Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x11.rész "Sosem tudnék haragudni rá."

   🐞Marinette🐞

   - Jó regge.... -lepődik meg a látvány miatt, amikor meglátja, hogy...

   - Fent vagy? -lepődik meg. -Azta! -mondja és közben kezeit a levegőben tartja, mintha tagadni akarná a gondolatot, hogy hétköznap tizenegy előtt is fel tudok kelni. Néha...

   - Jó reggelt -hozza anya a reggeli sütiket meg az üccsiket, amikről nem is veszi le a szemét nehogy felborúljanak, majd Alya mellett megáll és tekintete úgy mered rám, akárcsak az Alyáé. -Öhh... -lepődik meg, majd Alyához hajolva hallkan megszólal. -Te is látod, ugye? -közben szemeivel engem néz.

   - Igen, tényleg fent van -bólint Alya.

   - Én is itt vagyok! -mondom karba tett kézzel. -És hallok mindent -világosítom fel őket, majd egy hangos zajt hallunk lentről, amire leszaladunk.

   Apát veszem észre, ahogy nyugtatni próbálja Harperéket. -Talán beszéljék meg -próbálja csitítani a helyzetet. Valami nem stimmel.

   Harperék régóta járnak a pékségbe, szinte minden reggel és este eljönnek körbe nézni, hogy van-e valami újdonság. Sosem hallottam őket még veszekedni, pedig több, mint 6 éve járnak ide. Legalábbis az emlékezetemben nincs korábbi emlékem róluk, valószínűleg már sokkal régebb óta.

   - Marinette? -szól Alya.

   - Mi? -szólalok fel kicsit hangosabban a kelleténél.

   - Azt mondtam, hogy mennem kell -beszél érthetőbben, gondolva hátha most el jut az agyamig.

   - Persze -mondom, majd kilép az ajtón. Gyorsan felszaladok a szobámba Tikkit keresve.

   - Tikki! -szólok neki, majd felbukkan az egyik fiokból.

   - Minden rendben, Marinette? -kérdezi aggódva.

   - Nem tudom. Nézzük meg!

🐞🐞🐞🐞

   🐞Katicabogár🐞

   - Szia -mondja Macska mellém lépve.

   - Macska! -ijedek meg. -Megijesztettél -mondom, amire nem szól semmit. -Most kéne mondanod valami borzalmasan idegesítő, nyálas szöveget -furcsálom.

   - Ma nincs kedvem hozzá... -mondja szomorúan tekintve rám, majd elfordul.

   - Minden rendben? -kérdezem és közben a tekintetét keresem szemeimmel.

   - Igen -mondja. -Hogy-hogy itt vagy? -kérdezi fáradtabb hangon. -Úgy emlékeztem, hogy ma én vagyok soros -mondja, mire értetlenül bámulok rá, ezért folytatja. -Az őrjárat? -világosít fel, hogy miről is beszél pontosan.

   - Nem, nem erről van szó -mondom zavarodva.

   - Most nincs kedvem beszélgetni -mondja és leül a tető szélére, a lábait lelógatva.

   - Erre nincs időnk -mondom közelebb lépve. -Valami nem stimmel.

   - Mivel? -kérdezi rám nézve.

   - Mindennel! -válaszolok dühösebben. Mire feláll és a szemembe néz.

   - Ha pasis gondjaid vannak azt beszéld meg mással -mondja, mire átugrik egy másik tetőre.

   - Mit csinálsz? -kérdezem mellé érkezve.

   - Te mit csinálsz?

   - Meg kéne nézni, hogy minden rendben van-e -magyarázom Párizs utcáira mutatva.

   - Nincs semmi gond -magyarázza, mint ha egy kis gyerek lennék.

   - Ne csináld ezt! -szólok rá.

   - Mit? -kérdezi értetlenül.

   - Ha nincs semmi, akkor miért veszekszünk? -kérdezem ingerülten.

