Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

3x01 Féltékenység

   🐞Marinette🐞

   A közönség elhalgat, majd hangosan tapsolni kezd. -Sokkal jobb volt nálam -szólal meg halkan Luka.
   Nem válaszolok csak felé fordulva ránézek, majd elmosolyodok. -Menj -nézek a színpad felé. -Nem akarsz lemaradni a zsűri döntéséről.
   - Köszönöm -ölel meg, majd fellép a színpadra.
   - Szia -lép mellém valaki.
   - Adrien? -nézek rá.
   - Igen, én lennék -nevet halkan. -Luka nagyon ügyes volt -néz rám.
   - Igen -nézek rá Lukára.
   - A győztes nem más, mint... -húzza még a zsűri az időt. -Lucas Wishper!
   - Mi? -hallom Adrien meglepődöttségét, míg én csak Luka tekintetét akarom elkapni, de csak lefelé bámul, majd lejönnek a színpadról.
   - Utánna megyek -mondom Adriennek, majd a tömegen átvágva a színpad mögé megyek. -Luka? Luka? -kérdezem, amire Adrien leránt a földre.
   - Shh... -súgja, amire Luka elsétál akumatizálva, majd felmegy a színpadra.
   Elkezdenek sikítani az emberek, majd Adrien maga elé fordítva mondja -haza kéne menned.
   - Ahogy neked is.

   🐞Katicabogár🐞

   - Gyors voltál, Bogaram -mondja Macska mikor megérkezek.
   - Nem akartam lekésni a randinkat, Cicus -csilingeltetem meg a csengőjét. -De nincs időnk most erre! -próbálok komoly lenni, de Macska viselkedése vírusosan hat rám. -Hová tűnt? -nézek körbe az üres teremben.
   - Mond csak, Bogaram -kezd bele nyugodt, laza hangon, de nem hagyom, hogy folytassa.
   - Kiscicám, most nem a legjobb idő játszani -mondom komolyan. Majd kiszaladok az ajtón, egyenesen fel a tetőre megyek. Hátha többet látok onnan fentről.
   - Héé -ugrik utánnam. -Valamit elkezdtem csiripelni, Katica -mondja durcisan, amire átugrok egy másik tetőre. -Ne fuss.
   - Katica? -állok meg, majd felé fordulok, mosolyog. -Miért mosolyogsz?
   - Szóval a Bogaram észreveszi, hogyha csak Katicának szólítom? -hajol játékosan előre. -Hiányolod, Katica? -húzódik ravasz mosoly az arcára, szinte látni lehet, hogy táncol a magabiztosságban.
   - Ahh... -fújom ki a levegőt, majd pimasz mosolyt pillantok rá. -Akkor ilyen játékot játszunk -mondom komolyabban, amire a mosolyom eltűnik, majd yoyomat feldobva az ráesik a fejére.
   - Au... -fogja durcisan a fejét.
   - Nem érünk rá ilyenekre... -elindulok, amire megállok, majd elmosolyodok -Macska -kacsintok -gyerünk.
   - Nagyon gonosz vagy ma, Bogaram -hallom Macskát, majd a kivetítőkön Whisper jelenik meg.
   - Most már tudjuk hol van -nézek Macskára.

   🐱Fekete Macska🐱

   - Gyorsan! -mondja Katica, majd becsapom magam mögött az ajtót. -Oké... -fújom ki a levegőt. -Úgy tűnik, hogy megtaláltuk -nézek Katicára, de aggódva toborzékol. -Mit csinálsz?
   - Gondolkodom -szól dühösen és oda vissza sétál idegesen. -Valamit tud csinálni az emberekkel, de csak egyszerre eggyel tudja -mondja és közben a földet pillantva járkál fel-le. -Mintha valami kapcsolatot hozna létre közte és valaki más között.
   - Héé... -lépek hozzá, majd megfogva kezeit magam elé fordítom. -Nyugodj meg -szólok rá nyugodtabb hangon, amire egy sikoltó ember kezdi el ütni az ajtót.

