Ádám azonnal felkelt, kirohant és rávert kettőt Szabri ajtajára.
- Mi van? - hallottam meg hangját.
- Be kell vinnem Lindát a kórházba, vigyázz Sofira!
- Mi a baja? - rohant be, de meg torpant amikor meglátta, hogy csupa vér a lepedő és a hálóruhám egy része. - Linda... - képedt el. Pontosan tudta mi ez. Ádám felkapott, és már le is cipelt, ahol ma éjjel Misi ügyelt.
- Mi történt? - ijedt meg ő is engem látva.
- Hozd a kocsit, gyorsan! - intett az irányába.
- Minden rendben lesz, oké? - simogatta meg arcom, majd puszit adott rá. Én ebben nem voltam olyan biztos.A kórházba beérve szerencsére azonnal el is láttak, de nem tudtam pontosan mi folyik körülöttem a sokktól amit kaptam. Csak könyörögtem magamban, hogy ne veszítsem el a babámat.
Később egy kórteremben helyeztek el azzal, hogy nemsokára jön az orvos, és mindenről tájékoztat.
- Mi történt? Mit mondtak? - lökte ki az ajtót Ádám egy száll nadrágban, amiben aludt.
- Nem tudom, mindjárt jön az orvos. - vontam vállat félve.
- Akármi is lesz, túl leszünk rajta! - nézett mélyen a szemembe, miközben a hajam simogatta.
- Félek, hogy elvesztettem. - vékonyodott el a hangom, szemeim pedig könnyekkel teltek meg. Oda húzott magához, majd kicsivel később nyílt is az ajtó. A doktor volt az.
- Jó estét! - biccentett. - Jobban érzi magát?
- Nincsenek fájdalmaim, de elmondaná mi történt?
- Önnek vagy nagyon nagy szerencséje volt, vagy ez a baba nagyon meg akar születni.
- mosolyogott ránk kedvesen, mi meg egymásra kaptuk a tekintetüket, ami egyszerre volt boldog, lesokkolt, és megkönnyebbült.- De... én ezt nem értem. Tegnap csinált egy tesztet, ami negatív lett.
- Azok gyakran tévednek. - legyintett. - Ön ugyanis négy hetes terhes.
- Akkor minden rendben van?
- Igen.
- Látod, Báránykám?- fogta arcom kezei közé, majd adott pár puszit a számra örömében. Nem hittem el, hogy ekkora szerencsénk lehet.
- Viszont a kismamának sok pihés kell, kerülje megerőltető fizikai munkát, a stresszt...
- Meglesz, doki!- bólogatott Ádám.
- És a szexet. - fejezte be.
- Hogy mi?
- Ádám! - sziszegtem idegesen mögötte.
- Meddig? - hagyott engem figyelmen kívül.
- Javaslom, ameddig a harmadik hónapba nem lép, vagy ameddig jobban nem lesz, de ezt persze csak vizsgálatok után tudhatjuk meg.
- Két hónap? - rökönyödött meg. - Tehát semmit nem lehet?
- A behatolás nem ajánlott. - célozgatott.
YOU ARE READING
A ROSSZAK
Teen Fiction- Szeretsz még? - nem bírtam tovább magamban tartani, muszáj voltam megkérdezni, hisz minden olyan kusza köztünk. Egy pillanatra meg is meredt, levegőt sem vett, majd tenyerét mellkasomon megtámasztva felült, és rám nézett. - Mindennél jobban, de...