Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

2x14 "Nem veszíthetem el..."

   🐞Katicabogár🐞

   - Oké... -fújja ki a levegőt Macska. -Készen állsz? -mondja felkészülve a közelharcra.

   - Csak most próbálj meg ne a földön kikötni Cicus -mondom, majd rákacsintok egyet.

   - Egy katica... -körbe körbe sétálva nézzük egymást felkészülve a következő harcra. -Két katica...-számol tovább Macska. -Három Katica -szalad felém, mire átugrom.

   - Aj... -mondom vigyorral a számon. -Erőltesd meg magad Kiscicám -mondom, mire Macska nekem szalad és a földre visz. Lábaival lábaimat lenyomva tartja, miközben rám helyezi testsúlyát, hogy ne tudjak megmozdulni. Kezeimet szintén a földhöz szorítva fogja le.

   Ilyen érzés szerelmesnek is lenni. Minden erőddel azon vagy, hogy kiszabadulj, de minél jobban menni akarsz annál jobban beleragadsz.

   - Add fel -mondja hosszas szenvedés után.

   - Nem adom! -szorít le jobban, mire eszembe jut valami. -Macska ez fáj -mondom, mire teste meglazul és enged a szorításából. Pillanatok alatt változik a felállás és mostmár az én hálómban van.

   - Ez nem ér -nyöszörög. -Hazudtál! Csaltál! -kapálózik.

   - Szerintem még éppen belefér -mondom, majd leszállok róla és lefekszek mellé.

   Nem tudom, hogy hogyan és hogy miért érezzük azt bizonyos embereknél, mintha mindig is ismertük volna őket. Macskánál pont ezt érzem.

   - Min repked az agyad?

   - Min "repked" az agyam? -nevetek fel.

   - Tudod katica, repül, repked -magyarázza.

   - Értem... -nevetve ránézek, mire abban az időben néz ő is énrám. Észre sem vettem, hogy ilyen közel van hozzám. Olyan normálisnak tűnt.

   - Halo... -keresi a tekintetemet.

   - Mi? -nézek rá, majd vissza az égre, mire elkezd nevetni.

   - Min nevetsz? -kérdezem durcisan. -Azon, hogy megint nyertem?

   - Nem -kuncog, majd kezével visszafordítja fejemet gyengéden felé. -Elpirultál -nevet tovább, majd gyorsan felállok.

   - Azt hiszem itt az ideje mennem -mondom, mire Macska áll elém.

   - Csak vicceltem -állít meg.

   - Nem haragszom Macska. Nincs is miért csak... -állok meg egy pillanatra -kicsit fáradt vagyok.

   - Értem én... -szomorodik el, majd fáradtabb mosolyra húzza a száját, mire mindez eltűnik arcáról.

   - Macska? -kérdezem, mire a kémény mögé ránt. -Mi a... -teszi kezét a számra.

   - Azt hiszem láttam Halálfejet -súgja halkan, majd leveszem a kezét a számról.

   - Én nem látok sehol semmit -nézek körbe. -Biztos csak... -néznék vissza Macskára, de sehol sincs. -Macska, ha ez valami olcsó cica játék amit játszani akarsz, akkor... -körbe nézek, de sehol sincs.

   🐱Fekete Macska🐱

   - Értem én... -mondom, mire Halálfejet pillantom meg.

   - Macska? -szól Katica, mire csak elrántom egy nagyobb kémény mögé. -Mi a...

   - Azt hiszem láttam Halálfejet -sugom neki, mire leveszi kezemet a szájáról és körbe néz.

   Érzek egy tűszúrást a hátamon, de mire megfordulok és ordítanék Katicának minden elsötétül.