Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

3x04 A recept

   🐞Katicabogár🐞

   Óvatosan elenged, amikor érzékeli, hogy a talajon állok. Egyik kezemmel a karját fogom, biztonságban vagyok. Mögém lép és lassan leveszi a kendőt, amivel eltakarta a szememet. Nem reagálok semmit, hiszen szemeimet még mindig csukva tartom, amire csak játékosan felnevet.
   - Kinyithatod a szemedet -hajol közelebb füleimhez, hogy biztosan halljam, vagy csak azért teszi, mert tudja hogy így tud irányítani.
   Kinyitom a szememet, majd a L'Oiseau Blancot pillantom meg, a híres tetőtéri éttermet. -Mit keresünk itt? -kérdezem, miközben Macska betol az ajtón.
   - Csak maradj itt -parancsolja, majd elmegy és felkapcsolja a lámpákat.
   - Honnan volt neked kulcsod? -kérdezem kissé hallkan nehogy meg hallja valaki.
   - Miért beszélsz ilyen hallkan? -kérdezi, miközben körbe pillantok az étteremben. -Mindegy -motyogja maga elé, mikor rájön, hogy nem figyelek. -Gyere -fogja meg a kezemet.
   - Miért is vagyunk itt pontosan? -vonszol be maga után a konyhába.
   - Emiatt -tesz le egy lapot az asztalra.
   - Egy recept -mondom, majd ránézek.
   - Igen, egy recept miatt -mondja komoly arccal.
   - Betörtél ide, hogy megcsináljunk egy nem tudom milyen ételt -mondom dühösen, de mégis halkan.
   - Nem törtünk be -veszi le a kulcsát az övről. -Van kulcsom.
   - Honnan? -kérdezem, amire a kulcsot nézi egy darabig, majd gyorsan visszacsatolja az övére.
   - Az... -gondolkozik -az most nem fontos -mondja, amire rácsapok a fejemre. Reménytelen eset...
   - Kérlek mondd, hogy nem... -kezdenék bele, de inkább abba hagyom.
   - Hová mész? -kérdezi, amire megállok, majd vissza fordulok felé.
   - El -mondom, amire felém ugrik botjával, majd a kezembe teszi a receptet.
   - Anya kedvence volt és... -nézek rá a receptre, miközben Macska tekintetét érzem magamon. -És... imádta ezt a helyet -nézek rá. -A történetét, az itt ülő elegáns embereket, a csendes zajokat -néz körbe és halvány mosoly ül le az arcára. -Neked egy kis időre van most szükséged -néz rám. -Szabadságra. Nekem pedig erre -böki meg az ujjával a receptet óvatosan. -Szóval? Mit mondasz?

   🐱Fekete Macska🐱

   - Itt azt írja, hogy "A sütést megelőző este forraljunk fel 0,5 liter félzsíros tejet 2 rúd vanília elkapart belsejével és a rudakkal együtt" -olvassa Katica a receptet, amíg én hozzávalókat keresek.
   - Upsz... -fordulok felé. -Nos megcsináltam... -emelem fel a receptet, hogy jól szemügyre vegyem. -De megittam -mondom gyorsan, majd Katicára téved a tekintetem. -Most mi lesz?
   - Miért ittad meg? -néz rám mérgesen.
   - Mert finom volt -magyarázkodom és kezeimet idétlenül mozgatom magam előtt. -Mit csináljunk?
   - Te csak keresd tovább, amiket kértem -fordít meg, majd eltol onnan.
   Az egyik asztalhoz lépek, majd egy zöld rózsát húzok ki a többi közül. -Bogaram... -szólok neki, majd a kezeibe helyezem. -Köszönök mindent -mosolygok. -Mivel valamelyik nap kutakodtam az interneten a rózsákról -kezdek bele a magyarázkodásba -biztonsággal állíthatom, hogy a zöld rózsa a békét jelenti, a gyógyítást -szagolja meg, majd ravaszul felnéz.
   - Igen -fordul a pult felé, majd folytatja. -De szintén jelenti az álnokságot és a féltékenységet -fordul vissza felém. -De... -változik meg az arcán lévő huncut mosoly- köszönöm.

   🐞Katicabogár🐞

   - Kész van? -kérdezi Macska mellém lépve, majd belenyúl egy ujjával a vaníliás tejbe, amire megcsapom a kezét.
   - Au... -simogatja a kezét, majd lenyalja az ujját. -Ez sokkal finomabb, mint amit én kutyúltam -mondja, amíg berakom a hűtőbe.
   - Oké... -nézek körbe. -Ez megvan. Most pedig... liszt kell -nézek Macskára, aki a hűtő mellé került valahogyan. -Gyere el onnan -szólok rá, amire hallgat rám. Teste ellazul és füleit lelógatja szomorúan, de végül eltotyog onnan. -Hova tetted a lisztet?
   - Itt van, Bogaram -hajol meg és kezeit kinyújtva átadja a lisztet.

