Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

2x13 ...Sajnálom...

🐞Marinette🐞

- Biztosan meg leszel? -kérdezi Alya mielőtt haza indulna.

Nem... Nem leszek. Luka-nak összetöröm a szívét, az enyémet pedig már nem tudom összerakni a sok titkolózás miatt.

- Igen... -mondom egyhangúan magam elé bámulva.

- Csajszi, ha nem vagy jól tarthatunk egy csajos esté... -a mondatát nem fejezi be, mert bele vágok.

- Alya... -vágok közbe. -Ha elmondanék neked egy dolgot és elmagyaráznék mindent, ami vele jár... beleértve mit miért is teszek, de ez veszélybe sodórna téged meg a családodat is... attól még szeretnéd tudni? -öntöm ki a gondolataimat.

- Csajszi megijesztesz... -lép az ágyamhoz, majd leül mellém. Fáradt szemeimet rávezetem. -Ha azt mondanám, hogy igen... még mindig el akarnád mondani?

- Igen... csak nem tehetem...

.........

- Jó reggelt! -ránt ki Tikki kuncogva az álmomból.

- 'Reggelt... -mondom fáradtan, majd a falam felé fordulva próbálok vissza aludni.

- Tegnap egész nap csak pihentél Marinette -emlékeztet Tikki a szép pillanatokra. -Körbe kéne néznünk Párizsban -mondja, amire morcosan felé fordulva ránézek.

- Ajjj.... -mondom, majd felülök az ágyamon. -Nem akaroook! -nyávogok, mire Tikki felnevet.

- Arról ne is beszéljünk, hogy miért nem akarsz -nevet tovább, míg nekem fogalmam sincs min nevet ennyire.

- Mi olyan vicces? -teszem magam elé a kezeimet durcisan.

- Azért nem akarsz, hogy nehogy véletlen találkozz Macskával -magyarázza.

- Egyáltalán nem erről van itt szó, Tikki -mondom, majd kikelek az ágyamból.

- Majdnem csókolóztatok... megint -emlékeztet rá.

- De csak majdnem -ismétlem a legfontosabb részét a mondatában.

- Ahj... -repül elém Tikki. -Ne tagadd már megint! -szól rám dühösen.

- Nem tagadok semmit Tikki! -válaszolom. -Macska csak egy... fellángolás volt a számomra... ennyi -zárnám le a beszélgetést.

- Egy fellángolás? -ismétli meg Tikki tágra nyílt szemekkel.

- Igen egy fellángolás -helyeslem.

- Egy... -próbálja felfogni- fellángolás -néz maga elé gondolkodva. -Egy fellángolás? -néz rám kérdően.

- Tikki... -nézek vissza rá nagy szemekkel, mire zavartan rám pillant -Pöttyöket fel -zárom le a beszélgetést.

🐱Adrien🐱

- Plagg... -szólok a kis kwamimhoz.

- Itt vagyok... -hallom a szekrényből, ahol a sajtjait tárolja.

- Szerinted haragszik még rám? -kérdem tőle, de olyan mintha csak hangosan beszélek magammal. -Meglehet nem kellett volna... -ülök fel az ágyamon.

- Aha... -érkezik rá a válasz.

- Megkeresem -kelek ki az ágyból.

- De... -néz rám zavartan, majd sajtjaira.

- Miért vannak... -mutatok rájuk -külön csoportosítva? -nézek rá.

- Mert ezek itt a legtovább érleltek, -repül a halom sajthoz -ezek pedig...-gondolkodik - pedig nem.

- Plagg... -mondom fáradtabb hangon -Karmokat ki.

🐞Katicabogár🐞

- Látod Tikki -beszélek Tikkihez pedig tudom, hogy nem hallja, inkább magamhoz beszélek, minthogy hozzá. -Nincs semmi baj Párizsban -mutatok körbe, mikor Alya-t pillantom meg engem bámulva lentről, az utcából.

- Katica! -integet.

- Hali -ereszkedek le a yoyom segítségével.

- Feltehetnék pár kérdést -indítja el a videót.

- Persze -mosolygok.

- A nézőimet leginkább az érdekli, hogy van-e valakid, Katica? -teszi fel a kérdést Alya, kibújva a kamera mögül.

Érzem arcom lángban ég, mikor Macska mellém toppan, majd átkarolja a vállamat, mire átfut az agyamon, hogy kamerák előtt nem kéne...meg talán azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy mivel ment ki ebből a helyzetből.

- Sajnos Bogárka -néz rám -nagyon titokzatos ebben a témában -kacsint. -De azt biztosra lehet tudni, hogy én szingli vagyok ám.

🐱Macska🐱

- Héé! -szólok Katica után. -Legalább egy köszönöm vagy valami -sietek utánna, mire hirtelen megfordul.

- Nagyon dühös vagyok rád, Macska -áll meg előttem.

- Sajnálom, oké? -mondom tétlenül. -Ha tehetném... -állok meg egy pillanatra, majd rá nézek -...megtenném újra.

- Remek -indul el.

- De legalább sikerült elérnem, amit akartam -szólok utánna, mire még mindig nem lasít. -Nem bántod magadat az érzéseid miatt -mondom, mire megáll, de nem fordul felém. -Nem igaz? -lépek egyett felé reménykedve, de túl messze van.

- Nem tudom... -fordul meg. -Nem arra lett volna szükségem, hogy megpróbálsz megcsókolni. -Sír? Ajj... mekkora idióta vagyok. -Csak... -kezdene el valamit, a botom segítségével egy ugrással ott vagyok.

- Sajnálom -mondom és az arcát az állánál felemelem, hogy a szemembe nézhessen. -Sajnálom... -megölelem.

🐱Macska🐱

- Nem kényelmetlen? -kérdezi Katica, míg feje a vállamon pihen.

- Kényelmetlen? -kérdezek vissza.

- Igen -próbál szemeivel felnézni rám, de fejét nem mozdítja el.

- Majdnem tökéletes -kuncogok.

- Majdnem?

- Hiányzik a dalom -mondom komolyabban, mire elkezdi rázni játékből a fejét.

- Meg ne próbá!...

- Kicsi macska a tetőn...

- Hagyd abba -nevet.

- Nagy magányban, nője nélkül -éneklem, mire abba hagyom elgondolkodván, hogy most nem ide való ez a szöveg. -Talán átkéne írnom a szövegét most.

- Csak mostra -néz rám.

- Vagy talán örökre -mosolygok, mire visszafekteti fejét vállamra, majd látom, ahogyan elmosolyodik a Nap fényei miatt.

- Akkor ne énekeljek? -kérdezem újra eszembe jutva a dalocskám, mire hangosan felnevet.

- Alig várom -nevetünk.

_________________________________________
Tudom...tudom rengeteget késtem a suli miatt is meg úgy minden összejött, de végre sikerült😅
Ha tetszett jelezd valahogyan: komment, vote😊
Bocsii a helyesírási hibákért.
Ui.: Nagyon szépen köszönööm a 14.000 "megtekintését"❤
Woow❤❤

Pacsii

insta: _vikstorya_