A ROSSZAK

"A vég kezdete"

- Két perced van, hogy  kitold a pofád! - láttam szemem sarkából, ahogy Ádám fenyegetve mutat Bencére, majd becsapja az ajtót, és a terasz felé viharzik.

Feszülten a hajába túrt, majd megtámaszkodott a korláton. Csendben én is mellé léptem, így figyeltük Pestet a hatodikról. Az embereket, ahogyan egyedül, vagy éppen párban sétálnak. A dudáló, türelmetlen autókat, és még egy kóbormacskát is elcsíptem, aki egy sziréna hangjától megijedve szaladásnak eredt.

- Mért vagy így ki akadva? - szólaltam meg pár perc múlva még mindig élőre bámulva, ám ő rám nézett.

- Komolyan kérded?

- Igen! - néztem rá. - Bence jó srác, és a legjobb barátod. - értetlenkedtem.

- Ja, csak az időzítés szar. - nézett ismét el.

- Mármint?

- Nézd meg mekkora szarban vagyunk! Ezek meg...

- Pont mint mi? - szakítottam félbe, erre kissé meghökkenve nézett. Tán fejbe vágta a felismerés?

- Az más. - legyintett.

- Miben? - nevettem fel.

- Más, és kész! És te is tudod jól, miért.

- Óh, igen. Talán Bence nem fog lelépni, és hónapok után felhozni a témát! - csaptam combom oldalára.

- Tudom, hogy fáj. - nézett mélyen a szemembe, szinte már a lelkemben látott. - De ha...

- Ne gyere megint ezzel a dumával. - fordultam el. Szerencsére a telefonom mentett ki, ami egy apró kis hanggal jelezte, hogy üzenetem jött apától.

" Holnap reggel 8:45-re kértem neked időpontot Dr. Keresztes Zsoltnál, ő az egyik legjobb pszichológust a városban, ráadásul fiatal, úgyhogy jól ki fogtok jönni. És nem szeretnék kifogásokat!"

- Megint ők?

- Nem. - fordultam felé, miközben farzsebembe helyeztem a telefonom. - Apu programot szervezett nekem holnapra egy dili-dokinál. - erőltetem egy műmosolyt.

- Minek neked pszichológus? - ráncolta össze szemöldökét.

- Én sem akarom, de talán igaza van... történt egy s más.

- Ugye tudod, hogy velem is beszélhetsz akármiről.

- Ugye tudod, hogy nem bízom benned? - néztem rá hűvösen.

- Ádám... - dugta ki fejét Bence.

- Hívd fel Ferikét, hogy jöjjön át.

- Oké. - bólintott.

Ferike fél órán belül itt is volt a kupaktanácsra, amit Ádám szervezett be. Átbeszéltük ezt az egész dolgot a fényképekről, és fenyegetésekről hogy jobban vigyázzunk, figyeljünk de valójában sokra nem jutottunk. Hisz mire is juthattunk volna a nagy semmiből?

- Jól van, srácok én lépek. - néztem a telefonom kijelzőére, ami már 23:19-et mutatott

- Ki kísérlek! - pattant fel Szabri is. - Úgyis el akartam szívni még egy cigit. - szalad a cipője után. Tudtam, hogy Bencéről akar velem beszélni.

- De hisz ott a terasz. - értetlenkedett Ferike, mire mi ketten csak a szemünket forgattuk.

- Csá! - intettem mindenkinek, és már baktattunk is a lifthez, ahol kínos csend állt be.

- Na? - néztem rá, ahogy kiléptünk az ajtón.

- Nem tudom, hol kezdjem. - húzta össze magán a pulcsáját.