   - Attól, mert mi veszekszünk nem azt jelenti, hogy baj van Párizsban!

   -...Talán igazad van... -szólalok meg egy hosszasan kínos csend után. Talán tényleg igaza van és nincs semmi gond most Párizsban.

   - Most pedig, Bogaram -kezd bele. -Te vagy a soros -hajol meg, mintha egy színházi darabbal végeztünk volna, majd eltűnik Párizs utcáiról.

   🐱Adrien🐱

   - Megbántottad -mondja ki nyíltan
Plagg, miután haza értem.

   - Nem volt szándékos -magyarázkodom.

   -.De, igen. Direkt csináltad -rázza le-fel a fejét és tudom, hogy igaza van. -Dühös voltál rá -gondolkodik el egy kis időre, majd folytatja. -Jobban, mint valaha -magyarázza.

   - Nem akarok erről beszélni -mondom és rá fejszem az ágyamra.

   - És tudom is, hogy miért vagy rá dühös -mondja kicsit önteltebben egy camembert-tel a szájában.

   - Akkor magyarázd el Mr. Mindentudó.

   - Azért vagy rá dühös, mert szereted -húzza meg a kis vállait és egy másik camembert után kutat.

   - Azért vagyok dühös rá, mert miatta szakítottunk Kagamival! -kelek fel az ágyról.

   - Kagami azt sem tudja, hogy miért szakítottál vele -dobja fel a camembert-t, majd egyben lenyeli, ahogy elkapja a levegőben. -Az érzéseid miatt szakítottál Kagamival és nem Katica miatt -magyarázza most először rám nézve és nem a camembertre vagy az után kutatva szemeivel.

   - Ne nézz így rám! -szólok rá, mire a szemem elé repül és kezeivel megfogja az arcom, amennyire csak tudja.

   - Camembert akarok! -szól hangosan, mire a zsebemből oda adom neki.

🐞🐞🐞🐞

   🐞Katicabogár🐞

   -Egészen nyugodt este Párizs, nem igaz? -kérdezi Macska leülve mellém. -Mámint az emberek nem akarnak rosszat, csak néha rosszul döntenek... -mondja őszintén. -Sajnálom... -mondja gyorsan és közben engem néz, míg én az utcákat figyelem. -Nem akartalak megbántani, csak a mai nap -tart szünetet -kegyetlen volt -néz rá Párizsra, mire felállok és elindulok haza. -Elmész? -hallom a hangját nem messze mögöttem.

   - Már te következel az őrségben -mondom, mikor meglendítem a yoyo-mat, mire Macska megfogja a kezem, így megakadályozva, hogy elfussak előle. Megfordulok és látom, hogy aggódik. Talán azon, hogy nem fogok megbocsátani neki, de ez butaság sosem tudnék rá haragudni.

   - Miért menekülsz? -kérdezi.

   - Nem menekülök -mondom, miközben mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

   - Akkor maradj -mondja könnyen. -Hisz te kerestél ma meg -magyarázza.

   - Nem kerestelek, csak azt hittem, hogy baj van -Ez nem igaz, kerestem is, mert hiányzott...

   - És? -Most komolyan azt akarja, hogy ki mondjam hangosan is, hogy igaza volt?!

   - És igazad volt -Tényleg kimondatta velem. -Örülsz neki? -kérdezem, mire közelebb lép.

   - Igen, örülök -mondja öntelt hangon, majd kezeivel az arcomat a keze közé veszi, ami pont bele illik a kezébe, majd válaszra nem várva.

Megcsókol...

-----------------------------------------------------------

Remélem tetszett ez a rész.🤗 Kommentben írd meg, hogy folytassam-e vagy nem? És, hogy kit akartok együtt látni a legvégén.

Ui.: Bocsii a helyesírási hibákért.🙂 Ha tetszett jelezd valahogy.

Insta oldal:   _vikstorya_

Pacsii💜