Gyerekkori jegyesek Atsumu x reader (Haikyuu ff)

16. fejezet

A következő hét kezdetével visszatértünk az iskolai napok megszokott, monoton ritmusába. Napközben jártam az órákra, délután meg vagy egyedül, vagy Atsumuval tanultam.

A hétvégi meccsre visszagondolva, az ott elhangzottakat még mindig kínosan hallottam vissza a fejemben, nap mint nap. Bár a pillanat hevében egyikünk sem gondolkodott el komolyabban a szavainak súlyán, szépen lassan az idő múlásával realizálódtak bennem az aznapi események.

Visszagondolva, félek Tsumu reakciójától. Annak ellenére, hogy a korrepetálásokon normálisan viselkedünk egymással, és visszarázódtunk a korábbi időszak megszokott rendjébe, mégis érezhető egy kisebb feszültség közöttünk. Félek, hogy anno túl sok volt a fiúnak, amit mondtam, esetleg azt hiszi csak levegőből kapott szavakkal dobálóztam neki, pedig nem így van. Minden egyes szót, amit mondtam komolyan gondoltam, és nem is terveztem az ígéretemen változtatni. Csak reménykedni tudtam benne, hogy ezt Atsumu is így látja.

„De akkor meg mi a fenéért ignorál már napok óta?!" – férkőzött be a gondolat a fejembe újra és újra. Habár a látszólagos jó viszony ismét fennállt köztünk, éreztem, hogy a fiú láthatóan kerül engem.

Gondolataimban elmerülve pakoltam össze cuccaimat az utolsó óráról, majd táskámat felvéve indultam legjobb barátnőmhöz.

- Akkor átjössz tanulni? – kérdezte a fekete hajú lány, miközben az utolsó füzetét próbálta beszuszakolni a már szinte teljesen telepakolt iskolatáskájába.

- Igen persze, anyukámmal is megbeszéltem már. – válaszoltam, hogy aztán egymás mellett induljunk ki az iskolából.

A cipősszekrényeinkhez érve kezdtem volna átvenni a saját cipőmet, amikoris Hana szólítására félbehagytam a mozdulatot. A lány maga elé meredve elmélkedett valamin, majd kérdő tekintetemre előállt aggályával.

- (T/N) ... - nézett rám ártatlan tekintettel, mire értetlenül bámultam rá vissza – El kell mennem mosdóba. – jelentette ki végül. Szótlanul meredtem legjobb barátnőm kijelentésére.

- Bírd ki hazáig. – mondtam rezzenéstelenül, majd visszafordultam a szekrényemhez kivenni a cipőmet.

- De nem bírom addig... - nyafogott tovább.

- Negyedóra alatt odaérünk a házatokhoz, nem tudod addig se tartani? – néztem rá kérlelő tekintettel, mivel minél hamarabb szabadulni akartam az iskolából. A fekete hajú lány viszont csak hevesen rázta a fejét ajánlatomra, mire beletörődve sóhajtottam – Megvárlak itt. – mondtam, majd Hana gyorsan megfordulva sietett vissza a legközelebbi lánymosdóba.

Egy ideig a távolodó lányt néztem, majd visszafordulva a szekrényemhez vettem ki cipőimet, és csúsztam le a földre, hogy ott ülve vegyem fel azokat. Miután végeztem komótosan felálltam a hűvös padlóról, majd unottam döntöttem hátamat a mögöttem lévő cipősszekrénynek, amíg vártam legjobb barátnőmre.

A magam elé bambulásból egy, a helyiségbe belépő személy zökkentett ki. Érkezésére kíváncsian kaptam fejem az ajtó felé, reménykedve Hana-chan visszatértében, viszont sajnos csalódnom kellett. A lány helyett napjaim problémaforrása – Miya Atsumu tervezte elhagyni az iskola épületét.

Idegesen meredtem a fiúra, még mindig nem tudva, hogy hányadán is állunk a dolgoknak. Fürkésző tekintetemre a szőke hajú is rám nézett, de egy gyors pillantás után már érdektelenül fordult tovább, és indult meg a szekrénye felé. Tág szemekkel bámultam a fiú után, majd a kezdeti sokkot legyűrve enyhe indulatokkal követtem a másik szekrénysorhoz.