Másnap reggel valamiért nagyon korán kipattant a szemem, alig múlt reggel öt, de ha akartam se tudtam volna visszaaludni. Sofira néztem, aki békésen szuszogott, szóval hagytam még egy kicsit aludni, mielőtt elindulunk. Addig is halkan felkeltem, és átmentem a mellettünk levő vendégszobába, gyanítva ott lesz Ádám, de nem. Kinéztem az udvarra, egyáltalán nem volt mozgás, mindneki aludt.
Tekintetem ekkor balra kaptam, az iroda ajtaja felé, ami résnyire nyitva volt. Lassan kitoltam az ajtót, majd bekukucskálva láttam, ahogy a kanapén terült el, és ott alszik. Szégyen, Sofival kitúrtuk a saját szobájából.
- Ádám. - léptem oda hozzá. - Ádám! - szólítgattam ismét, de semmi. - Hé! - löktem rajta aprót.
- Baj van? - pattant fel totál kómásan.
- Nincs. Csak el akartam köszönni.
- Hova mész? - ült fel rendesen.
- Vissza Horvátba. - feleltem.
- Báránykám. - dörzsölte meg az arcát.
Gondolom le sem esett neki a fáradságtól, hogy így hívott.
- Mi lenne, ha innánk egy kávét, és átbeszélnénk ezt, mert jelenleg koffein nélkül használhatatlan vagyok. - nyújtóztatta meg karjait, mire bólintottam egyet. Ennyivel tartozom neki, azok után, hogy visszahozta a lányunkat.
Halkan mentünk le, hogy ne verjünk fel senkit, majd egy-egy csészével ültünk ki a teraszra, ahol a madarak bár csicseregtek, a levegő viszont kezdett kicsit csípni, így az ősz beköszöntével.
- Jó reggelt, főnök! - intett oda neki Kígyó jó kedvűen, majd felénk sétált.
- Jó reggelt, Kígyó! - biccentett neki Ádám nyugodtan. Már fojtottam vissza magamban a nevetést, mert ha ők ketten beszélgetnek, az mindig parádé.
- Hogy vagy, Linda? - vigyorgott rám.
- Jól, köszi. És te?
- Megvagyok. - ült le ő is közénk egy széket kihúzva, Ádám meg már az orrnyergét masszírozta. - Hallod. - biccentett nekem, mire felvont szemöldökkel hallgattam, mit szeretne mesélni. - A főnök haza hozott tegnap egy babát. Kártyán nyerte! - erre kikerekedett a szemem. - Várjunk csak! - hőkölt hátra a széken. - A tied? - képedt el, mire csak bólogattam.
- Igen.
- Ja tényleg! Emlékszem pár hónapja Ádám testvérem... khm.. pontosabban a Főnök... - javította ki magát. - Nagyon idegesen jött haza, mert terhes vagy! - csapott a homlokára, miközben én végig Ádámot néztem. Szinte már forrt, de mégis viccesnek találtam. - Amúgy látom kicsit erősödtél. - nézett végig rajtam.
- Mert szült, te barom! - förmedt rá Ádám.
- Ja, nem azért mondom! - tette fel kezét védekezően. - Jól áll! - mosolygott rám. - Kicsit sovány voltál. Tudom, hogy a főnök nője vagy, de na, jól nézel ki! - vigyorgott. Most látom milyen hófehér mosolya van.
- Kígyó, megtennél nekem valamit? - vágott közbe Ádám.
- Persze, Főnök! - lelkesedett.
- Kéne egy teherautó, de még ma!
- Milyen színű?- erre szám elé tettem a kezem, mert ahogy Ádám nézett rá, az fenomenális volt.
- Rád bízom, amilyet szeretnél - nézett rá rezzenéstelen arccal.
- Jó! - állt fel, majd ismét visszaült, mire Ádám felsóhajtott. - Főnök?
- Igen, Kígyó?
- Ha nem baj, kivenném a holnapi napot. Randira megyek. - vigyorgott.
KAMU SEDANG MEMBACA
A ROSSZAK
Fiksi Remaja- Szeretsz még? - nem bírtam tovább magamban tartani, muszáj voltam megkérdezni, hisz minden olyan kusza köztünk. Egy pillanatra meg is meredt, levegőt sem vett, majd tenyerét mellkasomon megtámasztva felült, és rám nézett. - Mindennél jobban, de...
