A ROSSZAK

"Megbosszúlta Halálát"

Miután betakartam fel szerettem volna egyenesedni, de egy hirtelen mozdulattal hátra nyúlt és megragadta a karom.

- Ne menj ki! - motyogta. Szemembe hulló hajam fülem mögé tűrtem, ezt követően lefeküdtem vele szemben az ágyon. - Ne aggódj, Báránykám...- motyogta. - Már mindent tudok.

- Ezt hogy érted?

- Mindenki a markomban van. Nem figyeltek én meg kihasználtam. - folytatta csukott szemmel. Inkább nem tulajdonítottam túl sok figyelmet mondandójának, hisz atom részeg.

Kora reggel az ő telefonja csörgése vert fel. Mellkasa nagyot emelkedett, ahogy mély levegőt vett, megnyújtózott, és ezzel a mozdulattal már a telefonjáért is nyúlt, amit csukott szemmel csak felvett és a fülére helyezett.

- Igen? - mormolta fél arccal a párnában. - Jó. - és bontotta is a vonalat, majd végre valahára a szemét is kinyitotta. Megpillantva engem, első reakciója egy aprócska mosoly volt, majd gondolom fejen vágta a felismerés és azonnal magára nézett a takaró alatt. Egyszerűen nem bírtam ki, elnevettem magam.

- Nyugi, szépfiú! Nem molesztáltalak az éjjel. - álltam fel.

- Kár. - nézett rám piszkos mosollyal, miközben egy újat nyújtóztatott karjain. - Amúgy... hogy jöttem ide. - miközben felület az ágyon, észre vettem, kezd hasogatni a feje.
  Egy szó nélkül indultam a konyhába és megkerestem az aszpirint, amit egy pohár víz társaságában szervíroztam vissza neki a hálómba.

- Én hoztalak ide. - feleltem előző kérdésére.

- Egyébként Krisztián hívott, hogy mennünk kéne hozzá, új meló van. - tette le a vizes poharat az éjjeli szekrényre, azzal felállt és felkapta a ruháit amit még én tettem neki a fotelbe tegnap éjjel, ugyanis szanaszét hagyta őket a fürdőben. Tipikus férfiak, nem igaz?

Ahogy oda értünk Bencén kívűl mindenki ott volt már.

- Madár csicsergős szép jó reggelt! - vágta ki az ajtót Krisztián is utolsóként, miközben megigazította sötétkék zakóját.

Hányingerem van ettől a tagtól.

- Mindenki jól van? - csapta össze tenyerét.

- Bence? - súgtam oda Szabrinak, aki csak vállat vont.

- Reggel óta nem veszi fel. - súgta vissza miközben a fegyvereket fogdosgatta amik egy sötétzöld sporttáskában pihentek előttünk a kopott asztalon.

- A lányok jó helyen tapogatóznak! - mutatott ránk vigyorral a képen. - Ugyanis azokat a táskákat kell ma szépen elvinni őket a gazdájukhoz.

- Hová? - lépett mellém Ádám, aki kifogott magának egy ezüst borítású darabot. Kicsit sem értek a fegyverekhez, de ez maradjon is így.

- Csehbe. És csak hogy lássatok jó fej vagyok... - mutatott magára elégedetten. - Lesz a kocsiban egy cím. Pontosabban egy szállodáé, ahol megszállhattok estére. A foglalás már el van intézve. Szívesen! - hajolt meg

- Hol van Bence? - érdeklődtem.

- Hmm... - nevetett.  - Ő már nincs. - vont vállat.

- Tessék? - léptem egyet előre, majd Szabrira néztem, akinek tátva maradt a szája és azonnal falfehér lett. Eztán a bátyára kaptam a tekintetem aki megfeszült állkapoccsal figyelte ezt a férget.

- Elmondtam az elején a szabályokat. - nézett értetlenül. - Ha bárkinek is köptök, a játéknak vége! A barátotok meg elfecsegett egy s mást a nagybátyának. Ja, igen! Őt se keressétek. - a következő perc mintha lassított felvételben játszódott volna le előttem.