A ROSSZAK

"Ki vagyok én neked?"

- Tessék? - pattant fel villámgyorsan. - Mit keres itt ilyenkor? Honnan tudja a címem? - fogta fejèt. - Bassza meg, bassza meg, bassza meg!- rontott ki idegesen.

- Tényleg itt van? - sokkoltam le én is.

- Itt, cseszd meg. Ádám azt kamuztam neki, hogy jól megy a boksz, és mi négyen kibéreltünk egy kisebb házat.

- Boksz? Kisebb ház? - ismételtem magamnak, hogy eljusson az agyamig. - Inkább mondta volna, hogy nyert a lottón, az is hihetőbb lenne- csattogtam.

- Ja, és Sofiról sem tud.

- De szerintem rólam se. - indultunk meg lefelé a lépcsőn.

A halban lenn állt egy negyven év körüli nő, aki majd hogy nem  úgy nézett ki, mint Szabri, csak alacsonyabb volt, na meg ő nem viselt brutál fekete szemfestéket, és nincs tele mindenféle kiegészítőkkel.
Egy sima szürke ceruzaszoknyát viselt fekete cipővel, és egy bordó blúzt, haja szépen kontyba volt fogva. Táskáját maga előtt fogva csak forgolódott, lesokkolt tekintettel.

- Szia, anyu! - lépett oda hozzá a fia, majd megölelte. - Hát te? - nagyon feszült volt.

- Gondoltam megleplek, de most te leptél meg engem! - nézett körül. - Azt mondtad, egy kis lakást béreltek... - értetlenkedett.

- Jaj, hát ismerni tetszik Ádámot! - villantotta meg hófehér fogait Ferike. - Mindig is szerény volt. - erre a tekintete rám szegeződött.

- Jó estét, Linda vagyok! - nyújtottam jobbom.

- Zsuzsa. És te vagy... - áh, csak az unokája anyja. Nem tudtam erre mit mondani, így Ádámra néztem.

- A barátnőm. - végülis jobb nem bonyolítani.

- Anya? - toppant be Szabri megtámaszkodva a teraszajtónak. Ő már nem lefeküdt? Mit keresett kinn? - Anya! - esett le neki, azzal oda botorkált hozzá, és szorosan átölelt. - Mit csinálsz itt? - tekintet totál ködös volt.

- Meglátogatom a gyerekeim. Te részeg vagy? - simította el haját a szeméből.

- Atom részeg, anyukám! - kapaszkodott meg a vállába.

- Jól van, asszem ideje aludni menni! - ragadta meg karját Ferike.

- Anya, alszol velem? - kérdezte, miközben a lépcsőn botorkált fel Ferike segítségével.

- Persze, szívem! - sóhajtott.

- De lehet hányni fogok! - kiáltott le fentről.

- Ádám, mégis mi folyik itt? Honnan van ennyi pénzetek? - erre felsírt Sofi, ami teljesen le hallatszott. A szívem is kihagyott egy ütemet, Ádámmal egymásra néztünk, és nem tudtuk mi legyen, vagy mit mondjunk. - Ugye nem? - rökönyödött meg.

- De igen... - vakargatta a tarkóját, én meg jobbnak láttam felmenni hozzá, hogy visszaaltassam, amúgy is túl kínos volt oda lenn.

- Most először örülök annak, hogy felsírtál. - csuktam be magam mögött az ajtót. - Itt van a nagyanyád! - ringattam. - Még én sem találkoztam vele, és te már meg is születtél.

Már percek teltek el, de Sofi még mindig sírt, és hiába próbáltam én itt mindent, tudtam őt most csak egy valaki fogja tudni lenyugtatni, mégpedig az apja.
Kiléptem az ajtón, ahogy velem egy időben Ferike is.

- Szólj kérlek Ádámnak, hogy jöjjön fel! - néztem rá könyörögve. - Nem tudom megnyugtatni!

- Hallod ti most rendesen beletrafáltok! - nevetett. - A fia maffiózó és apuka lett, de még a barátnőjével sem találkozott.