   🐞Katicabogár🐞

   - Köszönöm -mondja, miután Macska beengedte, majd Macska ölébe veti magát. -Végre találkozhatok veled -távolodik el Macskától, de karjait erősen szorítja. -Imádlak! A rajongód vagyok! -szorítja rá ajkait hirtelen Macskáéra. Mégis mit hisz ki ő?!
   - Na jó... -törli meg a száját Macska, de még mindig le van sokkolva. -Kiviszlek innen -fogja át derekát, majd kimászva az ablakon leereszkedik vele, mire Macska visszaér Lukát pillantom meg az ajtónál, gyorsan az ajtóhoz lépek.
   - Honnan tudta, hogy hol vagyunk -kérdezi Macska visszaérve.
   - Futás -lendítem el a yoyomat.
   - Jó ötlet, Bogaram -jön utánnam.
   - Ismerted? -kérdezem felé fordulva, amikor egy kicsit messzebb tetőre érünk. Kell egy terv, de elöszőr tudnom kell.
   - A lányt? -néz vissza rám. -Várjunk csak... -próbál valamit megérteni. -Te most féltékeny vagy? -neveti el magát pimaszul.
   - Nem, nem vagyok -fordulok el.
   - De az vagy! -ugrik elém. -A Bogaram féltékeny! -nevet.
   - Macska!
   - Mond csak -lép közelebb, majd magához ránt. -Milyen érzés az, hogy mások is megcsókolhatnak?
   - Ne-em voltam... f-féltékeny -remeg meg a hangom.
   - Csak gondolj bele, Bogaram, hogy más is megölel -közelebb húz, amire eltávolodik. -Hívjak tűzoltót? Mert nagyon vörös lett az arcod -nevet hangosan, amire meglököm és leszorítom a földre, majd csikizni kezdem. -Hagyd abba! -sírva nevet, amire abbahagyom és felállok.
   - Már tudom -esik le.
   - Azt, hogy ezt még visszakapod? -fekszik még mindig a földön.
   - Ha megtörtént eféle kapocs köztük, akkor hallja és látja, amit az áldozata lát -fogom a fejemet. -Innen tudta, hogy hol vagyunk! -nézek rá. -A kis barátnőd jól lebuktatott.
   - Nem értem -kel fel a földről.
   - Olyan ez a kapocs, mint a Fekete lyuk, ha benne vagy nem jöhetsz ki onnan. Az övé vagy -nézek rá Párizsra meg vissza. -Van egy tervem!

   🐱Fekete Macska🐱

   - Minden jót kis pillangó! Csodálatos Katicabogár! -minden visszatér úgy ahogy volt. Ahogy kell legyen.
   - Szép volt -öklöznék Katicával, de Luka segítségére siet.
   - Hol van Marinette? -pillant körbe Luka.
   - Ne aggódj -segíti fel. -Biztos vagyok benne, hogy Marinette jól van.
   - Remélem, hogy nem esett baja -néznek egymásra. Szóval ezt érezte Katica, amikor meglátott azzal a lánnyal.
   - Akkor minden rendben van! -vág közbe a féltékenységem. -Luka hazatudsz menni egyedül is, ugye? -karolom át, majd a hátát haverként megütögetem.
   - Öh... -néz ránk furán. -Igen, haza találok.
   - Most ki is a féltékeny? -teszi csipőre a kezeit Katica, amire bosszúból csikizni kezdem.
   - Nem! Ezt nem fogjuk itt csinálni! -szól rám, majd az emberekre pillant.
   - Jajj! A rajongóim meg ne tudják, hogy ilyen gyerekesen viselkedem -utánzom a hangját, majd elveszti az egyensúlyát a csikizéstől, és a földre rogy, de még mindig nevet és pedig még mindig nem hagytam abba a gyerekes viselkedésemet.
   - Macska! -szól rám, de sír a nevetéstől, mikor csipogni kezd a fülbevalója, nekem pedig a gyűrűm megállok, majd felkelek a földről.
   - Gyere! -segítem fel, mert röhögő görcsöt kapott és ilyenkor nincs teljesen magánál a Bogárkám.
   - Mennünk kell -fújja ki a levegőt, majd mindketten a másik irányba elindulunk. Mindketten az ellenkező irányba tartunk, így távolodva egymástól, de ha úgy nézzük csak közelebb és közelebb futunk egymás felé. Minden nézőpont kérdése.

