A ROSSZAK

"32 embert öltem meg"

- Minden megvan? - forgolódtam a szobában, ugyanis alig pár óra, és a gépünk indul a Seychelle-szigetekre!

- Asszem. - nézte át a tárcáját. Na igen, ő az iratokkal én meg a holmikkal. - Ne parázz már ennyit! - fogta meg a kezem, majd felemelve puszit nyomott rá. - Jó lesz!

- Igen, csak...

- Sofi a bajod, igaz?

- Még sosem hagytam ennyi időre magára. - sóhajtottam fel.

- Te is tudod, hogy rendben lesz, Szabri vigyáz rá!

- Tudom. - próbáltam megnyugodni.

Kevesebb, mint három óra múlva, már a repülőn is voltunk, de még hosszú út áll előttünk, ugyanis tizenkét óra az út, de megéri, hisz egy csodaszép helyre megyünk, ahol közös emlékeket tudunk gyűjteni, amiket senki sem vehet el tőlünk.

Valamiért olyan este hét körül, mikor már három órája repültünk, elnyomott az álom, egész majdnem éjfélig, amikor arra keltem, hogy ki kell mennem a mosdóba.

Mire visszatértem, Ádám ránézett az órájára, és egy lágy csókban részesített.

- Boldog szülinapot, Báránykám! - suttogta.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá boldogan, mire elővett egy hosszú bársonydobozt a dzsekijéből.
- Azt hittem a nyaralás az ajándékom.

- Meg ez. - adta át.- Bontsd ki! - biccentett felé. Mikor felnyitottam a dobozt, a lélegzetem is elállt. Egy gyönyörű szép gyémánt karkötő volt benne, és ha bár a fények halványak voltak, még így is varázslatosan csillogott.

- Ádám, ez gyönyörű! - fogtam kezem közé teljesen lesokkolva.

- Nézd meg kicsit jobban. - súgta oda, majd vizsgáltatni kezdtem, és meg is találtam, amire célzott. A kapocs belsejébe ez volt gravírozva:

" Ilyen, mint a mi szerelmünk nincs még egy a földön "

szóról szóra ezt mondtam neki, mikor visszatér végre egy hónap után.

- Tetszik?

- Nagyon! - öleltem át könnyes szemmel.
- Felteszed nekem? - töröltem le arcom, majd felé nyújtottam karom. - Köszönöm szépen! - adtam neki még egy csókot.

- Szívesen, Báránykám. - simította meg az arcom.

Valamikor hajnal ötkor már el is tudtuk foglalni a hotel egyik lakosztályát, ami lélegzetelállító volt. Igaz, még a nap nem jött fel, de amit eddig láttam a helyből, már teljesen magával ragadott.

- Uram isten, nézd meg a fürdőt! - futottam ki onnan mint egy kisgyerek, ő meg csak nevetett.
- Ez a hely sokkal szebb, mint a képeken! - vigyorogtam, majd kisétáltam az erkélyre is. Ellát a szavam is.

Csak csendben bámultam ezt a gyönyörű helyet. Ádám kicsit később mögém jött, átkarolt hátulról és állat a vállamon támasztotta meg.

- Köszönöm, hogy elhoztál! - nyúltam hátra tarkójához, és megsimogattam.

- Nincs mit köszönöd, megérdemled! - puszilt nyakamba.

Mivel egész éjjel majdnem semmit nem aludtunk a repülőn, arra a döntésre jutottunk, jó lenne először is kipihenni  magunkat, hisz rengeteg időnk lesz még itt ezen a helyen mindent körbejárni, és megismerni, viszont előtte úgy döntöttem, meglepem egy kicsit.

Mielőtt még elindultunk volna pár nappal, Szabrival betértünk egy fehérnemű üzletbe, és vettem magamnak pár szép, és szexi holmit, direkt a nyaralásra.