A ROSSZAK

"Hogyan rabolj gyémantot UI: ezt elbasztuk"

Hazaérve semmi mást nem szerettem volna, csak pihenni és kicsit magammal foglalkozni, de mit ad isten, hogy pár óra múlva Szabri hív.

- Kéne a segítséged! - szólt bele köszönés nélkül.

- Szabri, nézd...

- Gyere Ferikéhez, várunk! - és letette. Hitetlenkedve néztem magam elé, hogy ez mi volt, majd minden mindegy alapon Ferike háza felé vettem az irányt. Mikor az utcába értem, nem volt nehéz kiszúrni a hatalmas fehér vaskaput, minek két oldalán oroszlánszobrok díszelegtek. Sóhajtva rávettem magam, hogy megnyomjam a csengőt, amire Szabri igyekezett ki.

- Végre! - rohant ki, majd karomat megragadva vonszolt be a villába. Olyan csicsa volt itt, mint Győzikénél!

- Hello! - intett Bence hülye vigyorral az arcán, és a mellette ülő Ferike is hasonlóképpen tett.

- Mi volt ennyire sürgős? - dobtam le magam a piros bőrfotelbe, majd beletúrtam barna hajzuhatagomba.

- Esküvőre kell mennünk! - Szabri szinte megigézett hatalmas kék szemeivel, ahogyan bámult

- Ez mos komoly? - nyögtem ki pár másodperc után. - Srácok, tényleg nincsen jó napom. - álltam fel. - És...

- Ülj le! - nyomott vissza Ferike. - Mielőtt bele vágnánk... mit iszol? - biccentett

- Van kólád?

- Hogy a viharba ne lenne! - vigyorgott - Móni! - kiáltott a konyha felé, ahonnan meg is jelent egy negyvenes nő. - Hoznál nekünk négy kólát?

- Persze. - bólintott

- Meg egy üveg Whiskyt is. - tette hozzá.

- Ez nem csak egy sima esküvő lesz. - dőlt előre Bence, miközben könyökét megtámasztotta térdén, ujjait pedig összekulcsolta. - Ez lesz az ország egyik legnagyobb esküvője. Egy nagyon befolyásos ember lánya megy férjhez.  - vázolta fel.

- És ez nekem mért jó? - dőltem hátra, mert időközben Móni is meghozta az italokat. Megvártuk amíg letette elénk a dohányzóasztalra, majd ismét távozott.

- Mert azt pletykálják, a lány az apjától egy baszott drága gyémánt nyakéket fog kapni. Pontosabban egy ilyet. - mutatott képet Ferike a telefonján. Bevallom nem nagyon értek az ékszerekhez, de azt még én is levágtam, hogy ez több tíz milliós tétel.

- Ugye nem akarjátok ellopni? - sziszegtem idegesen.

- Dehogy! Csak kicseréljük. - tárta szét karját Ferike mosollyal az arcán. - Az unokatestvérem három napon belül legyártja ennek a pontos mását, csak éppen nem igazi gyémántokkal.

- Oké, had értelmezzem. - tűrtem egy tincsem a hajam mögé, miközben ficánkoltam egy sort
- Tehát elinvitáltok valaki olyan esküvőjére, akiről azt sem tudom kicsoda, vagy éppen mennyire veszélyesek a hozzátartozók, csak mert ti el akarjátok lopni a menyasszony ajándékát? - vázoltam fel magamnak is a helyzetet hangosan, mert nekem ez sehogy sem fért össze.

- Kicseréljük! - helyesbített Ferike

- És nem meghívottak leszünk. - tette hozzá Szabri. - Felszolgálókat keresnek.

- Kösz, de nem!

- Linda, nézd! Ez nagyon nagy lehetőség nekünk érted? - nézett mélyen Szabri a szemembe, kezét pedig az enyémre helyezte. - Ha ez megvan, végre kimászhatunk a szarból! Ki tudjuk fizetni a lakást, anyuéknak nem kellene elhagyniuk az országot, csak mert már nem tudták, hogy rezsire vagy kajára költsék a pénzt! Bence is kezdhetne valamit az életével... tudom, hogy neked ez így... szóval...