Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

2x16 "Only exception"

   🐞Katicabogár🐞

   - Nem, de komolyan -nevetek tovább. -Bárcsak láttad volna milyen arcot vágott -röhögök a sztorin, amit mesélek Macskának, de nem nagyon nevet rajta. -Untatlak, ugye?

   - Mi? -rázza meg a fejét. -Nem, nem erről van szó -magyarázkodik.

   Arcán szomorúság ül, és tekintetét lefelé szegezi. Fél? Vagy szomorú? Nem tudom... Rengeteg minden van, amit még nem tudok Macskáról.

   - Mi a baj? -kérdezem értetlenül, mire rám pillant és szemében Párizs fényeit pillantom meg, de még a fények sem tudják elrejteni szemeiben a szomorúságot.

   - Nem, semmi -álcázza egy mosollyal. Haját a szél erősen fújja, így gondolkozás nélkül kezemmel elseprem aranyszínű haját.

   - Ugye tudod, hogy nem hiszem el? -lököm meg játékosan a vállát a vállammal, remélve, hogy jobb kedve derül tőle. Kicsit eldől ülve, de nem veszíti el egyensúlyát.

   - Emlékszel arra a napra, amikor annak a srácnak a születésnapja volt? -néz rám és közben idegesen mozgatja lábát az Eiffel torony tetején ülve. -Amikor a felnőtteket buborékokba zárva felrep...

   - Igen -vágok közbe, de csak azért mert szeretném végre tudni miért szomorú. -Emlékszem -mosolygok.

   - Azon a napon volt nekem is a születésnapom és... -áll meg és tekintetét Párizsra vezeti, majd vissza pillant rám -... nos az volt az első igazi születésnapi buli, amin voltam... -nézi arcomat, vagy inkább csak leakarja olvasni a reakciómat arról, hogy tudom mikor van a születésnapja, mire ő erre halványan elmosolyodik -tudom, hogy nem az én szülinapi bulim volt, de jó érzés volt látni milyen is egy igazi szülinapi parti -mondja és bár mosolya vidám, szemei fáradtak.

   - Miért nem mondtad el? -kérdezem kissé dühössé válva. -Egész nap harcoltál és nem szóltál semmit -mondom és tudom, hogy nem lehetek rá dühös.

   - Mert sokkal többet jelentett az, hogy veled harcolok, az oldaladon, mint egy buta buli -mosolyog. -Ennél nem is kellett több... -folytatja.

   - Dinka vagy! -zárom le a beszélgetést.

   - Nem vagy dühös, hogy elmondtam mikor is van pontosan a szülinapom? -kérdezi félénken, de hallok egy kis vidámságot a hangjában.

   - Most nem, de lehet holnap az leszek... -állok fel -szóval vigyázz Cicám. A végén a Bogarad karmokat növeszt -kacsintok, mire ellendítem a yoyomat.

   - Aztán vigyázz le ne törjön a körmöd! -szól utánnam viccesen.

   ☠Gabriel☠

   - Nathalie? -lép mellém. -Pihenned kéne -nézek rá.

   - Eleget pihentem és a talizmán már rendben van.

   - Ma nem küzdök -fordulok meg. -Nincs erőm hozzá.

   - Megértem. Dühös vagy rám, Gabriel?

   - Nem -válaszolok. -Inkább magamra, hogy hagytam Fekete Macskát kicsúszni a kezeim közül. Nem becsültem meg, hogy elkaptuk, Katica is kellett, de... elbuktam.

   - Elbuktunk -hallom lépteit közeledni. -De csak egy csatát. A háború még el sem kezdődött. Ezt ne feledd -mondja, amire ránézek. -A végén mindig az nyer, aki türelmes.

   - Igazad van...

   🐞Marinette🐞

   - Hova sietsz, Marinette? -kérdezi Tikki.