaja hallatán.

Mikor kiléptem a forró zuhany alól, kinyitottam az ajtót, hisz teljesen belepte a helységet a pára, így fültanúja lehettem, ahogy telefonál.

- Minden oké, most vettünk ki egy szobát, majd reggel indulunk vissza. - gondolom Szabrival beszélt. - Olyan hülye vagy... - igen, tuti Szabri.
- Sofi? - érdeklődött, mire elmosolyodtam. - Jól van. Vigyázz a lányomra! Én is téged, szia. - tette le.

- Szabri? - léptem ki.

-  Aha. - ügyködött még valamit a teletefojnán, majd ledobta az ágyra.

- Te mit ennél?

- Letusolhatnék én is először? - kérdezte nevetve. - Te bélpoklos.

- Hé! - dobtam neki egy párnát, de elkapta.

Míg ő is lefürdött, gyorsan felöltöztem -hoztam váltó ruhát mind a kettőnek- és az ágyon heverve vártam.

- Nekem is hoztál ruhát? - látta meg az ágyra kikészített darabokat.

- Igen, mert reméltem, hogy lemegyünk a partra. - motyogtam

- És azt is, hogy itt éjszakázunk? - kérdezte sejtelmesen.

- Nos... - álltam fel. - Minden eshetőségre felkészültem.

- Persze - hunyorított. - Valld be, hogy csak engem akarsz! - hajolt közelebb, mire rácsaptam a vállára, erre ledobta a törülközőt és öltözni kezdett. Egyszerűen nem bírtam máshová nézni.
- Megkaphatod. - cukkolt tovább

- Befejeznéd?

- Te bámulsz!

- Én nem bámulok! - néztünk farkasszemet, de elbuktam.

- Hopp! Bámultál!

- Felöltöznél? - sóhajtottam.

- A szád ezt mondja, de a tested nem! Meg hát megértelek... én mindig is bika voltam.
- drámázott, mire csak a szemem forgattam.

- Figyi. - szóltam oda, miközben az étlapot bújtam. - Utána elmegyünk hajózni? - de nem értékezett válasz, szóval ránéztem.

- Mért érzem úgy, hogy randira hoztál? - nevetett.

- Jó, ha nincs kedved, akkor nem megyünk! - duzzogtam. - Evés után fel mehetünk a szobába, és bámulhatjuk a falakat akkor!

- Nem azért mondtam, na! - éreztem meg kezét az enyémen. - Csak ez aranyos. És igen, elmegyünk utána.