Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

2x10 Nap & Hold (2.rész)

Sziasztok!🐞🐱
Hosszú ideje nem folytattam, de kellett egy kis szünet a suli miatt. Kint van a Miraculous New York-i különkiadása és megnézve ihletet kaptam, hogy tovább írjam.

Ha tetszett akkor jelezd valahogy: komment, vote.😊

Ui.: Bocsii a helyesírási hibákért.🙂

Pacsii🐱🐞

-----------------------------------------------------------

   🐞Katicabogár🐞

   - Tessék a talizmán Katica -nyújtja át Luka.

   - Köszönöm, Luka -mosolygok rá, majd kisétál az egyirányú pici utcából, ahol hatalmás falak húzódnak fel az égik, mire Macska arcát pillantom meg a végénél.

   - Bogaram... -szól le játékosan, mire felnevetek, majd a yoyom segítségével fel jutok mellé.

   - Örülök, hogy nem lett bajod... -mondom, majd Párizs felé pillantok.

   - De... -biceg mellém Macska. -Legalább mostmár tudom... -néz rám. Arcára halvány napsugarak sütnek. Tincseivel a szél játszik szelíden. Hogy nem vettem észre, hogy mennyire tökéletesen? Hogy mennyire tökéletes nekem...

   - Igen? -kérdezek rá. -És... miről is lenne szó? -fordítom el a tekintetemet zavartan.

   - Aggódtál értem -böki ki gyorsan. Egy pillanatra, mintha megállnának a galambok az égen. A kocsik hangos zaját sem hallani. Csak a szél az, ami körülöttünk van, meg az a fura érzés, mikor Macska engem figyel.

   - Persze, hogy aggódtam... -fordulok felé.

   - Miért? -Mire megy ki a játéka? -Miért aggódtál?

   - Hisz tudod jól -fordulok felé fáradtan. -Mit akarsz, Macska? Mit mondjak?

   - Azt akarom hallani, hogy ez, ami köztünk van azt nem csak én látom.

   - Nem! Ennek semmi köze sem volt ahhoz -lépek el előle. Csak haza akarok menni és elbújni a kérdései elől.

   - Szóval nem érzel semmit sem irántam? -szomorúság bújkál a hangjában.

   - Nem tudom választ adni erre a kérdésedre Macska... -Nem adhatok választ erre a kérdésedre Macska... javítom ki magamat. Macska lépéseit hallom közeledni.

   - Plagg, karmokat be...

   - Macska! -szolok rá. -Mégis mit csinálsz?! -Mögém áll, majd a kezembe teszi a gyűrűt.

   - Nem akarom ezt tovább...

   - Ne! Vedd vissza! -fordulok felé csukott szemmel. A kezét keresem és meg is találom, megfogom és belerakom a gyűrűjét. -Kérlek... -csordul ki a könnyem. -Csak vedd vissza...

   - Miért?! -kérdezi dühösen. -Miért Katica...

   - Mert szükségem van rád! -vágok közbe. -Szükségem van arra a srácra, aki képes megnevetettni, aki nem hagyja, hogy egyedül legyek, ha nem akarok. Szükségem van arra a srácra, aki meghallgat és rólam énekel a háztetőn ülve... -nevetek fel, mire Macska kezeit érzem az arcomon ahogy a könnyeket törli le az arcomról. -Szükségem van rád... -ölelem meg.

   - De ez a srác nem csak Fekete Macska... -súgja a fülembe. Kiszakad az ölelésből, majd lépteit hallom távolodni.

   - Macska? -zuhanok a földre. És most... Nincs itt Macska, hogy segítsen felállni...