   🐞Marinette🐞

   - Marinette! -ölel meg Luka. -Jól vagy?
   - Igen, jól vagyok -mosolygok.
   - Csaltak -mosolyodik el. -Lucas apja lefizette a zsűrit.
   - Szóval nyertél? -kérdezem gondolkozás nélkül. -Nyertél! -fogom fel. -Úristen! Nyertél! -ölelem meg, amire visszaölel.

   🐱Adrien🐱

   - Apád nagyon aggódott -mondja Nathalie.
   - Tényleg? -kérdezem tőle, amire apám szólal meg.
   - Igen, fiam -ennyit mond, nem szól többet, csak közelebb lép és megölel. -Mostmár megérted, hogy miért nem engedlek egyedül sehová? -tol el magától, hogy a szemembe nézhessen. -Aggódok minden egyes pillanatban, ha elmész az iskolába. Ha késel akárcsak egy percet... a gondolattól is meghalok belül, ha csak arra gondolok, hogy valami bajod esett. Ezért rángattalak el New York-ból. Minden, fiam -teszi kezeit a vállamra- minden megbocsáthatatlan dolgot miattad teszek!

**********

   🐞Marinette🐞

   Kopp! Kopp! Hallom az ablakomon, amire kinyitom, de sehol senki. -Hali -lóg fejjel lefelé Macska.
   - A frászt hoztad rám, Macska -nevetek fel. -Mit csinálsz itt? -bújik be az ablakon át.
   - Unatkoztam egyedül és gondoltam, hogy ellátogatok hozzád -néz körbe. -Leszedted a képeket?
   - Igen -nézek én is körbe.
   - Miért? -kérdezi szomorúan, és rám néz azokkal az élénk zöld szemeivel.
   - Mert már régiek voltak és helyette -mutatok rá- ezeket teszem.
   - Rólam meg Katicáról is raksz ki képeket? -néz rám furcsán.
   - Mit mondhatnék -vonok vállat. -A rajongótok vagyok -nevetek idegesen.
   - És... Adrienről is -mutat rá a képekre.
   - A divat miatt -mosolygok.
   - Uhh... -szaglászik a levegőben. -Ez...? -kezd bele, de közbevágok.
   - Hozzak? -teszem csipőre a kezemet.
   - Kérlek -vág cica arcot.
   - Ugye tudod, hogy ez sokba fog kerülni neked? -megyek le a konyhába, amire utánnam jön.
   - Abból is -ugrál örömében.
   - Halkabban -szólok rá. -Anyuék alszanak. Nyomás vissza a szobámba -mondom kissé dühösen, durcizik, de visszamegy a szobába.
   - Marinette? -lép be anya a konyhába.
   - Csak én vagyok. -Miért mondtam ezt?
   - Fájni fog a hasad annyi édességtől -szól rám anya.
   - Nem fog -indulok felfelé.
   - Marinette -mondja a nevemet, amire megfagy bennem a vér is.
   - Igen? -nézek lassan hátra.
   - Jó éjszakát -köszön el, majd lekapcsolja a lámpákat.
   - Jó éjt! -csukom le a kis ajtómat. -Ez meleg volt -fújom ki a levegőt.
   - Juhu -siet a tányérhoz Macska, majd elveszi tőlem.
   - Hé! -szólok rá halkan. -Én is éhes vagyok!
   - Én jobban! -védi az ételét, majd felém nyújtja.
   - Köszönöm -mosolygok rá, amire visszamosolyog.

_________________________________________

Sziasztok!!!🐱🐞
Kicsit késtem vele tudooom, de teljesen átírtam, mert nem tetszett az, ahogyan elöszőr megírtam😅🤣
Vote, komment, ha tetszett❤
Pacsiiiiii
🐱🐱🐞🐞