Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

2x07 "Téged..!"

   🐞Marinette🐞

   - Itt is vagyunk! -vette le Luka a sisakját, miközben én, még mindig szenvedtem a sisak megválásától.

   - Ohhh... -zok, mire Luka halk kuncogására leszek figyelmes. -Te most... -nézek rá szúrósan. -Te most kiröhögtél?! -nevettek fel, amihez ő is csatlakozik.

   - Várj... -lépett közelebb, majd fejemet felemelve lecsatolta a sisakot és levette a fejemről.

Hogy lehet ennyire édes? Várj! Mi?!

   - Köszi -pirulok el, majd a helyre néztem, ahová Luka hozott. -Jégkori pálya?

   - Igen -néz rám. -Be kell fejeznem a dalomat, amit itt jutattál eszembe a múltkor -csúszott ki a száján.

   - Milyen dalhoz?

   - Ohh... -kapott a szájához, amibe kékes haja is bele mozdult. -Meglepetés lett volna.

   - Akkor el is felejtem gyorsan -mondtam pozitívan, mintha olyan könnyű lenne kiverni a fejemből, hogy inspirálom Lukát egy dalhoz.

🐞🎸🐞🎸

   - Marinette? -bújik ki a táskámból a kis kwamim.

   - Tiszta a levegő -kuncogok.

   - Látom, hogy jól érzed magad -neveti el magát.

   - Igen -nézek Lukára, aki épp forró csokit vesz nekünk. -Luka remek társaság -int felém, majd vissza integetek. -Minden rendben, Tikki? -nézek vissza le rá.

   - Igen -mosolyodik el. -Örülök, hogy jól érzed magad -mondja, mire Lukára pillantok, aki épp két forró csokival a kezében közeledik felénk.

   - Vigyázz, mert nagyon meleg -teszi le az asztalra.

🐱🐱🐱🐱

   🐱Adrien🐱

   - Tudod, hogy mit szeretek a legjobban ebben a sajtban? -kérdezi Plagg.

   - Nem... -válaszolok fáradtan.

   - Azt, hogy egyszerre édes és keserű. És te?

   - És én mi? -nézek rá.

   - Te mit szeretsz Marinette-ben? -érdeklődik, ami meglepetésként ér, de örülök, hogy érdeklődik. - Nem tudom.

   - Gyerünk! Gondolkozz! -repül elém.

   - Nem tudom! -mondom kicsit hangosabbana kelleténél.

   - Hogy "nem"?! -értetlenkedik.

   - Oké... -gondolkodom el. -A camembert a kedvenc sajtod, ugye? -nézek rá.

   - Ez csak természetes, szőke dili.

   - Megtudod mondani, hogy mit szeretsz benne? -bámulom tovább a kis kwamim arcát.

   - Persze! Szeretem benne a... -halkul el. -Hát... -próbálja összeszedni magát. -Oké, de ez nem jelenti azt, hogy neked van igazad! -teszi karba a kezét, majd hátat fordít.