Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

3x06 Kérdések & Válaszok

   🦊Alya🦊

   Egy pillanatra lefagy az agyam, mintha becsaptak volna egy ablakot a fejemben, ami lassan kitörni készül a szél miatt. A gondolatok áttörnek rajta viharként és minden összeáll bennem. Azok üres gondolatokká formálódnak, amik kérdések követnek majd töltenek fel válaszokkal egy halvány másodpercre, és a kérdések hullámai kezdenek a víz alá nyomva folytogatni. Nem tudok mit mondani, vagy megszólalni, de nem azért mert mérges vagy dühös lennék rá, mert nem mondta el hamarabb. Elvileg mindennek megvan a maga ideje és ennek a pillanata most jött el. Büszke vagyok rá. Annyira büszke.
   Szorosan magamhoz ölelem és testét ellazítja, mintha feladná magát. -Nagyon fáradt vagyok, Alya -dünnyögi fáradtan a vállamba. -Fogalmad sincs milyen veszélyes, hogy tudod a titkomat... azt, hogy én... -kezd bele, de nyugtatóbb hangon közbe vágok.
   - Tudom, de ennek így kell lennie... tudnom kell, hogy segíthessek -mondom elhúzódva a szemébe nézve. -Örökké legjobb barátok leszünk, mert tőlem aztán nem fogsz megszabadulni -mondom és felkoncugunk rajta.
   - Tudom, hogy rengeteg kérdésed van, de nagyon fáradt vagyok -mondja őszintén, és természetesen meg is értem.
   - Pihenj -szólok rá aggódóan.

************

   🐞Marinette🐞

   Csak pár órája, hogy elmondtam Alyának a legnagyobb titkomat. A többiek természetesen nem tudhatják és szerencsére Alyának eszébe sem jutott a gondolat, hogy elmondjuk nekik. Megérti, hogy milyen veszélyes és nehéz, de mégis mi másra számítottam, hiszen ő a legjobb barátnőm, szinte a nővérem.
   Lassan kikelek az ágyból. Alya már hazament. Tikki repül elém. -Lehet, hogy most nagyon dühös vagy rám, de muszáj volt elmondanom, mert már nem bírtam volna tovább... -kezdek el magyarázkodni, amire Tikki megöleli hirtelen az arcomat.
   - Tudom, Marinette -mondja lágy hangon, mint mindig. -Ahogy FuMester ott volt neked, úgy ott lesz neked Alya, mert megbízható -mosolyodik el. -De nagyobb a veszély.
   - Tudom... -szegem le a tekintetemet a földre. -Olyan mintha dupla vagy semmit játszanék -kezdek el szemeimmel jobbra-balra nézni a földet, de nem keresek semmit, csak zavarodottságomban a gondolatokat próbálom felkaparni a földről. -Macska viszont nem tudhatja -nézek rá Tikkire. -Tudod mi történt miután megtudta -feszül meg a testem.
   Macska rideg tekintete által. Kék szemei, fehér álarca, fehér haja...mennyit szenvedhetett egyedül ott. Napok, hetek, hónapok vagy akár éveket. Csak ült és várta, hogy visszatérjek hozzá. A szerelmünk tönkretett mindent, ami kézzel fogható volt, viszont még azokban a pillanatokban is tudtam, hogy meg lehet menteni... és meg is mentettem, vagy lehet, hogy ő mentett meg engem.
   - Marinette -ront be a szobába Alya, amire Tikki gyorsan elbújik és akaratom ellenére is elnevetem magam.
   - Min nevetsz? -fonja karba a kezét.
   - Nem rajtad -kuncogok tovább.
   Már nem kell bújkálnia Tikkinek Alya előtt, csak a rutin.
   - Látom, hogy jól aludtál -mondja, miközben felállok és a hátam mögé szólva előhívom Tikkit.
   - Tikki ő itt Alya, de már találkoztál vele, csak Alya nem látott -bújik elő Tikki, amire gyorsan odarepül Alyához és megöleli az arcát. Alya meglepődik és elneveti magát, majd kezeivel megcsikizi Tikkit.
   - Örülök, hogy megismerhetlek -mondja mókásan kis kwamimnak, majd rám pillant.
   Szemében kérdések sorai várnak válaszokra és én vagyok az egyetlen, aki válaszolni tud rájuk.
   - Oké... -adom meg magamat. -Mi az első kérdésed? -ülök vissza az ágyra.
   - Szóval... -ül le mellém. -Hogy történt?
   - Ez egy hosszú történet lesz -figyelmeztetem, majd elmesélem neki a legelejétől, hogy miként döntötte el Fu Mester, hogy nekem fogja odaadni a talizmánt. Mesélek neki arról is, hogy Fu Mester lemondott arról, hogy örző legyen, csakhogy megvédjen minket meg Párizst, és így mostmár nem emlékszik ránk, sőt Macskát Denevérnek hiszi.
   - Akkor ki az új örző? -teszi fel a kérdést, miközben felállok és egyenesen a titkos dobozhoz megyek. Hallom, hogy kíváncsian mellém lépdel és szemével minden mozdulatomat követi.
   - A kwamik nem tudhatják, hogy mi a titkos összetevőjük az erőiknek, szóval azt számukra egy megtiltott helyre tettem, hogy ne lássák -beszélek, nem válaszolva az előző kérdésére.
   - Te vagy az új örző -mondja, amire büszkén ránézek, majd kinyílik a doboz és megjelennek előttünk a dobozból kibújó kwamik.
   Körbe repülnek örömükben, amire Trixx megöleli Alyát, majd pacsiznak egyett. -Hiányoztál.