Gyerekkori jegyesek Atsumu x reader (Haikyuu ff)

13. fejezet

Szombat reggel kisebb gyomorgörccsel indultam el a meccs helyszínére.

Habár Osamu és Hana is megnyugtatott, hogy szívesen látnak a meccsen, Atsumu szavai mégis kisördögként folyton folyvást a tudatomba férkőztek, és nem hagytak nyugodni.

A szőke srác sikeresen újra összezavart. Pont, amikor már azt hittem haladunk valahova.

Mikor odaértem a pályához, bizonytalanul kukkantottam be a terem ajtaján, ellenőrizve, hogy biztos jó helyen járok-e. Bent a már javában nyújtó és gyakorló játékosok látványától egy kicsit magabiztosabban léptem be az ajtón, azzal a céllal, hogy megkeresem Hana-chant. Nem is telt sok időbe, mivel a fekete hajú lány az egyik pálya melletti padon ült, és egy jegyzetfüzetet lapozgatott míg előtte az Inarizaki röpi csapata melegített be a játékra.

Óvatosan megérintettem a vállát, kiszakítva a nagy elmélkedésből.

- Hahó! – köszöntem mosolyogva a rám enyhe meglepettségtől felnéző lányra – Úgy tűnik akkor jó helyen járok. – mondtam poénosan.

- Azért nem könnyű itt eltévedni. De ahogy látom neked sikerült. – mondta utalva a kisebb késésemre – Már azt hittem el se jössz.

- Végül úgy döntöttem, hogy inkább mégis. – mondtam egy mély sóhaj keretében – Veszteni nem vesztek vele.

- Mondjuk azok után, amiket Atsumu mondott, én nem hiszem, hogy itt lennék... Nem gondoltam volna azért, hogy ilyen gorombán fog viselkedni. – suttogta nekem, úgy, hogy a fiúk ne hallják meg a beszélgetésünket.

Válaszára csak csüggedten vontam vállat, egyetértve legjobb barátnőmmel. Én se számítottam rá, és azok után, hogy azt hittem sikerült a kettőnk viszonyán egy kicsit javítani, nagy arculcsapásként ért ez a nyers fellépése Atsumunak.

- (T/N)! – szólított meg a bemelegítést félbehagyó Osamu, miután észrevette, hogy megérkeztem – Örülök, hogy eljöttél. – mondta enyhe mosollyal az arcán.

- Persze hogy itt vagyok, nagyon kíváncsi vagyok a játékotokra. – válaszoltam egy erőltetett mosollyal az arcomon, tekintve, hogy ez nem volt teljesen igaz. Az utolsó pillanatig haboztam, hogy eljöjjek-e Atsumu kijelentése miatt.

A pályán testvérére váró Atsumu szakította meg a beszélgetésünket, azzal a céllal, hogy Osamut visszahívja a pályára. A fiú egy gyors intéssel el is köszönt tőlünk, majd visszasietett a bemelegítésre – aminek amúgy a csapat már igenis a végén járt. Szememmel követtem a pályára menő Osamut, mikor is tekintetem hirtelen összeakadt a szintén a szürke hajút néző Atsumuval. Ő meglepetten bámult rám, furcsállva, hogy a kijelentése ellenére is megjelentem. Szeméből egyfajta idegesség tükröződött, amivel nem igazán foglalkoztam – betudtam meccs előtti lámpaláznak. Szemezésünket megszakítva Atsumu zavartan kapta el a fejét, és ment oda testvéréhez, velem már – látszólag – nem is foglalkozva.

A feladótól elfordulva sétáltam legjobb barátnőm mellé, aki már rám várakozott. Vállamat átölelve terelt arrébb, hogy megmutassa a pálya feletti lelátót.

- Ott tudod majd nézni a meccset. – mondta, mire a mutatott irányba néztem. A nézőtéren csak néhány ember bolyongott, leginkább a csapatunkat vendégül látó iskola diákjaiból. – Azon a lépcsőn tudsz felmenni. – mutatott egy kicsit jobbra, majd tőlem elköszönve sietett vissza a csapathoz.

Hana javaslatát követve, én is gyorsan felmentem a nézőtérre. Késésemnek hála sokat nem kellett várnom tétlenül a lelátón – hiszen amint felértem, már kezdődött is a meccs.

Vendégekként, a mi csapatunk kapta a kezdés jogát. Érdeklődve néztem az események beindultát, várva a nyitószervára – amit Atsumunak kellett elvégeznie. A feladó láthatóan feszülten sétált hátra, hogy nyisson. A fiú idegesen tekintett körbe a nézőtéren, valami után kutatva. Tettében a síp szakította meg, ami jelezte a kezdést. Ijedten kapta fel a fejét, és dobta fel a labdáját nagy hirtelenségben.

Feldobta, Atsumu meg elkezdett egymás után lépkedni annak érdekében, hogy utolérje a labdát, és felugorva elüthesse azt. Ugró szerválni próbált, nem? Abból a kevésből amire emlékszem kiskoromból, és amit Hana osztott meg velem a játékról erre következtettem. Izgatottan néztem a fiút, bízva abban, hogy sikeresen átjuttatja a labdát a hálón. A Hanatól és Osamutól hallottakból viszont tudtam, hogy Atsumu milyen jó játékos – így szinte biztos voltam már benne, hogy bármi nehézség nélkül fog majd nyitni.

Atsumu elütötte a labdát, ami repült egészen a hálóig, és amikor már azt hittem volna, hogy átrepül... a labda beleütközött a hálóba.

A meglepettségtől hirtelen beállt csend szint végeláthatatlannak hatott. Az Inarizaki röpi csapat tagjai döbbenten meredtek hátra a feladóra, aki szintén elképedve bámulta a leesett labdát. A pillanatot a bíró sípja szakította meg, amivel a másik csapatnak ítélte a pontot.

Az állás így: 0-1 volt, az ellenfél csapat javára. 

Na sziasztok!

Itt is van az új fejezet, és mostantól megint számíthattok a rendszeres részekre. ^^

Valamint ez idő alatt a könyv borítóját is megváltoztattam, remélem az is meg az új rész is elnyeri tetszéseteket! :)