   🐱Fekete Macska🐱

   - Mennyit kell várni még? -nyűgölődöm. -Annak a cipőnek vagy minek -mutatok rá a lisztes valamire. -Miért hívják cipőnek? -állok Katica mellé. Valami vajas cuccot gyúrt össze tésztával, majd a kérdésemre leáll a munkájával és lassan maga elé néz, de nem pillant rám.
   - Nem cipőnek hívják, hanem cipónak -mondja kifújva a levegőt, majd folytatja tovább.
   - Ohh... -mondom, majd maga mellé ránt és átadja nekem.
   - Dolgozz! -szól rám durcisan, majd kutatni kezd.
   - Mit keresgél a Bogárka? -állok mögé, amíg próbál elérni valamit.
   - Kell a sütőpapír -mondja, amire felkapom és felemelem. Átkarolva érzem, hogy teste megfeszül és egyetlen szó sem hagyja el a száját. Lassan leengedem, majd megfordul felém, de szemei a földre tapadnak, arca pedig lángokban hever. Közel van hozzám, szinte annyira, hogy testének muszáj a pulthoz érnie, hogy ne érintkezzen velem.
   - K-köszönöm -törik meg a hangja miközben mondja, majd egy mosoly húzódik az arcára, amikor elmegy mellettem.

   🐞Katicabogár🐞

   Macska tekintetét érzem magamon, amíg a receptet nézegetem. Már hatszor elolvastam, de hiába figyel az agyam a receptre, ha a szívem Macskára figyel. Eltelik pár másodperc, szemeimet becsukom, hogy a lelkemet és az elmémet összehangoljam, majd miután sikeresen elolvastam magamban, felolvasom hangosan is.
   - "A tésztát helyezzük két 30×50 centis sütőpapír közé, majd nyújtsuk ki egy centiméter vastagságúra." -Ez pipa. -"Ezután mehet a hűtőbe egy órá..." -akad meg a hangom a zajra, ami kintről jött.
   - Oh...oh... -mondja Macska. Rápillantok, majd ő is rám. Valaki itt van.
   - Mit csináljunk? -kérdezem, amire csak berángat egy ajtón. Nyitva hagyja, de csak annyira, hogy lássa ki van itt.
   - Miért van itt ilyenkor? -súgom Macskának.
   - Mert már hajnali öt fele van -mondja, de szemével az embert követi. -Nem nagyon tetszik neki a rumlink -néz rám, majd a polcokra, amikor megpillant valamit. -Van egy ötletem -mosolyogva leszedi a fekete, nagy asztalterítőket, majd letakar az egyikkel, miután kilyukasztotta két helyen. -Futás -nyitja ki az ajtót.
   - Mi?! -kérdezem, de futok egyből utánna az ajtón.
   - Mit kerestek ti itt?! -ordítja a tulajdonos, de Macska nevetése elnyomja a férfi hangját.
   - Káliumot? -fura mozdulatokat csinálva kérdezi Macska az idegentől, amíg én a röhögéstől szenvedve zárkózok fel hozzá. Rádobja a kezében lévő harmadik terítőt, majd kezem után kap és eltűnünk a tetthelyről.

                            ********

   🐞Katicabogár🐞

   Kicsit távolabb menekülünk, majd megállunk az egyik tetőn és hangosan felnevetünk. Macska összeesik a nevetéstől és közben a hasát fogja, míg én kezeimmel támaszkodva nevetek.
   - "Káliumot?" -utánozom a mozdulatait, majd újra elkap a heves röhögés. -Jajj... -fújom ki hosszasan a levegőt.
   - Ugye tudod, hogy minden kárba ment, amit csináltunk? -kérdezi komolyabban, de a mosolyt most semmi sem veheti le arcáról.
   - "Csináltunk?" -kérdezek vissza. -Már elnézést kérek, Uram -bököm meg a csilingjét -de én csináltam -mutatok büszkén magamra.
   - Hé! -kap fel, majd lerakva megcsikiz. A Nap fényére leszünk figyelmesek. Reggel van.
   - Fáradt lesz a napunk -néz rám Macska. Bármennyire is szeretném testem és a szemem is fáradt. Mintha csak lebegnék egy üres helyen.
   - Megérte -nézek a Napfelkeltére, majd elkapom Macska tekintetét.
   - Tudod...hogy a Hold több könnyet lát éjszaka, mint a Nap egész évben? -lép közelebb mellém a Napot figyelve. -Megtiszteltetés volt veled együtt felvidítani a Holdat -mondja, majd elnevetem magát a béna bókján.
   - Viszlát, Cicus -kuncogok még egy kicsit.
   - Viszlát, Bogaram -lép el tőlem, amire megáll, vissza fordul és egy puszit ad az arcomra.
   - Ezt miért kaptam? -csúszik ki a számon a meglepettségtől.
   - Csak így akartam jó reggeltet kívánni -kacsint, amire felkuncogok.
   - Neked is jó reggelt -mondom mosolyogva, majd szégyenlősen megfordítom és eltolom onnan -és mostmár sicc innen! Nyomás haza!
   - Később, Bogaram! -tűnik el Párizsban.
   - Később, Cicus...

_________________________________________
Itt is lennék a folytatással.❤
Igen, tudom kicsit rövidebb lett, de remélem tetszett, ha igen: vote, komment!❤
Hamarosan hozom a folytatást!
Ui.: Helyesírási hibákért bocsiiii🤗

Pacsiiiii❤❤

🐞🐱