Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x8.rész "Kedveled őt?"

   🐞Marinette🐞

   7:45

   - Marinette? -kérdezi Alya, amint belépek a terembe. -Tegnap egész nap hívtalak! -mondja, miközben leülök mellé. -Mi történt? -kérdezi a tekintetemet keresve.

   - Szobafogságot kaptam és anyáek elvették a telóm -magyarázom, mire elkezd kuncogni. -Ne nevess! -szólok rá. -Nem csináltam semmit -magyarázom.

   - Hát, Kislány... -rázza a fejét, mosollyal az arcán. -Ha úgy vesszük.

   - Hogy? -fonom össze a karomat.

   - Úgy, hogy tényleg nem csinálsz semmit, mert nem vagy itt az órákon! -magyarázza. -Vagy, ha itt vagy akkor alszol és késel is.

   - Ez... ez... -kezdek bele, majd folytatom. -Talán igaz -adom meg magam.

🐞🐞🐞🐞

   - Szia -köszönök Lukának, ahogyan a pékség elé érek.

   - Szia -köszön mosollyal az arcán, ami ma elsőnek csal mosolyt az arcomra. -Mit csinálsz itt? -Válaszul felemeli a szatyrokat, amelyek tele vannak péksütikkel.

   - Még mindig szobafogságban vagy? -kérdezi.

   - Igen, -mondom szomorúan -de már csak 1 hét és 6 nap -mondom biztatóan, amire elneveti magát, majd vele együtt nevetek. -Nekem most mennem kéne.

   - Igen...

   - Szi-szi-a -integetek közben Lukára nézve, majd neki megyek az ajtónak. -Auu... -fogom a fejem tetejét.

   - Jól vagy? -lép oda mellém kezével az arcomat felemelve.

   - Igen, te jól vagy... -mondom ábrándozva, mikor kezét a vállamra teszi. -Vagyis én, én vagyok jól, -magyarázom -de te is jól lehetsz mármint, ahogy látom jól vagy és én ettől jobban vagyok, de amúgy is jól vagyok, mármint nem a legjobb nap, de nem miattad nem a legjobb, csak ma úgy... -állít le Luka kuncogva.

   - Azt hiszem, hogy értem -mondja mosolyogva kezét a vállamon hagyva, majd kinyitja előttem az ajtót.

   - Köszönöm...

🐞🐞🐞🐞

   - Auu... -fogom meg a fejem, mire Tikki kuncogását hallom előbújni a táskámból. -Ne röhögj! -szólok rá viccesen.

   -.Tudod tévedtem. Sokkal jobban kedveled Lukát, mint gondoltam és szerintem ő is nagyon kedvel téged -vallja be őszintén.

   - Tényleg? -mosolyodok el.

   - Igen, de csak az a ké... -a mondatát nem fejezi be, mert Alya lép be a szobába.

   - Szia -köszönök elsőnek.

   - Szia. Kész vagy? -kérdezi, mire furcsán nézek rá.

   - Ezt, hogy érted? -kérdezem.

   - Anyukádék elengedtek velem egy pár órára.

   - Tényleg? -ugrok ki a bőrömből örömömben.

   - Na, mire várunk? -kérdezi, mire megölelem.

   A pékség elé érve a parkhoz vesszük az irányt, majd Lukát pillantom meg Ninoval.

   - Sziasztok -integetnek felénk.

   - Sziasztok -köszön Alya. -Micsoda véletlen! -mondja, mire rá nézek.