Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x14.rész "Mindig..."

   🐞Katicabogár🐞

   - Macska?

   - Katica? -lepődik meg. -Hogy-hogy itt vagy? -lép közelebb meglepetten.

   - Csak körbe néztem -magyarázkodom. -Már egy jó ideje nincs semmi hír Halálfejről -mondom Párizs utcáit fürkészve, majd Macskára mered a tekintetem.

   - Biztos megunta, hogy sosincs eredménye annak, amit csinál.

   - Igen... -mondom elgondolkodva.

   - Van valami baj, Bogárkám?

   - Semmi említésre való, Cicus -mondom, majd meglendítem a yoyomat, ami egy távoli kéményt vesz célul. -Macska... -szólok vissza nézve, mire megfordul.

   - Igen? -kérdezi figyelmesen.

   - Köztünk -szegem le a tekintetemet a tetőre -minden rendben? -kérdezem, mire elmosolyodik.

   - "Köztünk?" -kérdezi nagy mosollyal az arcán, mire elnevetem magam, majd ellendülök és eltűnök egy távolibb épület mögött.

                            🐞🐱🐞🐱

   🐞Marinette🐞

   - Rendben, Diákok! Szeretném, ha mindenki csendben maradna.

   - Marinette! -mondja, mikor berohanok az ajtón. -Rekord! -mondja, majd biccent, hogy üljek le a helyemre.

   - Csak nem a titkos hódolóddal csevegtetek hajnalig? -kérdezi, mire csak fáradtan rá nézek. -Nem szóltam -teszi fel a kezeit, mintha tényleg nem mondott volna semmit sem.

   - Jövőhéten várom a kisfilmeket -mondja, mire elővesz egy füzetet. -A csoportok...

   - Csak úgy felszívódtál a próbáról -állapítja meg.

   - Túl sok volt úgy minden -magyarázom.

   - Marinette, Alya, Nino és Adrien -hangzik el a csoport, amibe kerültem.

   - Akkor... -fordul felénk Nino meg Adrien, miután vége az órának. -Mit, mikor és hol fogunk csinálni? -vág bele a közepébe.

   - Nálam biztos nem lenne jó -mondja Adrien.

   - Nálam sem -emlékeztetem magam a képekre a falaimon.

   - Nálam tökéletes lenne -szólal meg Alya büszkén, mire egyet értünk vele, majd Alya és Nino kézen fogva távoznak a teremből, mire csak én és Adrien pakolgatunk már. Mostanában sokkal több önbizalmam van a közelében.

   - És... van valami ötleted? -töri meg a csendet, mire csak rám néz.

   - Még nincsen -vallom be, mire ránézek, mert csak bámul. -Minden rendben? -kérdezem tőle.

   - Igen -vágja rá, majd lelöki véletlen a könyveit az asztalról. -Ohh... -kezdi el össze szedni a földről, mire segítek neki.

   - Várj -gugolok le mellé. -Tessék -nyújtom át a könyv kupacot, miután lábra álltunk. -Minek ez a rengeteg könyv?

   - Az apám azt akarja, hogy nézzem át ezeket -csaprá a könyv kupacra.

   - Hát... -veszem fel a táskámat a hátamra. -Nem lennék a helyedben -mondom viccesen.

   - Ne akarj! -vallja be, mire elneveti magát, mikor az ajtóhoz érek.

   - Min nevetsz? -indulnék haza.