A ROSSZAK

"Egy ágyban"

Gondolkodtam és gondolkodtam. Először is, mégis ki lehet ez a titokzatos személy? Mit akar tőlünk, pisis kis gimisektől? Mért várt egyáltalán eddig? Honnan tudja a számom? Miért csak nekem küldte el a képeket? Vajon most is figyel, ha igen, mióta? Ismeri a szokásaim? Miért teszi ezt?

Hajnali 3:42 és én még mindig ezeken töprengek. Fel alá járkálok a szobámba, a körmeim is lerágtam, a fejem már lassan felrobban.

- Oké, Linda... nyugodj meg. Minden rendben lesz, eddig is minden meg lett oldva, ez nem fog életed végéig kísérni! - motyogtam magamba kezeim rázogatva, mintha csak a stressztől szabadulnék meg ezáltal. Aztán eszembe jutott Ádám is. Mit kezdjek mégis vele? Megbíztam benne. Megbíztam benne úgy, mint még egy fiúban sem, ide vagy oda a komplikált kapcsolatunkkal. Erre ő mit csinál? Hónapok után beállít egy ilyen dumával. Mégis mire véljem? Hogy hazudik-e? Nem hinném. Hogy tudok-e még ezek után bízni benne? Jó kérdés.

A legjobb az lesz, ha ezt a témát most hanyagolom, bármennyire is szeretnék őrült módjára csak hozzá rohanni, hogy erősen a karjaiba zárjon, megcsókoljon, és... Linda fejezd be! Már megint ott vagyunk ahol a part szakad!

Asszem' jobb lesz most az eszem a dobogóra helyezni, a szívem meg a kispadra, ha élve akarok kijutni.

6:21 az ébresztőm normál esetben kilenc perc múlva szólalna meg, de megelőztem, hisz egy szemhunyásnyit sem aludtam.

6:35 apu minden reggel pontban ilyenkor hagyja el a házat. Semmi kedvem sem volt ma reggel összefutni vele, így megvártam míg elhajt a kocsival, és ez nem a tegnap esti vita miatt van, egyszerűen nem akarom, hogy így lásson
Első dolgom volt, hogy igyak egy kávét, hisz szükségem van a koffeinre, tekintve, hogy egész éjjel virrasztottam. Ahogyan a hűtőhöz fordultam, hogy kivegyem a tejet egy cetlivel találtam szembe magam.

„ Ne haragudj a tegnapiért, talán túl reagáltam. Ott hagytam a kulcsod, ahol mindig lenni szokott, vidd a kocsid nyugodtan. Vigyázz magadra!"

Ezt olvasva halvány mosoly kúszott az arcomra. Talán mégis jobb lett volna vele reggel higgadt fejjel ezt át beszélni, de akkor majd délután.

Mikor beültem a kocsiba eszembe jutott Ádám, akinek még tegnap azt meséltem nem lesz autóm egy ideig, szóval gondolom azt hiszik ma busszal kell menniük, így írtam neki várjanak meg.

Ahogy a panel elé értem, ő pont abban a pillanatban lépett ki az ajtón, viszont egyedül.

- Szarbi? - kérdeztem, ahogy beszállt.

- Beteg. Állítólag az egész éjjelt végig hányta, de én semmit sem hallottam.

- Persze, mert úgy alszol, mint egy medve. - motyogtam az ablakon kinézve

- Mi?

- Semmi. - pillantottam rá

- Ja, és ma Bence sem jön. - tette hozzà. - A nagybátyával mennek el valamiért, de nem mondta pontosan.

- És Ferike?

- Ő nem szólt, hogy nem jönne, szóval mehetünk érte. - kapcsolta be biztonsági övét, és már gurultunk is. - Mégis csak van kocsid?

- Igen, apu közölte,hogy túl reagálta tegnap. - sóhajtottam. - El kell mennünk előbb tankolni. - pillantottam a műszerfalra. - Totál elfelejtettem.

- Oké. - egyezett bele.

- A négyes lesz, kártyával. - mondtam a kasszás csajnak, majd lehúztam a kártyám.

- Elnézést. - kocogtatta meg a vállam a mögöttem álló férfi. - Ezt véletlen elejtetted. - nyomott a kezembe egy borítékot.

- Köszönöm. - kaptam el, és már fordultam is vissza, hogy elvegyem a kartyám, mikor eszembe jutott, hogy nálam nem volt semmilyen boríték.
- De... - fordultam meg, de már sehol sem volt.
- Ez meg hová tűnt? - néztem vissza a kasszásra, de ő is csak a vállat vonta. Jobbnak láttam minél előbb elhúzni innen.